Még a kezdetekben írtam egy bejegyzést Gondolatfüzér: Dunától a törölközőtárolásig. Aminek az lett a végeredménye, hogy készítettem egy törölközőtartót egy öreg vállfából.

Még a kezdetekben írtam egy bejegyzést Gondolatfüzér: Dunától a törölközőtárolásig. Aminek az lett a végeredménye, hogy készítettem egy törölközőtartót egy öreg vállfából.

És akkor most lássuk a tényeket. Szóval adott egy unalmas, sötétkék roló, amely gondolkodóba ejtett, hogy miként lehetne ezen tulajdonságain (na jó, inkább csak az unalmason) változtatni.
Először jött az ötlet, hogy sablonnal mintát festek rá. De az olyan sablonos :)) Aztán megláttam az inspiraciok.hu oldalon az alább szereplő rolót:
![]() |
| forrás |
És innentől tudtam, hogy egy sniccerre van szükségem, amit aztán szerény városkánk boltjai nem tudtak a rendelkezésemre bocsátani. Még jó, hogy van orvos ismerősünk! Mit nekem sniccer, ha lehet orvosi szikém! :))
A műtétet természetesen gondos előkészületi munkálatok előzték meg, melynek lépései:
1. Kell egy szép minta. Nekem evidens volt, hogy a szüleim régi lakásából átmentett csempe lesz az, amely egyébként a fürdőszobaszekrényünk ajtaját is borítja (itt látható)
2. Ráragasztottam festőszalaggal egy átlátszó papírt, hogy a mintát átmásolhassam (csak a szegélyt, a virágokat nem):
3. Aztán következett egy újabb másolás, csak az már a rolóra indigópapír segítségével. Előtte precíz méricskéléssel, hogy középre essen a minta.
4. És végül az operáció:
![]() |
| Ahol zöld, ott már vágtam. Ne felejtsünk el a roló alá olyan anyagot tenni, melyben nem esik kár. Én patchwork-ös alátétet használtam. |
5. Íme az átplasztikázott fürdőszobai rolónk teljes pompájában:
Szóval ott tartottunk, hogy hamuba sült pogácsa és hátizsák, majd irány a nagyvilág. A tegnapi nap során már mutattam ötleteket az otromba kábelek álcázására (itt olvasható), most pedig jöjjön a teljes megsemmisítés. Már úgy látványra.
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() ![]() |
| forrás |
Most pedig jöjjön két ráadás a kütyük (jelen esetben router) elfedésére:
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
Titkos akciótervünk következő és egyben utolsó részéhez érkeztünk (előző rész). Most minden kiderül! De előbb…
Én nem követném Homérosz in medias res kompozíciós technikáját, úgyhogy az elején kezdeném.
Szóval anyukámmal még szeptember elején arra adtuk a fejünket, hogy a kőműves dekoltázst mellőzve megismerkedünk a burkolás mesterségével (itt olvasható). Ez pedig azzal járt, hogy utána elvileg 24 órán keresztül (a gyakorlatban viszont a gyerkőcök miatt jobbnak láttam a 72 órát) nem léphettünk a lakásba. Úgyhogy összecsomagoltunk némi ruházatot és csemetéinket, majd maximálisan kihasználva anyukám vendégszeretetét, beköltöztünk hozzá. Mint a legtöbb otthonban, itt is megtalálható a tévékészülék. Ebben az esetben a falhoz lapulva, és a világ összes kábelét a hátulsó felébe csatlakoztatva. Kérem, minden kedves kábeltévé előfizető ellenőrizze, hogy az összes csatorna megtalálható-e a készülékén, mert a hiányzók valószínűleg édesanyámhoz lettek bekötve :)).
![]() |
| A középen futó sávban legalább 5 vezeték van összekötözve! |
Ennek a látványa aztán beindította agyam kreatív tekervényeit.
Végül megszületett az ötlet, melynek hozzávalói:
![]() |
| Anyukám nappalijára jellemző anyagok, és egy elektronikai hulladékgyűjtőben leadott porszívónkból visszamaradt gégecső. |
Az anyagokból a tegnapi nap során bemutatott virágokat készítettem (leírásuk itt):

