Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

"Elnézést! Szabad itt egy hely? Hejj!"-zetjelentés az előszobánkból

Kucorgó anyámkája

2013. Jan. 24.

Hozzászólások (14)

Lassan ez a vicc lehetne lakásunk mottója, mert minden egyes helyet megragadunk a tárolásra. Itt van rögtön a bejárati ajtó és a szekrény közötti eddig kihasználatlan cirka 40cm-es hely. Kérdem én, szabad egy ekkora placcot kizárólag a levegő számára biztosítani? Nem és nem és nem! A tisztelt levegő is azt mondá, hogy szabad itt egy hely, úgyhogy miután felkiáltottunk: “Hejj!”, belevágtunk a munkálatokba, melyen testvériesen megosztoztunk: Ő polcokat és azok tartóit szabta, vágta, fűrészelte, fúrta, míg én az alábbiakat készítettem:

Oké, ez még nem az “alábbiakhoz” tartozik, csak a HELY bemutatása, amíg pusztán a levegő birtokolta. És a falra felfúrt lécek, melyek a konzol funkcióját töltik be. 
Most következnek szerény személyem munkálatai:
Volt pár darab (szám szerint 4) szakadt, elhasznált kosarunk, melyek nem bírták a gyerekszobában a kiképzést. Tehát a játékok mentek, a kosarak maradtak, és szép lassan átformálódtak. 
Aztán voltak a zöldségestől újfent begyűjtött ládák, melyeket megint darabjaira cincáltam. 
(Korábbi felhasználásuk itt olvasható.) 
Miután a “boncolással” végeztem, az Obiban vásárolt és vágatott farostlemezekre applikáltam tűzőgép segítségével a fadarabokat.

Utána jöhetett a festés, melyen szintén testvériesen osztoztunk, csak itt tényleg a testvéremmel. Ez nála egyfajta terápiás levezetés volt munka után (napközis tanító :))
Majd az előlapokat szögekkel rögzítettem a kosár vázára (fából készült). Ilyen oldalnézetből. 
Két kosár szinte teljesen szét volt töredezve, ezért ezeknek csak a vázát hagytam meg, és mind a négy oldalát farostlemezzel burkoltam (de ebben az esetben is csak az előlap kapott festést, ugyanis csak az látszódik majd).
Ilyen, amikor a kosarak ládákká változnak, és kupacba “rendeződnek”. 
Itt pedig már az eredeti helyükön tetszelegnek. 
Most már csak arra várnak, hogy felavassam őket, és helyet adjanak a sapkáknak, sálaknak, miegymásnak. 
Megsúgom, már a címkék gyártását is elkezdtem hozzájuk. :))
Jó alkotást mindenkinek!

Hasonló bejegyzések:

Sapka, sál és kesztyű tárolása

Kucorgó anyámkája

2013. Jan. 22.

Hozzászólások (7)

Mélyen tisztelt publikum!

A mai előadásomnak arról kellene szólnia, hogy az emberek életéből mennyi időt rabolnak el a sálak, sapkák és kesztyűk. (Tutira van erről is statisztikai adat, de nem jelenleg nem találom.)
Mert ezek a portékák rendkívüli mód szeretnek  bújócskázni, vagy pusztán álcázni magukat. Kedvenc játszóterük eme tevékenységre szerény hajlékunk. A hunyó szerepét pedig általában én töltöm be. Szerintük vicces, ahogy a fehér sál belesimul a falba, a ciklámen pedig megbújik a bevásárló táska mögött. Szerintem viszont nem. Annyira nem, hogy hajkoronám egyik fele már kihullott, a másik pedig beleőszült az állandó keresgélésbe. Úgyhogy dolgozom a problémán (az utóbbira már megtaláltam: hajfesték :)).
Hamarosan jelentkezem a fejleményekkel, de addig lássunk pár pofonegyszerű megoldást mások életéből.

Pinned Image
forrás
Íme a legegyszerűbb. Csak spárga  és egy tucat csipesz szükséges hozzá.
 
