Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

A törölközőtartótól a törölközőtartóig

Még a kezdetekben írtam egy bejegyzést Gondolatfüzér: Dunától a törölközőtárolásig. Aminek az lett a végeredménye, hogy készítettem egy törölközőtartót egy öreg vállfából.

Ennek aztán lettek kisebb-nagyobb hátulütői. Persze nem nagyok, de azért ott voltak. 
Egyik az volt, hogy az S alakú kampó szeretett lerepülni a törölközővel együtt, mely minden alkalommal ahhoz a kevésbé élvezetes programhoz vezetett, hogy frissen fürdetett csemetéimmel a földön kuporogva próbáltunk utánajárni, hogy merre is sodorta az élet vihara (pontosabban az én viharom).
Erre találtam is megoldást A vidéki otthon által kiírt Kreatív csaj egyik pályaművében, melyet Petra Tkalčec készített:
Be is szereztem a Fintorp akasztókat, de ezzel a mások probléma még nem lett kiküszöbölve. Ugyanis a vállfa úgy működik mint egy mérleg: ha az egyik kampóról lekerül egy törölköző, akkor az egész dől abba az irányba:
Úgyhogy mindegyik akasztót rögzítettem egy falba fúrt kis kampóhoz damil segítségével:
Így végre helyreállt az egyensúly: 
Nincs több csúszkálás és röpködés!

A nagy műtét, avagy egy roló újragondolása

Kedves Olvasók!
A tegnapi nap során egy hosszadalmas operációt hajtottam végre. A műtőhelyiség az étkezőnk volt (egyébként is vannak nyugtató zöld színek a falon), az alany pedig az unalmasan hosszú sötétkék fürdőszobai rolónk. Mindenki nyugodjon meg, semmiféle szervi elváltozás nem állt a háttérben, mindössze hiúsági okok vezették sötétítőnket arra a döntésre, hogy végül a szikekés alá feküdjön.
Jelentem, a műtét jól sikerült, a beteg állapota is szépen javul, és ha lenne lába, akkor mondhatnám, hogy már a lábadozik. 🙂

És akkor most lássuk a tényeket. Szóval adott egy unalmas, sötétkék roló, amely gondolkodóba ejtett, hogy miként lehetne ezen tulajdonságain (na jó, inkább csak az unalmason) változtatni.

Először jött az ötlet, hogy sablonnal mintát festek rá. De az olyan sablonos :)) Aztán megláttam az inspiraciok.hu oldalon az alább szereplő rolót:

forrás

És innentől tudtam, hogy egy sniccerre van szükségem, amit aztán szerény városkánk boltjai nem tudtak a rendelkezésemre bocsátani. Még jó, hogy van orvos ismerősünk! Mit nekem sniccer, ha lehet orvosi szikém! :))
A műtétet természetesen gondos előkészületi munkálatok előzték meg, melynek lépései:

1. Kell egy szép minta. Nekem evidens volt, hogy a szüleim régi lakásából átmentett csempe lesz az, amely egyébként a fürdőszobaszekrényünk ajtaját is borítja (itt látható)

 

2. Ráragasztottam festőszalaggal egy átlátszó papírt, hogy a mintát átmásolhassam (csak a szegélyt, a virágokat nem):

 

3. Aztán következett egy újabb másolás, csak az már a rolóra indigópapír segítségével. Előtte precíz méricskéléssel, hogy középre essen a minta.

 

4. És végül az operáció:

Ahol zöld, ott már vágtam.
Ne felejtsünk el a roló alá olyan anyagot tenni,
melyben nem esik kár.
Én patchwork-ös alátétet használtam.

 

5. Íme az átplasztikázott fürdőszobai rolónk teljes pompájában:

Most pedig jöjjön pár kép, ha épp nincs a világítás felkapcsolva (egyébként ennek a varázsát az én gépem nem tudja visszaadni. Sokkal szebb élőben):

 

A háttérben tökéletesen kivehető az őszi színekben pompázó fa.