És mi lett a gégecső sorsa? Levágtam a két végéről a műanyag részeket, majd hosszanti irányban elvágtam (Figyelem, nem vágtam ketté, csak felhasítottam!). Aztán következett a gégecső átvarázsolása kábeltakaróvá.
Ennek hozzávalói:
![]() |
| – ragasztópisztoly – gégecső hosszúságával és kerületével (+1-1cm ráhagyás) megegyező nagyságú anyagdarab (ebben az esetben a televízió előtt látható fotel maradék kárpitanyagát használtam) – gégecső |
Utána az anyaggal bevontam a csövet ragasztópisztoly segítségével.
![]() |
| A képen látható, hogy a vágásnál behajtottam az anyagot, és belül is hozzáragasztottam. |
Most helyszínváltás következik. Eddig az előkészületek szerény hajlékunkban történtek, de mostantól anyukámnál vendégeskedünk. Innentől pedig már csak a kényelmes része következik a munkának.
A kábeleket, vezetékeket a porszívócsőbe rejtettem. Ez könnyen ment, mert a hasíték által egyszerűen alá lehetett őket “gyűrni” (épp ezért könnyen ki is lehet őket onnan venni, ha valami probléma lenne). Majd a biztonság kedvéért felkötöttem a csövet a tévétartó konzolra.
Aztán jöhetett a kedvenc részem, a díszítés. Ragasztópisztollyal rögzítettem a virágokat a csövön, és íme a végeredmény:
![]() |
| A párnára is tettem egy pár virágot az összhatás kedvéért. |
![]() |
| Itt egy közeli kép is. |
Kérem, hogy mindenki emelje fel a bal kezét, a jobb kezét pedig helyezze a szívére, és esküdjön meg kisdobos, úttörő vagy cserkész szavára, hogy nem árulja el anyukámnak, hogy mi készül itt. Ugyanis ez az első lépcsőfok a nagy meglepetéshez, melyet édesanyámnak szánok.
Megnyugtatásul közlöm, hogy nem egy toronyszobába vezető hosszúságú lépcsősoron kell végigmennünk. Ezen kívül már csak egy hozzávalóra lesz szükségünk, de az akció titkossága miatt csak fehérrel merem leírni: porszívó gégecsőre.
Szóval először maradék anyagból különböző virágokat kell kreálni. Elkészítésük roppant egyszerű, de ennek ismertetését Emilyre bíznám, mert ő már valószínűleg csukott szemmel, ragasztópisztoly általi égési sérülések elkerülésével tudja elkészíteni őket.
Előbb megmutatom, hogy én mire jutottam:
Most pedig következzék, hogy mire jutott Emily:



















Mielőtt rátérnék a betűvetés fortélyaira köszönetet szeretnék mondani a következő személyeknek:
1. Hálámat fejezném ki azoknak az ősembereknek, akik cirka 25.000 évvel ezelőtt barlangrajzokat készítettek, mert ezek az ideogrammok az idők folyamán szimbólumokká, majd betűkké formálódtak.
2. Lekötelezett vagyok Johann Gutenbergnek, amiért az aranyművességét felcserélte a könyvnyomtatás mesterségére 1450 körül.
3. És végül, de nem utolsósorban Jazonak, aki 5 évvel ezelőtt a Grafika a gyakorlatban portálon megosztotta, hogyan kell új betűtípusokat letölteni számítógépünkre.
Ugyanis az utóbbi időben két olyan projektem is volt, ahol a betűk mint díszek jelentek meg:
![]() |
| Vétkeztem, avagy egy Monet festmény újragondolása |
![]() |
| Transzformáló készülék, avagy… |
A kádtartós verziónál találtam olyan betűtípust a Wordben, ami illett a szöveghez. A Monet festményes esetnél viszont le kellett töltenem.
Ennek a menete a következő:
1) Start menü -> Beállítások -> Vezérlőpult_______ Start -> Settings -> Control Panel
2) Kattints kétszer a ‘Betűtípusokra’ ____________ Double-click on the Fonts folder
3) Fájl menü -> Új betűkészlet telepítése________ Choose File -> Install New Font.