Pinned Image
forrás
Oké, az előbbi nem volt a legegyszerűbb. Mert ehhez még spárga sem kell, csak csipesz. Meg ragasztó a csipeszek rögzítéséhez.  Szóval az előbbi mégiscsak primitívebb szerkezet. 🙂
Ha már a ruhaszárító szerkezetek és a sálak, sapkák kapcsolatáról beszélünk, akkor itt van egy újabb alternatíva. 
Pár kiürült merevebb falú flakon, és kész is van a mindenes fogasunk! 
forrás
Ha nincs palackunk, akkor drótkosár is megteszi helyette….
… vagy dobozok…
Compartmentalize
forrás
… esetleg vödrök.
forrás
Az egyik személyes kedvencem, melyre a barátnőm csak annyit mondana: Sehr süß!
Ha más is így vélekedik, és szeretné elkészíteni, akkor bátran kattintson a kép alatti forrás feliratra, és megtalálja az elkészítési útmutatót. 

wall monut storage bin plans
forrás
Utolsóként pedig következzen egy szintén “csináld magad” darab, amelynek pontos leírása megtalálható a forrás gombra kattintva. 
Jó alkotást mindenkinek!

Hasonló bejegyzések:

Kamuláda bemutatkozik

Kucorgó anyámkája

2013. Jan. 16.

Hozzászólások (17)

Bemutatom kamuládát, aki történetesen nem hazudik mint a vízfolyás, nem füllent, nem ferdít, nem ködösít, nem ámít és nem is vetít, sőt még csak nagyot sem mond. Egészen pontosan fogalmazva: nem mond semmit. Szavát sem lehet hallani. Csak szimplán: takar. Mit? Rumlit! Hol? Előszobánkban…

… a szekrényünk tetején. Mert hát minden apró hely kincs a tárolás szempontjából. 
És ha a szekrény felett van még 20 centiméternyi placc, akkor azt kérem ki kell használni!
Csak így nem túl esztétikus.

Ezért megszületett kamuláda. Miért eme név? Mert nincs alja, és egy oldala is hiányzik. Ha nagyon akarnám, akkor két oldallal is megoldható lenne a dolog. De már leszabattuk a hozzávalókat. Többségében gyümölcsös ládából. A poén kedvéért. Mert szegényt elnyomják a raklapból készített csodák. És az újrahasznosítás végett is.

Elmentem hát a közeli zöldségeshez, és megszabadítottam pár rekesztől. 
Ezeket aztán darabjaira szedtem, mely során arra a megállapításra jutottam, hogy ezek csak látszatra néznek ki fának. Az igazság az, hogy szögekből és kampókból állnak, a fa csak ámítás. 
Miután a “boncolással” végeztem, az Obiban vásárolt és vágatott farostlemezekre (2db 75cm*20cm, 4db 34cm*20cm) applikáltam tűzőgép segítségével a fadarabokat.
Ha a tűzdeléssel megvolnánk, akkor ehhez hasonló látványban lehet részünk. A legjobb az egészben, hogy ez a projekt nem a precizitásról és a szépen eldolgozott és csiszolt fadarabokról szól. Minden marad a maga természetes (gyümölcsláda által lyuggatott) valójában.
Ezeket a lapokat még csak fűrészelni sem kell. Sniccerrel könnyen szabdalhatóak.
Utána következett a kedvenc rész, a festés. Ha a színek ismerősek, akkor az nem a véletlen műve. Korábbi projekteknél már használtam őket. Például a türkizzöld az orvosi táska keresztje. (kissé más árnyalatot ölt a fán :))
Száradás után rámásoltam egy egyes és kettes számot indigópapír segítségével a táblára, majd azt szintén kifestettem. 
Ezek a táblák valahogy vonzották, hogy egy kissé megcsiszolgassam őket. De tényleg csak egy picit.
Utána jöhetett az oldalak felragasztása. Ügyelni kell, hogy a háromszög hasábot (bocsánat minden geometriában jártas egyedtől, de fogalmam sincs, hogy mi a neve) az oldallapok vastagságával megegyező távra rakjuk a szélektől.
Egyébként ezek a “háromszögek” szintén a gyümölcsös ládákról lettek eltávolítva.
Utána a “háromszögekhez” hozzáragasztottam az oldalakat, azaz a 20cm*35cm-es farostlemezeket. 
Miután ezek szinte alig látszanak, ezért nem vontam be őket deszkadarabokkal. 
Íme a két kamuláda egymásra helyezve az étkezőnkben.
Itt pedig már az eredeti helyükön.
Tádám, volt rumli, nincs rumli!
 Jó alkotást mindenkinek!

