Kezd lelkiismeret furdalásom lenni. A karácsony miatt. Mármint, hogy engem még nem érintett meg a készülődés szele, pedig már mindenhol arról olvasok hetek óta. Valószínűleg ebben az is közrejátszik, hogy szúnyogunk van. Pontosítok: szúnyoginvázió alatt éljünk mindennapjainkat október óta (nyáron eggyel sem találkoztunk). És még azt is hozzáfűzném, hogy nem trópusi éghajlati övezetben élünk (bár Ő szerint a 4. emelet már oda tartozik :D)
Magyarázatot a miért kérdésre azóta sem találtam. A hogyanra viszont két hipotézisem van:
1. Egy titkos hadiszálláson várnak míg leszáll a nap, majd támadásba lendülnek. Mindig csak 2-3 egyed járja körbe a lakásunkat táplálék után kutatva. Közben az otthon maradottak szorgosan dolgoznak az utánpótláson, hogy azokat, akik esetleg áldozatul esnének egy henger formába tekert újságpapírnak, felválthassák. Ezen feltételezés szerint a nyulakkal állnak valamilyen rokonsági kapcsolatban.
2. A második elmélet a macskák családja felé mutat. Indoklás: az otthonunkban fellelhető vérszívóknak is kilenc életük van. Hiába segítjük át őket általában éjszaka 2 és 3 óra között az örök vadászmezőkre, ők újra és újra (valószínűleg kilencszer) a kétdimenziós formájukból a négydimenziósba változnak vissza.
Az állatvédők figyelmét felhívnám arra a tényre, hogy még mindig humánusabb megoldás lecsapni őket, mint kiküldeni a mínuszba!
Tegnap reggel találkoztam a “remélem utolsó”-val. Szóval jöhet a karácsonyi készülődés!
De előtte egy kérdés: másnál is vannak még szúnyogok ilyenkor, vagy csak minket tisztelnek meg ezzel a kiváltságos helyzettel?
Most pedig jöjjön a címke készítés mézeskalács módra:
1. Szükségünk van hozzá először is söralátétekre:
2. Kivágunk belőlük megfelelő nagyságú köröket, majd táblafestékkel mindkét oldalunkat befestjük:
3. Most jön a mézeskalácsos rész:
Régóta kerestem olyan süthető gyurma receptet, ami hófehér színű. Végül találtam is az inspirativ.hu (arról már írtam korábban, hogy milyen nagyszerű hely) oldalon keresztül Adrienn kuckójában, mely a következőkből áll össze:
Kell hozzá fél csésze kukoricakeményítő, egy csésze szódabikarbóna, 3/4 csésze víz.
Először a porokat összekeverjük, majd a vízzel elvegyítjük. Közepes-alacsony lángon “főzzük”, amíg sűrű gyurmává nem válik. Fóliába csomagolva kihűtjük.
80 fokra előmelegített sütőben szárítjuk a kész díszeket, félúton megforgatva, egy órán keresztül.
Amikor kiszáradt és kihűlt, festhető.
Én ezt az egészet megvadítottam egy kis csipkével, amit először egy csempekészítőnél láttam:
Kinyújtottam a “tésztát”, majd egy csipketerítőt ráhelyezve
megint keresztülmentem a nyújtófával. Így a csipke mintája belenyomódott.
Utána pogácsaszaggatóval kisebb körlapokat vágtam belőle.
4. Elérkeztünk az utolsó előtti lépeshez melynek kellékei a következők:
Ragasztópisztoly segítségével a gyurmadíszeket ráerősítjük a söralátétekre, majd az utóbbira lyukat fúrva spárgát vezetünk át rajtra.
5. Ha mindezzel kész vagyunk, akkor krétával felírhatjuk, hogy mi található az edényben, és ha minden jól megy, akkor ezt kapjuk:
A kréta praktikus, mert ha királyunk megparancsolná, hogy több sót nem ehetnek alattvalói, mert a lánya azt merészelte mondani, hogy Édesapám úgy szeretlek, mint emberek a sót….
Na, akkor én csak letörlöm szivaccsal, és felírok valami mást az üvegre :)))
Arról, hogy mi készült a maradék gyurmából, hamarosan hírt adok!
Addig is jó alkotást!
Oldal ajánlása emailben
X