Most pedig 20 db bajusz forma vár az újrahasznosításra :)))

Vezeték- és kábeltakaró megoldások a nagyvilágból II.

Szóval ott tartottunk, hogy hamuba sült pogácsa és hátizsák, majd irány a nagyvilág. A tegnapi nap során már mutattam ötleteket az otromba kábelek álcázására (itt olvasható), most pedig jöjjön a teljes megsemmisítés. Már úgy látványra.

forrás
Amennyiben a kábeltakaró sínt a fallal megegyező színűre festjük, szinte észrevétlen marad. Utánajártam, hogy már 2000 Ft-tól rendelhető ilyen az interneten. 

wall white fence pieces to hide cords and wires How to Deal with Cables and Wires
forrás
Játékosabb megoldás, ha a vezetékeket kis kerítéslécekkel takarjuk el. 

One way to hide wires and players....  ;o)
forrás
Erre csak annyit mondanék, hogy Khümm, van valakinek olyan párja, aki mindezt kivitelezné?  
hiding TV cords in trim with wires
tv cords hidden in fireplace trim
forrás
Itt a kábeltakaró síneket oly módon egybeépítették látványra a kandallóval, hogy csak egy szemfülesebb látogató venné észre (jobb és bal alsó sarokban), hogy a díszléc bizony vezetéket rejt. 

Hide cords, wires, etc
forrás
Ez már a kőművesmunka kategóriába tartozik. Más is észrevette, hogy a legfelső tégla egy hangfal? 

forrás
Én tudom, hogy már nálunk is egyre elterjedtebbek a gipszkarton falak, de nekem mindig az jut róluk eszembe, hogy az amerikai lakberendezős műsorokban a házbontás egyet jelent azzal, hogy szétfűrészeljük a házat 🙂 Hihetetlen, hogy fogunk egy pici fűrészt, majd vágunk vele egy még kisebb lyukat fent és lent, a kábelt pedig átvezetjük a falon belül. 

Most pedig jöjjön két ráadás a kütyük (jelen esetben router) elfedésére:

Routerrestyle_rect540
forrás

Routerrestyle_rect540
forrás

Porszívócsőből kábeltakaró

Titkos akciótervünk következő és egyben utolsó részéhez érkeztünk (előző rész). Most minden kiderül! De előbb…
Én nem követném Homérosz  in medias res kompozíciós technikáját, úgyhogy az elején kezdeném.
Szóval anyukámmal még szeptember elején arra adtuk a fejünket, hogy a kőműves dekoltázst mellőzve megismerkedünk a burkolás mesterségével (itt olvasható). Ez pedig azzal járt, hogy utána elvileg 24 órán keresztül (a gyakorlatban viszont a gyerkőcök miatt jobbnak láttam a 72 órát) nem léphettünk a lakásba. Úgyhogy összecsomagoltunk némi ruházatot és csemetéinket, majd maximálisan kihasználva anyukám vendégszeretetét, beköltöztünk hozzá. Mint a legtöbb otthonban, itt is megtalálható a tévékészülék. Ebben az esetben a falhoz lapulva, és a világ összes kábelét a hátulsó felébe csatlakoztatva. Kérem, minden kedves kábeltévé előfizető ellenőrizze, hogy az összes csatorna megtalálható-e a készülékén, mert a hiányzók valószínűleg édesanyámhoz lettek bekötve :)).

A középen futó sávban legalább 5 vezeték van
összekötözve!

Ennek a látványa aztán beindította agyam kreatív tekervényeit.
Végül megszületett az ötlet, melynek hozzávalói:

Anyukám nappalijára jellemző anyagok, és egy elektronikai hulladékgyűjtőben
leadott porszívónkból visszamaradt gégecső.

Az anyagokból a tegnapi nap során bemutatott virágokat készítettem (leírásuk itt):

És mi lett a gégecső sorsa? Levágtam a két végéről a műanyag részeket, majd hosszanti irányban elvágtam (Figyelem, nem vágtam ketté, csak felhasítottam!). Aztán következett a gégecső átvarázsolása kábeltakaróvá.
Ennek hozzávalói:

– ragasztópisztoly
– gégecső hosszúságával és kerületével (+1-1cm ráhagyás) megegyező
nagyságú anyagdarab
(ebben az esetben a televízió előtt látható fotel maradék kárpitanyagát
használtam)
– gégecső

Utána az anyaggal bevontam a csövet ragasztópisztoly segítségével. 

