Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Rendszerezés: maximális helykihasználás a konyhában I.

Írhatnám azt, hogy a konyhai kiegészítők utazása földön, vízen, levegőben, de ez a vizes dolog valahogy sehogy sem illik bele a képbe (na jó, ha nagyon erőlködöm, akkor mondhatjuk, hogy épp áznak az edények a vízzel teli mosogatóban). Szóval helyette élményekkel teli konyhajárás (országjárásból eredeztetve) földön, falon, levegőben, meg ahol még akad hely.

Lássuk az első célpontunkat, azaz a falat, amennyiben a konyhaszekrényünk nem nyomta el teljes egészében:

forrás
Hiába, ez a raklap jött, látott és végül beköltözött a lakberendezés világába. Miért pont a konyha maradna ki?
forrás
Itt van kérem mindennek hely: fűszereknek kispolc; olajoknak, tányéroknak, képeknek eggyel nagyobb polc; és végül akasztók a bögréknek és egyéb kiegészítőknek. Ja, és meg vagyok róla győződve, hogy ez Gulliver konyhája, és az óriások földjéről hozott szuvenír szintén ott lóg a falon. Na, ki az aki kitalálja, hogy mire gondoltam?  

forrás
Az előbb tévedtem. Nem mindennek volt helye. Ugyanis itt még az edénycsöpögtető is a falra került. Figyelembe véve, hogy mennyi helyet képes elfoglalni, szerintem remek ötlet. 



Repurposed Hardware
forrás
Ez nekem nagyon tetszik! Lehet, hogy egyszer el is készítem. Igazából csak egy pár deszka, és festékkel lekezelt csőbilincs szükséges hozzá.

Két szekrény között nyúlfarknyi résben:


Kitcehn Storage 300x300 Modern Kitchen Ideas   Storage Efficiency
forrás
A gáztűzhely mellett maradt egy pici hely, beraktak hát egy pici szekrényt, tele pici üveg fűszerekkel, olajokkal és miegymással.
forrás
Itt asztallábnak álcázta magát a mindenes. Ezzel a perforált fém lappal megoldható, hogy oda akasszuk fel a konyhai kiegészítőket, ahová csak akarjuk. A mágneses fűszertartókat pedig magához vonzza. Szerintem nagyszerű!
forrás
Emeletes evőeszköztartó. Az általam gyártott szebb és profibb változata. Ki tudja, lehet, hogy egyszer én is képes leszek egy ilyet alkotni? 🙂 



forrás
Szerintem őt nyugodtan nevezhetjük kuktának. Na nem a fazékra gondolok, hanem aki a szakács keze alá dolgozik. Egyrészt általa megnő a munkafelületünk, másrészt az égtáj minden irányába fel van polcozva minden földi jóval.

 Szekrény alatt:


forrás
Ha a poharaknak a szekrényben már nem jut hely, akkor esetleg alá még becsúsztathatjuk fejjel lefelé.

Szekrény felett:


forrás
Bár itt létrával megoldották a felső részleg elérhetőségét, én mégis azt javasolnám, hogy oda a nagyon ritkán használatos dolgokat pakoljuk.

Szekrényben:

forrás
Ez olyan, mint a terülj, terülj asztalkám szekrénykében!
Egy szekrényben szinte minden!

Folytatás következik!

Iciri piciri helyecske

Hajaj, hol volt, hol nem….Volt egyszer egy iciri piciri házacska, abban lakott egy iciri piciri asszonyka. Volt neki egy iciri piciri konyhája, abban volt egy iciri piciri kihasználatlan helyecske. Gondolta az iciri piciri asszonyka, felfúrat oda az “iciri piciri” (ezt már tényleg idézőjelbe kell tenni :o)) férjével két iciri piciri polcocskát. Felkerült a két iciri piciri polcocska, s reá sok iciri piciri vágódeszka s még több iciri piciri tányéralátét. Nagyon örvendett az iciri piciri asszonyka, hogy végre az iciri piciri munkapultján iciri picirivel több helyecske van. El is kiáltotta magát: “Hej, hej helyecske!”, s ezzel vége is lett az iciri piciri mesének.

Bárminemű egyezés Móricz Zsigmond Iciri piciri művével nem a véletlen műve. 🙂

Itt a sok “iciri piciri” vágódeszka és tányéralátét.
Nem is gondolná az ember, hogy mennyi helyet képesek elfoglalni.