Kisebbik Picinykémben van valami plusz a szó elvont és tágabb értelmében. Meggyőződésem szerint ha egy mélyreható vizsgálatnak vetnénk alá, akkor egy transzformáló készüléket fedezhetnénk fel valahol a Corti-szerv szőrsejtjei és a VIII. agyidege (nervus statoacusticus) között. Persze ez jelenleg csak hipotézis, de lassan 2 éves kutatási eredménnyel tudom alátámasztani ennek valódiságát.
![]() |
| forrás |
Lássunk egy hétköznapi esetet, mely során a következő szavak hagyják el a számat: kicsim, ne, nyúlj, még, a tálhoz, mert, forró. Ezek aztán felszólítómondatba rendeződve bemasíroznak Picinykém hallójáratán át a középfül területére. Ott nekiütődnek a dobhártyának, elkezdenek pattogni az üllőről a kalapácsra, és végül a kengyel odavágtat velük a csigához. Normál esetben az ochleában található rendkívül érzékeny szőrsejtek átalakítanák a rezgő levegőrészecskék mechanikai energiáját elektromos energiává, mely idegi impulzus formájában a hallóidegen keresztül az agyba jut. De nem úgy kisebbik csemetémnél. Nála a szőrsejtek rengetegében megbúvik egy transzformáló készülékkel ellátott stúdiószoba, melynek kezelője egy Gizus-szerű titkárnő, aki a tökéletesre lakkozott körmeivel a következőket pötyögi a gépezetbe: “Kicsim, ne nyúlj még a tálhoz, mert forró!” Megnyomja a printet, a szöveg megjelenik nyomtatott formában, és már tipeg is főnöke, Mr. Agy ajtaja felé, aki aztán az utasításokat továbbítja Miss Kéz és Miss Száj irányába.
És ekkor felmerül a kedves olvasóban a következő kérdés: Mr. Agy miért az utóbbi két szereplőnek juttatta el a parancsot?
A magyarázat a következő: a papíron az állt, hogy “Kicsim, légy oly kedves, és fogd meg az ételt, és kóstold meg!” 🙂
Hová szerettem volna mindezzel kilyukadni? Arra az alapvető “problémára”, hogy valószínűleg egy öröklődő genetikai “hibáról” van szó, csak édesanyám és az én esetemben a látóidegnél figyelhető meg a transzformáló egység. 🙂
Lássuk a legutóbbi esetet!
Kisebbik Picinykém születése után az egyik kedves barátnőmtől és párjától (köszi Szabi és Zoli még egyszer!:) a következő kádtartót kaptuk ajándékba:
![]() |
| Ne a kádat és a kacsákat figyeljétek, hanem ami alatt van! |
Már egy ideje azon gondolkodtam, hogy mit lehetne vele kezdeni, de egyik ötlet sem volt az igazi. Aztán láttam ezt a nyári kandallódíszt, és ebből következett, hogy fürdőszobai rendszerező lesz belőle (ne keressetek logikát :D)
![]() |
Aztán munkához is láttam. Pilinszky János: Éjféli fürdés című verséből választottam egy részletet, melyet a megfelelő betűnagyságban kinyomtattam, majd indigópapír segítségével átmásoltam a fára.
![]() |
| A papírt érdemes a két oldalán rögzíteni, hogy ne csússzon el átírás közben. |
Miután ezzel megvoltam, következhetett az üres részek feltöltése. A vastagabb részeket alkoholos filccel, a vékonyabbakat fekete tollal írtam át. Ez nem egy villámgyors meló, nekem szinte egy egész délelőtt ráment.
Utána következett a mázolás. Azért utána, mert a betű és fa erős kontrasztját szerettem volna kicsit enyhíteni. Ikeás antik fapáccal kétszer vontam be a felületet.
Végül csillárkampókat fúrtam be a legalsó részbe, és tengeri csillagokat erősítettem rá spárga segítségével:
Tádám, így néz ki a helyére felfúrva:
/a poszt tudományos leírásainál a Wikipedia volt segítségemre/
Ui.: Nem gondoljátok, hogy a tusfürdő tartó fölött most nagyon rikít a fehér felület? Dolgozom a megoldáson! 🙂