A képen látható, hogy a vágásnál behajtottam az anyagot,
és belül is hozzáragasztottam. 
Aztán az egyik végén két lyukat fúrtam és spárgát vezettem át rajta. Ugyanis ezzel kötöztem fel a tévétartóra a csövet. Egyébként ezt a lépést ki is hagyhatjuk, mert nem akart lecsúszni, szépen megállt a falon.

Most helyszínváltás következik. Eddig az előkészületek szerény hajlékunkban történtek, de mostantól anyukámnál vendégeskedünk. Innentől pedig már csak a kényelmes része következik a munkának.
A kábeleket, vezetékeket a porszívócsőbe rejtettem. Ez könnyen ment, mert a hasíték által egyszerűen alá lehetett őket “gyűrni” (épp ezért könnyen ki is lehet őket onnan venni, ha valami probléma lenne). Majd a biztonság kedvéért felkötöttem a csövet a tévétartó konzolra.
Aztán jöhetett a kedvenc részem, a díszítés. Ragasztópisztollyal rögzítettem a virágokat a csövön, és íme a végeredmény:

A párnára is tettem egy pár virágot az összhatás kedvéért. 

Itt egy közeli kép is.

Édesanyám nagyon örült a meglepetésnek, és tetszik neki a végeredmény. 
Én pedig azt mondom: Hurrá, végre nincsenek kábelek! Vagy legalábbis nem látszanak :))!

Virágom, virágom

Kérem, hogy mindenki emelje fel a bal kezét, a jobb kezét pedig helyezze a szívére, és esküdjön meg kisdobos, úttörő vagy cserkész szavára, hogy nem árulja el anyukámnak, hogy mi készül itt. Ugyanis ez az első lépcsőfok a nagy meglepetéshez, melyet édesanyámnak szánok.
Megnyugtatásul közlöm, hogy nem egy toronyszobába vezető hosszúságú lépcsősoron kell végigmennünk. Ezen kívül már csak egy hozzávalóra lesz szükségünk, de az akció titkossága miatt csak fehérrel merem leírni: porszívó gégecsőre.  

Szóval először maradék anyagból különböző virágokat kell kreálni. Elkészítésük roppant egyszerű, de ennek ismertetését Emilyre bíznám, mert ő már valószínűleg csukott szemmel, ragasztópisztoly általi égési sérülések elkerülésével tudja elkészíteni őket.
Előbb megmutatom, hogy én mire jutottam:

Most pedig következzék, hogy mire jutott Emily

IMG_0987-1

Az anyagok, melyekre szükségünk van:
IMG_0964
:: Szövet
:: Olló
:: Ragasztópisztoly 
Első lépés: a szövetből szalagot vágni
IMG_0966
Én téptem az anyagot, mert úgy könnyebb, és szeretem a kirojtosodott széleket is.
IMG_0970
Második lépés: a szalagot félbehajtjuk.
IMG_0971
Harmadik lépés: felcsavarunk az anyagból egy kisebb labdát az elején.
IMG_0972
Ragasztópisztollyal rögzítjük. 
Negyedik lépés: tovább csavarjuk és egyben tekerjük az anyagot.
IMG_0974
A kezdetben egyenesen tartott  szalagon csavarintunk egyet a központi labdából kiindulva.
IMG_0975
majd ezt megforgatjuk a központ körül
IMG_0976
Megkapta mindenki ezt?
IMG_0977
Akkor tovább tekerjük.
IMG_0978
IMG_0979
Pár kanyarral arrébb újra rögzíthetjük ragasztópisztollyal.
IMG_0980
IMG_0981
Ötödik lépés: befejezni a hátsó részét.
IMG_0982
Hagyjunk egy kis  szövetet a végén, majd fordítsuk át a hátulsó felére.
IMG_0983
Ezt szintén ragasztópisztollyal rögzítjük.
IMG_0984
Végül levágjuk a lelógó részeket.
IMG_0985
IMG_0986
A hátulsó része így fog kinézni, az első pedig a következőképp:
IMG_0988
Lehet vele hajcsatot ékesíteni:
IMG_1000
Vagy övet díszíteni:
IMG_1017
Tudom, az én virágaim szánalmasnak hatnak ezek után, de biztos a gyakorlat teszi a mestert. 🙂
Holnap pedig kiderül, hogy mi is az a meglepetés!