Ui.: Úgy bele jöttem, hogy nem tudok leállni. Megyek egy újabb adag rekeszkupacért a zöldségeshez. Aztán majd meglátjátok, hogy mi sül ki belőle. :))

Hasonló bejegyzések:

Hoztam is ajándékot meg nem is, avagy a vendégpapucsok esete

Kucorgó anyámkája

2013. Jan. 10.

Hozzászólások (2)

Az ajándékozott vendégpapucsokról nekem az Okos leány esete jut eszembe. Csak itt a szitába “csomagolt”  galamb helyett éppenséggel papucs található. Mert ugyebár jön a kedves vendég egy hatalmas csomaggal a kezében, majd egy enyhén kaján mosolyba hajló szájgörbülettel átadja, miközben magában konstatálja, hogy a vendéglátónál még mindig nincs padlófűtés. Az ajándékozott egyed boldogságtól repkedve kibontja a meglepetést. Ekkor az ő arcán is mosoly jelenik meg. Ez az úgynevezett erőltetett mosoly. Megköszöni a “szuvenírt”, mire a látogató kikap egy pár papucsot a kezéből, és felhúzza a lábára. Ekkor egy újabb mosolytípust figyelhetünk meg: ez az elégedett mosoly. 🙂
Tegye fel a kezét, aki már kapott ajándékba vendégpapucsot! Ismerős az érzés? 😉
Mi eddig megúsztuk, elég sok vendégpapucsunk van. Ezek tárolása a cipősszekrényünk alatt egy cipősdobozban történt mindaddig a pillanatig, amíg Picinykéim szét nem szakították. Aztán következett egy átmeneti megoldás:

Egy része papírzacskóba, a másik része a virágtartóból átlényegült esernyőtartóba került.
Esztétikus, nem de?
Úgyhogy nekiálltam, hogy felszámoljam ezt a látványt.
Volt 2 darab ládánk, ami befért a cipősszekrény alá.
Igazából 3 mm híján fért volna be, úgyhogy ráspollyal nekiestem, hogy magasságát lecsökkentsem.
(Verses mesét olvastam tegnap, valószínűleg annak köszönhető, hogy összecseng a két tagmondat. :))
Kikevertem egy nekem tetsző színárnyalatot, mely jelen esetben szürkéskék szín (alap egy fehér színű vizes bázisú zománcfesték, melybe egy csepp fekete, és több csepp sötétkék akril festék került). Első körben a doboz három oldalát festettem le.
A 4. oldalára mintát terveztem. Íme a próbálkozásaim vázlata, mely egy elefántot és egy egeret takar. A bal fölső negyed alkotása Kisebbik Picinykém tehetségét dicséri.
Végül a nyerteseket átmásoltam egy vignettás papírra.
Kivágtam őket, és felragasztottam a dobozokra.
Utána átfestettem szivacsos hengerrel.
Látja valaki az elefántot és az egeret?
Végül következett a vignettás papír lerántása (mielőtt még teljesen megszáradna a festék)
Elképzeléseim szerint csak a fának kellett volna látszódnia, de a papír alsó rétege többségében rajta maradt.
Na de kétségbe esik ilyenkor az ember lánya? Igen. Izé NEM!!!
Szóval egy kis kaparászás, ezzel a többség lejött. A maradékot pedig olajba mártott ronggyal szedtem le.
És íme a végeredmény!
Eredeti helye az előszobánkban van a cipősszekrény alatt, de a mostani fényviszonyok nem teszik lehetővé normális fénykép előállítását. Ezért eme kompozíció.
Na és miért épp egér és elefánt? Mert az egeresbe kerülnek a kisebb, az elefántosba a nagyobb vendégpapucsok. :))
Végül megadatott a fény és ezzel a kép! :))

Jó alkotás mindenkinek!

Hasonló bejegyzések:

Deszkából fényképtartó

Kucorgó anyámkája

2012. Dec. 21.

Hozzászólások (6)

Figyelem!
Zsóki, amennyiben erre az oldalra vetődnél, akkor pattanj fel, és csak karácsony után térj vissza!

A karácsonyi ajándékok főként az újrahasznosítás jegyében készültek. És nem csupán az ajándékozottnak, hanem a kedves szomszédoknak is, akik hónapok óta szó nélkül tűrik, hogy csak gyűlnek és gyűlnek a hasznosításra váró anyagok a szintünkön. A többségük ezennel eltűnt. 
Ezek közül a leghatalmasabb egy fűrész által megcsócsált konyhapult volt:

Persze nem csak nekem vannak ötleteim az újrahasznosításra, hanem Picinykéimnek is. Miközben Ő-nek magyaráztam, hogy miképpen kéne még lejjebb faragni a pultmaradékot, Kisebbik Picinykém egy-két zseniális megoldást mutatott be az ismételt felhasználására:
Igen, ez kérem egy roppant praktikus babaágy. Mert hát nem egy, hanem egy egész bölcsődényi babát lehet rajta álomba ringatni. 🙂
És miután Kisebbik Picinykém megvilágosodott, hogy milyen kényelmes fekhelyet talált babái számára, gondolta, ő is kipróbálja. Természetesen kényelmét fokozta párnával, takaróval és egy ölelgetni való kutyával.  🙂
Bocsánat Picinykém, de nekem más ötleteim vannak. Ezek közül következzék az egyik unokahúgom számára, melynek megvalósítására ez a kép inspirált:
forrás

A deszkának a középső kiugrótól lefelé terjedő részét használtam fel hozzá, melyet Ő öt részre vágott:

Az eredeti terv már nem is tudom, hogy mi volt. De az utóbbiak így néztek volna ki (csak a hosszú darabra koncentrálunk):
1. Lefestem szürkére (unokahúgomnál bézs és szürke színben fog pompázni a szobájának a fala), majd fehér színnel felírom, hogy CSALÁDOM. Meghiúsulásának oka: túl hosszú lett volna a szó.
2. Felírom a népszerű LOVE szót fehérrel, az O-t pedig rajzszegekkel rakom ki. Meghiúsulásának oka: a fehér géles toll nem fogott a fán. Valamint a Laura által javasolt “Rajzszeget csak hungarocellbe!” mantrám bevált, mert ebből a kemény fából csak úgy görbültek kifelé. (Tudom, mi a fenének próbáltam meg! :))
3. Aztán jött az, hogy felírom fekete alkoholos tollal. Na de fekete szív? Az hogy mutat kérem?! Úgyhogy eszembe jutott a jó öreg szódabikarbónás-sütőporos süthető gyurma (recept itt olvasható), melyből gyönyörű szív készíthető. A fekete felirat kontrasztját pedig körben fehér tollal enyhítettem (úgy bezzeg fogott az a bestia).

Úgyhogy lássuk a legutolsó változatot lépésenként:

Miután lefestettem szürkére a fadarabokat, átmásoltam rá a feliratot.
(A nyomtatónkban még mindig nincs patron, úgyhogy a papírra a számítógép monitorjáról másoltam át a betűket.) 
Utána az következett volna, hogy a szívecskét rajzszegekből rakom ki.
De az a 2. pontban felvázolt okok miatt meghiúsult. 
Amint a képen látszik, 20-25 szögig azért még próbálkoztam.
A betűket fekete alkoholos filccel töltöttem ki. 
A kontúrt a fehér zselés tollal enyhítettem.
Aztán úgy döntöttem, hogy a betűket is inkább a szürkés árnyalat felé viszem el. Ezért fehér zselés tollal ráfirkáltam, majd az ujjammal eldörzsöltem.
Az előbbi képen az L betű kivételével már “fehérítettem” rajtuk.
Ez pedig a végeredmény!
Melynek végleges formájához szívecskét készítettem szódabikarbónás-sütőporos süthető gyurmából (recept itt olvasható), majd ráragasztottam a deszkára. Körülötte szintén átsatíroztam a fát feketével és fehérrel.
A képeket rajzszögekkel rögzítettem (kettő belőle reklámbaba:)) 

És milyen zene illik ehhez az ajándékhoz? Természetesen egy klasszikus a Beatlestől!

Mindenkinek nagyon boldog és békés karácsonyi ünnepeket kívánok!

Hasonló bejegyzések:

Szeretettel egy Union Jack rajongónak

Kucorgó anyámkája

2012. Dec. 18.

Hozzászólások (2)

Információ Dorka számára!
Amennyiben valamilyen véletlen folytán erre sodorna az élet szele, kérlek, keress egy másik áramlatot, amely majd csak karácsony után röpít vissza!

2012 tavaszától ismét brit lobogóba burkolta magát Férfi és Nő, akik piros-fehér csíkos kanapéjukon ücsörögve Union Jack bögréjükből szürcsölgetik reggelente a kávéjukat, melyhez a tejet a szintén ilyen színezetű hűtőszekrényükből veszik elő.

forrás

Ha nem is ilyen mértékben, de szintén a brit zászló inspirálta tárgyak rajongójává vált 16 éves unokahúgom. Tehát mi mást hozhatna neki a Jézuska idén, mint…..
….egy Union Jack mintázatú emlékeztető/motivációs/”csak úgy” táblát. Aminek ő szeretné. Mert a lényeg a színek!

Elkészítésének lépései:
A tábla alapja új mosógépünk hungarocell csomagolóanyaga volt.