Az iciri piciri helyecske a két polc számára.

A bűnös gázcső, aki miatt nem a fal mellett kezdődik a konyhaszekrény.

Az iciri piciri polcocskák megpakolva:)

Rendszerezés: késtartók

Mazsoláztam. Mármint késtartókat (egyébként közben tényleg mazsoláztam). Többek között ezeket leltem.

forrás
Amikor a fém és a fa között valami megmagyarázhatatlan kapcsolat jön létre. 🙂
A detail shot of William's knife collection, via House of Brinson.
forrás
Ez a kép nagyon tetszik, főleg azért, mert nekem is fekete a konyhámban a háttér (majd egyszer megmutatom). Imádom az olyan dolgokat, amiről azt gondolná az ember, hogy nem illenek össze. Mint a fotón a fekete, nyomott virágmintás tapéta, a házszámok, a sok kés… Pazar!
A kitchen in Sweden with a collection of knives and cleavers; via Emma's Design Blogg.
forrás
Ki az, aki bárdokkal csempézi ki konyhafalát?!
Először azt akartam írni, hogy biztos egy pszichopata sorozatgyilkos bárd-gyűjtő. De aztán kezdtem beijedni, hogy mi van ha egyszer rátalál az oldalamra, és megkeres gyűjteménye egyik darabjával. Aztán ahogy néztem a képet, rájöttem, hogy nagyon is tetszik. Lehet, hogy nálam sem stimmel valami?

 

Knife rack as magnetic board.
forrás
Csak praktikusan! Minden recepthez a megfelelő kést párosítsuk. Az utolsó szerintem valami marha-recept lehet :)!

forrás
Ez a tárolási mód nekem nagyon tetszik, gondolkodtam is rajta, hogy így oldom meg. De aztán eszembe jutott, hogy alulnézetből (egészen pontosan kisebbik Picinykém 80cm-es magasságából) milyen pompás kilátás tárulna rájuk, és vonzaná mint mágnes a vasreszeléket. Már hallom is lelki füleimmel (van ilyen?), hogy kocc, trapp, kocc, trapp – Édesem hozza a kisszékét, majd felpattanva rá, egyenesen továbbmászik a konyhapultra, és az egyik kést megragadva már aprítja is a hagymát. Szóval inkább lemondtam róla.
2011_06_29-Knives.jpg
forrás
Ez álmaim késtárolója. Ha egyszer lesz egy ekkora házunk, mint amiben ez a konyha van, akkor nekem tuti ilyen késtartóm lesz. És az is biztos, hogy úgy fogom magam érezni tőle, mint egy profi szakács. 🙂
Azt hiszem, egy ilyen késtartó alatt az én konyhaszekrényem lapjaira dőlne szét. 🙂

Ilyen, amikor a hagyományos fa késtartóból valami több lesz. A linkre kattintva meg is csodálhatjátok, hogy hogyan készült.
forrás

Rajtam kívül (itt látható az én szerzeményem) másokat is megihletett Martin Robitsch műve. Íme az egyik.

Láttam korábban egy olyat is, amikor henger formájú, fém spagettis dobozba voltak berakva hurkapálcikák. Arról is raktam volna fel képet, de nem leltem. Eltűnt a net fekete lyukában :).
rendszerezés rendszerezés rendszerezés renzerezés rendszerezés rendszerezés rendszerezés

Késeim fellázadtak

Szakácskéseim a minap közölték, hogy igen örvendenek azon ténynek, hogy az éjszaka a legszebb álmuk közepén végre nem fúródik – mit fúródik! -, DÖFŐDIK az oldalukba a villák szúrós feje. Na már most, ha éppenséggel tudtak aludni, mert az evőkanalak többségében hajnal 4-ig nézték a “Minden lében két kanál” című sorozatot.