A betűvetés fortélyai

Mielőtt rátérnék a betűvetés fortélyaira köszönetet szeretnék mondani a következő személyeknek:
1. Hálámat fejezném ki azoknak az ősembereknek, akik cirka 25.000 évvel ezelőtt barlangrajzokat készítettek, mert ezek az ideogrammok az idők folyamán szimbólumokká, majd betűkké formálódtak.
2. Lekötelezett vagyok Johann Gutenbergnek, amiért az aranyművességét felcserélte a könyvnyomtatás mesterségére 1450 körül.
3. És végül, de nem utolsósorban Jazonak, aki 5 évvel ezelőtt a Grafika a gyakorlatban portálon megosztotta, hogyan kell új betűtípusokat letölteni számítógépünkre.

Ugyanis az utóbbi időben két olyan projektem is volt, ahol a betűk mint díszek jelentek meg:

Vétkeztem, avagy egy Monet festmény újragondolása

 

Transzformáló készülék, avagy…

A kádtartós verziónál találtam olyan betűtípust a Wordben, ami illett a szöveghez. A Monet festményes esetnél viszont le kellett töltenem.

Ennek a menete a következő:
1) Start menü -> Beállítások -> Vezérlőpult_______ Start -> Settings -> Control Panel
2) Kattints kétszer a ‘Betűtípusokra’ ____________ Double-click on the Fonts folder
3) Fájl menü -> Új betűkészlet telepítése________ Choose File -> Install New Font.

És ha már tudjuk, hogyan kell letölteni új fontokat, akkor lássuk, hogy mindezt ingyenesen honnan lehet megoldani (figyeljünk arra, hogy sok típusnál nincsenek ékezetes betűk):
Utána következik, hogy Wordben megszerkesztjük a szöveget, majd a megfelelő nagyságban kinyomtatjuk. Na és honnan tudjuk, hogy mekkora a megfelelő nagyság? Mert nekem személy szerint halvány lila dunsztom sem volt róla.
Végül a következő megoldásra jutottam: a szöveget nyomtatási képre állítottam (a szerkesztős kép nem ad valós méretet), majd fogtam egy vonalzót, lemértem a betűnagyságot, megnéztem a festményen és a kádtartón, hogy hogyan mutatna, majd vagy állítottam rajta, vagy rányomtam a printre. Egyébként az előbbit 300-as, az utóbbit 72-es méretben nyomtattam.
Szóval elérkeztünk a nyomtatáshoz. Itt jön még egy tipp: festékspórolás miatt praktikusabb halványszürke színben megvalósítani:
Majd indigópapír segítségével rámásoltam az adott tárgyra. Érdemes a szöveget rögzíteni maszkolópapírral, hogy írás közben ne csúszkáljon el.
Ha pedig mindezzel megvolnánk, akkor jöhet a betűk kifestése vagy kiszínezése, végül pedig gyönyörködés a munkánkban :):
Hát a jelenlegi tudásom ennyi a betűvetés fortélyairól, de ha még egyéb tapasztalatokra teszek szert, akkor szívesen megosztom majd azokat is! Addig is jó munkát mindenkinek!