Az Obiban vágattunk egy 45cm X 57cm-es farostlemez lapot, melyet a hungarocell táblára illesztve szike segítségével körbevágtam.

Utána sötétkék anyagot ragasztottam az alapra ragasztópisztollyal. Csak a farostlemezre rögzítettem körben.
Ha a szögbelövőnk nem bujdokolt volna el valami számunkra ismeretlen helyre, akkor valószínűleg azzal dolgoztam volna. 
Aztán jöhettek a csíkok. Nem vágtam, hanem téptem az anyagokat. Kicsit lazábbra szerettem volna venni a stílust, mégiscsak egy tininek készül. 🙂
Először a fehéreket rögzítettem átlósan (csak a sarkaknál a lemez hátulján), majd a pirosak következtek.
Ügyeljünk a sarkaknál, hogy szépen be legyenek hajtva az oldalsó részen. 

Utána kereszt formában ragasztottam fel először a fehér csíkokat, majd rá a pirosakat. Szintén csak a lemez hátulsó részén rögzítettem ragasztópisztollyal.
És az elkészítésnek ezen a részén, akik szeretnének megállhatnak, de én tovább folytattam.
Jöttek a rajzszegek. Hihetetlen élmény volt, hogy az előző projektekhez képest (itt és itt olvashatók) végre nem kellett kalapácsot ragadnom, a puszta kezemmel be tudtam nyomkodni az összeset. 🙂

Tényleg nem bonyolult és hosszadalmas elkészíteni. Pont addig tart, hogy ne érezzük fárasztónak, de az ajándékozott tudja, hogy nem sajnáltuk Tőle az időt.

Jó alkotást Mindenkinek!

Hasonló bejegyzések:

Karácsonyfa díszlécből

Kucorgó anyámkája

2012. Dec. 14.

Hozzászólások (9)

A történet ott kezdődik, hogy a tetőterünk amikor a kőkorszakban megteremtődött, még a gipszkartont hírből sem ismerték. Ezért fogalmam sincs, hogy a mennyezetünk milyen anyagból van megoldva, mindenesetre a világ rendjének megfelelően néha izeg-mozog, mely enyhe rés keletkezéséhez vezetett a lapok között. Ez csupán esztétikai szempontból zavaró, az eső nem csorog a nyakunkba.
Mit tehet ilyenkor az ember lánya? Elbaktat a közeli festékboltba, hogy beszerezzen egy hungarocell díszlécet, mely elfedi a szemre nem szép látványt. Már ott éreztem, hogy nem ez az igazi, de megvettem, mert a választék ennyi volt. Mire hazaértem, már biztosan tudtam, hogy ez nem kerül fel a fürdőszobánk plafonjára. Fél éve vár a sorsára. Most elérkezett az idő! Karácsonyfa lett belőle.
Pontosabban dekoráció, mert nekem az igazit nem pótolja:

Elkészítésének menete:

A hungarocell díszlécet felvágtam 42, 34, 26, 18, és 2*10 cm-es darabokra.
(Kissé szórakozott voltam fényképezésnél, az alsó léc ott a maradék.)
Majd mindegyiket bevontam különböző mintájú (csak az volt a lényeg, hogy a zöld szín többségben legyen benne, illetve a szárnak szánt darabban a barna szín domináljon) dekorációs papírral. A 42 cm-es lécet anyaggal, mert nem volt akkora méretű papírom.
A fa tetején leledző csillagot egykor csillagszóróként üzemelő drótcsillagból kreáltam.
Sárga papíron körberajzoltam a csillagot, majd a ceruza vonaláig bevagdostam, és úgy ragasztottam fel a drótra.
A díszléceket gyurmaragasztó segítségével rögzítettem a tükörre (a leghosszabbat kétoldalú ragasztóval),
majd gombostűket szurkáltam bele, és azokra akasztottam a gömbdíszeket.
Utána következett a hópelyhek gyártása. Ha tudtam volna, hogy ez ilyen szórakoztató, akkor már korábban elkezdtem volna vagdosni. Csak sikerélménye lehet az embernek. Nincs olyan, hogy elszúrod, legfeljebb egy új mintát találsz ki! 🙂
Az inspirativ.hu oldalon több tucat mintából válogathatunk!
Mindenkinek jó alkotást kívánok!
Ui.: Szerintem jól mutatna az ablaküvegen is!

Hasonló bejegyzések:

« Régebbi bejegyzések
Frissebb bejegyzések »
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!