Igen, elismerik, tényleg nem rossz sorozat, és mégiscsak egy félig-meddig magyar az egyik főszereplő, na de unos-untalan ezt bámulni?! Ráadásul szinte reggelig?! De mindezeket a dolgokat még el is néznék nekem, ha nem nyomorogtak volna éveken keresztül az evőkésekkel egy fakkban, ők a KONYHAKÉSEK! Tehát – véleményük szerint – most már igazán megérdemelnének egy luxuslakosztályt.
Én erre a lehető legnagyobb nyugalommal csak annyit feleltem: Ha ők majd úgy vágnak, mint ezek a kések,

 

akkor majd kapnak tőlem egy ilyet:

De hogy lenyugodjanak a kedélyek, készítettem nekik egy emilyet:

Eme remekmű (bocsánat a szerénytelenségemért, de egyszerűen beleszerettem) “bonyolult” elkészítési módja a következő:

Hozzávalók: a mi kakaótároló kerémiaedényünk, és 6db bambusz tányéralátét.
 Ha esetleg valakinek nem ugrik be, hogy milyen a bambusz tányéralátét ;). Nekünk speciel gyönyörű indigókék színben van, ami tányéralátétként nem funkcionál, mert mihelyst egy kis víz éri, az asztal is ilyen színben pompázik élete végéig. Esetleges felhasználási javaslat még késtartón kívül: speciális festék bármilyen anyagra 🙂

Levágtam egy kicsit nagyobbra mint a kerámiaedény. Ez kemény meló. Gondoltam, hogy metszőollóval próbálkozom, de ő a képembe röhögött, hogy hamarabb elvág egy 100 éves tölgyfát, mint ezt. Úgyhogy maradt az olló meg anyukám jobb keze. Köszi anyukám!!!

Aztán hármat legyező-szerűen összehajtogattam.

A három legyezőt egymásra raktam, majd a maradék három alátéttel körbetekertem.

Ilyen lett felülről a szushi-szerű késtartóm.

A lakásban fellelhető összes kést beletuszkoltam (11db). Hihetetlen, de még fér bele! Van valakinek fölös szakácskése ;)?

Egyébként az evőkésekkel ellentétben a bambuszrudak nem zavarják őket. Azt mondják, olyan jó érzés, ahogy melegen körülölelik őket. Ki tud rajtuk kiigazodni? 🙂
MARTIN-ROBITSCH-SCHASCHLIK
 Itt pedig megcsodálhatjuk az ihletadó késtartót. Martin Robitsch tervezte, és potom 125$-ért  itt meg is vásárolható. Az mostani árfolyammal számolva 27.000 Ft. “Há nórmális Margit?”

Rendszerezés: evőeszköztartók

Összegyűjtöttem egy csokorra valót az evőeszközök elhelyezését illetően. A hagyományos műanyagból, fából vagy vesszőből font verziókat most mellőzném. Képzeljétek, olyat viszont nem leltem, melyet én készítettem Lehet, hogy azért, mert nem egy bonyolult szerkezet? 😉

Wire Silverware Holder

IMG_0006

cuttlery caddy 057a

Biztos csak fektetve jó?

Ami tuti biztos, hogy gyerekeknél így van :)! Mármint az alvásnál. Tehát a kérdésre a válasz: IGEN! Vagy mégsem? Olyan bizonytalan vagyok! Mert most így speciel eszembe jutottak a denevérek. Tegyük fel, hogy betekinthetünk egy denevér család életébe: A denevér gyerekek az egész éjszakás repdesés után már laposakat pislognak, hiszen lassan jön fel a napocska. Itt az ideje a csicsikának! Esti mese, jó éjt (vagy jó reggelt?) puszi, majd Denevérné odaszól Denevérnek: “Drágám, kicsikéinket ma ne a szalmacseppkő mellé lógasd (bocsánat, de itt nem írhatok mást; tényleg fejjel lefelé lógnak) fel, mert ott mostanában folyton csöpög a víz. Sokkal nyugodtabban tudnának aludni a sztalagmit mellett.”
Tehát bebizonyosodott, hogy még egy ilyen triviális esetben sem, mint az alvás, nem tudjuk azt a szabályt LEFEKTETNI, hogy valami csak fektetve jó. 🙂
És van még egy pár kivétel a lakásunkban is. Íme az egyik:

Ez a mi csordultig teli evőeszközös fiókunk (meg egy pár betolakodó).
Kedves nézőink láthatják: az evőeszközök fekvő pozícióban.
Itt lesz az új helyük.
Ők a beköltözők leendő szobái, azaz: befőttes és bébikajás üvegek
Feldíszítettem őket kék rafiával? De hogy minek?
Nem látszik belőlük semmi felülről. Kb. két perc kiesés.