Transzformáló készülék, avagy kádtartóból rendszerező

Kisebbik Picinykémben van valami plusz a szó elvont és tágabb értelmében. Meggyőződésem szerint ha egy mélyreható vizsgálatnak vetnénk alá, akkor egy transzformáló készüléket fedezhetnénk fel valahol a Corti-szerv szőrsejtjei és a  VIII. agyidege (nervus statoacusticus) között. Persze ez jelenleg csak hipotézis, de lassan 2 éves kutatási eredménnyel tudom alátámasztani ennek valódiságát. 

forrás


Lássunk egy hétköznapi esetet, mely során a következő szavak hagyják el a számat: kicsim, ne, nyúlj, még, a tálhoz, mert, forró. Ezek aztán felszólítómondatba rendeződve bemasíroznak Picinykém hallójáratán át a középfül területére. Ott nekiütődnek a dobhártyának, elkezdenek pattogni az üllőről a kalapácsra, és végül a kengyel odavágtat velük a csigához. Normál esetben az ochleában található rendkívül érzékeny szőrsejtek átalakítanák a rezgő levegőrészecskék mechanikai energiáját elektromos energiává, mely idegi impulzus formájában a hallóidegen keresztül az agyba jut. De nem úgy kisebbik csemetémnél. Nála a szőrsejtek rengetegében megbúvik egy transzformáló készülékkel ellátott stúdiószoba, melynek kezelője egy Gizus-szerű titkárnő, aki a tökéletesre lakkozott körmeivel a következőket pötyögi a gépezetbe: “Kicsim, ne nyúlj még a tálhoz, mert forró!” Megnyomja a printet, a szöveg megjelenik nyomtatott formában, és már tipeg is főnöke, Mr. Agy ajtaja felé, aki aztán az utasításokat továbbítja Miss Kéz és Miss Száj irányába.
És ekkor felmerül a kedves olvasóban a következő kérdés: Mr. Agy miért az utóbbi két szereplőnek juttatta el a parancsot?  
A magyarázat a következő: a papíron az állt, hogy “Kicsim, légy oly kedves, és fogd meg az ételt, és kóstold meg!” 🙂

Hová szerettem volna mindezzel kilyukadni? Arra az alapvető “problémára”, hogy valószínűleg egy öröklődő genetikai “hibáról” van szó, csak édesanyám és az én esetemben a látóidegnél figyelhető meg a transzformáló egység. 🙂

Lássuk a legutóbbi esetet!
Kisebbik Picinykém születése után az egyik kedves barátnőmtől és párjától (köszi Szabi és Zoli még egyszer!:) a következő kádtartót kaptuk ajándékba:

Ne a kádat és a kacsákat figyeljétek, hanem ami alatt van!

 

Már egy ideje azon gondolkodtam, hogy mit lehetne vele kezdeni, de egyik ötlet sem volt az igazi. Aztán láttam ezt a nyári kandallódíszt, és ebből következett, hogy fürdőszobai rendszerező lesz belőle (ne keressetek logikát :D)

 

Aztán munkához is láttam. Pilinszky János: Éjféli fürdés című verséből választottam egy részletet, melyet a megfelelő betűnagyságban kinyomtattam, majd indigópapír segítségével átmásoltam a fára.

A papírt érdemes a két oldalán rögzíteni, hogy ne csússzon el átírás közben.

Miután ezzel megvoltam, következhetett az üres részek feltöltése. A vastagabb részeket alkoholos filccel, a vékonyabbakat fekete tollal írtam át. Ez nem egy villámgyors meló, nekem szinte egy egész délelőtt ráment.

Utána következett a mázolás. Azért utána, mert a betű és fa erős kontrasztját szerettem volna kicsit enyhíteni. Ikeás antik fapáccal kétszer vontam be a felületet.

 

Végül csillárkampókat fúrtam be a legalsó részbe, és tengeri csillagokat erősítettem rá spárga segítségével:

 

Tádám, így néz ki a helyére felfúrva:

Következzék egy kicsit távolabbi kép:

/a poszt tudományos leírásainál a Wikipedia volt segítségemre/

Ui.: Nem gondoljátok, hogy a tusfürdő tartó fölött most nagyon rikít a fehér felület? Dolgozom a megoldáson! 🙂

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!