Beterítettem a fiókba egy fiókvédőt, hogy a tányérok ne koccanjanak
neki az üvegeknek. Biztos, ami biztos, a fiók két oldalába becsavartam 
egy-egy csavart, majd damilt kötöttem rá.
Íme a mű felül nézetből.
 És oldal nézetből.

Ui.: Bocsáss meg Drágám, de ez az írás is nagyon pihentre sikerült 🙂

Jancsi, Juliska és a sütő esete

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, na még azon is túl, volt egyszer egy kerek erdő. Ennek a bereknek a szélén állt egy pici házikó, melyben éldegélt Jancsi, Juliska, az ő apukájuk és gonosz mostohájuk. A gyermekek édes szüleje egész nap kint dolgozott az erdőben – ugyanis favágó volt a lelkem -, mostohájuk pedig – mint ahogy a jelző is mutatja – elég mostohán bánt velük.
Miután az erdő szélén más gyerkőc nem lakott, így szinte éjjel-nappal kettecskén voltak. De ők ezt nem bánták, mert nagyon szerették egymást.
Egy szép tavaszi napon (mint amilyen most is van), aztán felkerekedtek kis elemózsiás kosárkájukkal, hogy felderítsék az ébredező erdőt. Egyre beljebb, és beljebb merészkedtek a rengetegben, miközben a rügyező fákat és a virágba borult réteket csodálták. Eszes gyermekek lévén, séta közben kis kenyérdarabkákat szórtak el az úton, hogy idővel hazataláljanak. Amikor azonban erre került volna sor, riadtan vették észre, hogy a kis morzsák nincsenek sehol, mert bizony a kismadarak mind egy szálig felcsipegették!
Juliskánk sírva fakadt, de Jancsikánk megvigasztalta: nem kell félni, most feküdjenek le aludni, holnap pedig kitalálják, hogy hogyan találnak majd haza! El is szunyókáltak az arra alkalmatos mohaágyukon, és amikor reggel felébredtek, hát mit vettek észre? Egy mézeskalács házikót! Miután pocakjuk mérgesen korgott-morgott, megrohamozták a kis kunyhót, hogy lecsillapítsák eme testrészüket. Amikor azonban Jancsikánk éppen beleharapott volna a nyalóka formájú ereszcsatornába, nyikordult az ajtó, és egy vasorrú bába jelent meg egy szem fogát kivillantva. Beinvitálta a gyerekeket, mert hát – hogy is mondjam szépen – nagyon szerette őket (Ugye most mindenki tudja, hogy úgy szerette őket, mint speciel én a lecsót?). Szépen, lassan a „kemence” felé terelgette őket, de amikor kinyitotta az ajtaját, Juliskánk riadtan felkiáltott: „Te jó ég! Hogy néz ki ez a sütő öreganyám?!” 
Ugyanis az alján odaégett fekete foltok éktelenkedtek.

Vasorrú bábánk pironkodva felelte, hogy már hosszú évek óta nem volt ideje elmenni a háztartási boltba valami maró tűzhelytisztítót venni, ezért eme piszkos küllem.
Erre Juliskánk – akinek mostohája a gyermekekkel igaz, rosszul bánt, de a környezetvédelemre azért odafigyelt – megkérdezte:
         Van itthon öreganyám esetleg ecet?
         Hát, az biza van, a savanyúságokhoz azt használom! – felelte a vasorrú.
         És szódabikarbóna is lenne?
         Hát, ha már így kérded, akkor azzal is szolgálhatok, mert gyakran azt használom sütőpor helyett!
         Akkor egyet se féljen nénike! Szódabikarbóna és ecet keverékével olyan tisztává varázsolom a sütőjét, hogy szebb lesz, mint újkorában!
Ezzel a kislány felgyűrte ruhája ujját, majd megszórta a sütő alját szódabikarbónával, végül az egészet ecettel meglocsolta. Várt egy ideig, aztán egy szivaccsal a vegyi erő mellé a manuális erőt is bevette.

És láss csodát, ilyen volt (Csak még egyszer, az összehasonlítás végett :):

És ilyen lett.

Banyánk annyira meghatódott eme látványtól, hogy megfogadta, innentől kezdve csak és kizárólag mézeskalácsot fog sütni benne. Adott is a frissen készített süteményekből egy talicskára valót két főszereplőnknek, akik végül hazataláltak, és még ma is azt eszik, ha el nem rontották tőle a hasukat J! Itt a vége, fuss el véle!
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!