Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Emlékeztető táblák az újrahasznosítás jegyében

Tudom, haladéktalanul valami saját készítésű dologgal kellene előrukkolnom, de még nem készültem el velük. Igen, nem véletlen a többesszám. 🙂 A héten ezek közül egyet majd meg is mutatok.
És még mindig az előszoba van porondon. Most történetesen az emlékeztető táblák. Karácsonyra én is készítettem egyet ajándékba (itt megtekinthető) az újrahasznosítás jegyében, épp mint az alábbi alkotók.

Szeretem, ha hozhatok magyar példákat, bevallom, nem könnyű. Első dolgom ilyenkor az inspirativ.hu oldalt felkeresni, mert ott jobbnál jobb itthoni ötleteket gyűjtenek össze a számunkra. Szóval le a kalappal előttetek inspiratívos lányok!

forrás
Nem, nem ment el az eszem, tisztában vagyok vele, hogy ez egy adventi naptár. De gondolatban újrahasznosítottam, mert szerintem annyira zseniális ötlet, hogy kár lenne eldugni az év többi részére. Egyszerűen a cetlik túloldalára az aznapi teendők kerülnek. Ha pedig a lapokat bevonjuk lamináló fóliával, akkor használat után elég csak letörölni a feliratot, és következő hónapban újra használható. 
forrás

Amikor maga az ajtó funkcionál üzenőfalként. 
Voila!-1
forrás

Szimpla poháralátétekből számunkra megfelelő nagyságú emlékeztető tábla rakható össze.

forrás
Ha pedig a poháralátét parafa színe nem tetszetős számunkra, akkor elő a festékkel. 
(A “forrás”-ra kattintva az elkészítése tanulmányozható).
forrás

Az itteni tulajdonosok már nagyobban utaznak. Poháralátét helyett tányéralátéteknek adtak új funkciót.

forrás
Itt pedig arra láthatunk példát, amikor a fém háló végzi emlékeztető táblaként. 

Chauk fórumon és Bullentin Board ... végre találtam egy felhasználási összes régi baseball
forrás
Vannak azok puzzle szerűen kirakható játszószőnyegek, melyek egy idő után csak a helyet foglalják. Ilyenkor csak előkapjuk a táblafestéket, majd mázolás után felfúrjuk a falra. Voilá!
forrás
Ha ősi kiságyunk matractartó keretével nem tudunk mit kezdeni, akkor íme egy megoldás!
forrás
Egy ikeás tükör és rengeteg dugó kombinációja!
forrás
A hímzőrámába feszített anyagok már önmagukban is gyönyörűek, de így már hasznosak is. 🙂
Save your wine coorks! Here's a nifty bulletin board. Bonus points for this one from Home Made, which uses an old door as the frame (that’s by helene
forrás
Utolsóként pedig jöjjön egy félbe vágott ajtó és rengeteg dugó együttélése, melynek nagyságát szemlélve az összes paragrafus kitűzhető. 🙂
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Levéltartók a csináld magad mozgalom jegyében

Pár hónappal ezelőtt leütöttem álmaim levéltartóját egy aukciós portálon. Mert ugye az kell. Főként az előszobába, ahová tódulnak befelé a számlák és szórólapok. Persze nem hívta őket senki, de akkor is. És lassan betemetnek…. Betemetnének, de Ő (ebben az esetben a levéltartónk) már nem hagyja. Szeretem!
Azonban mielőtt bemutatnám Nektek, lássunk egy pár saját kezűleg elkészíthető darabot hazánkból és a határon túlról.

forrás
Itt van rögtön a legegyszerűbb darab, mely a munkamegosztás jegyében készült: apa megissza a sört, gyerkőc átalakítja levéltartóvá, anya pedig használatba veszi. 

forrás
Tételezzük fel, hogy a ház ura nem szereti a sört, de a babot igen. Nagy tételben, konzerv formátumban. :))

License Plate Wall Organizer - New York - Orange
forrás
Tudom, a kép tanúsága szerint ezek nem levéltartók. De lehetnének azok is. Vagy ha másnak nem, akkor legalább rendszámtábláknak kiválóak lennének. 🙂
Pottery Barn Wall Organizer
forrás
Szerintem ez egy igen tetszetős, többfunkciós darab. És a legjobb az egészben, hogy a kép alatti forrás feliratra kattintva az elkészítése is a szemünk elé tárul. 

forrás
Amennyiben nincs kedvünk az előző darab elkészítéséhez, megnyugtatásul közlöm, hogy egy szimpla zsalugáterrel is megoldható a számlák tárolása. 

forrás
Levéltartó és üzenőfal egyben egy édes otthonból. 🙂
(Magyar nyelvű elkészítési leírás szintén a forrás feliratra kattintva elérhető.)

Wall pocket - mail organizer - wall decor - autunm floral
forrás
Ha más nincs, egy egyszerű zseb is megteszi.

entryway organizer - i'd use one for outgoing mail, one for library books, one for...?
forrás
Fa irattartók eldöntve. Akár egy modern szekreter felső része is lehetne. 

forrás

Utolsóként pedig egy varrott, többfunkciós előszobai csoda látható.
Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Lámpát kötöztem!

Nekem van a legjobb fej anyukám a világon! Bizonyítékként a legutóbbi esetet vázolnám fel:
Megemlítettem neki (enyhe sóhajokkal tűzdelve), hogy az Ikea of Sweden előállított egy olyan lámpát, mely tökéletesen passzolna a mi előszobánkhoz. Pár nappal később anyukám felpattan egy Budapest irányába tartó buszra, fővárosunkba érkezését követően átlibben a metróra, majd rohamléptekben megközelíti az áruházat, és miközben átsuhan rajta, magához ragadja azt a bizonyos világítóeszközt pár darab svéd húsgolyó kíséretében. Végül – néhány órával később – mosolyogva átnyújtja nekem.
Na ugye, hogy ő a legjobb fej anyuka a világon?!
Itt pedig a szerzeménye:

FOTO Függőlámpa IKEA A lámpa kellemes fényt ad vacsorához - irányított fényt bocsát a bár- vagy étekzőasztalra.
FOTO függőlámpa

És én ezek után mit műveltem a lámpával?! Megkötöztem. Pontosabban áthurkoltam. Még pontosabban a vezetékét átkötöztem spárgával. Mert úgy gondoltam, hogy a spárga jobban illik a fémes zöldhöz. Na de inkább lássuk a tényeket!

Íme az alapanyagok: lámpa és vastagabb spárga.

Először az alsó kis “pöcökre” feltekerve ráragasztottam a spárgát.
Utána következett a kötözés: A függeszték mögött átvittem a spárgát, majd áthurkoltam úgy, hogy a gombolyag lefelé jöjjön ki a “körből.” Ezzel elkészült a csomó. Ha mindig jó irányba kötjük át, akkor lassanként spirál formát adnak ki a csomók a spárgán. 
Cirka 10 cm után ilyen minta rajzolódik ki. A felső részén szabadon kell hagyni 15 cm részt, hogy fel lehessen szerelni a lámpát. Miután Ő ezt véghezvitte, én már létrán folytattam a kötözést.
Egyébként a maradék rész hurkolása villámgyorsan megvan: 5-10 perc. A felső “pöcöknél” szintén ragasztottam a spárgát.

Ez pedig a végeredmény. 
Tényleg nem igényel sok időt, és jó feszültséglevezető tevékenység! :))
Szerintem jól mutatna bármilyen vezetéken. Akár erősebb színekben, vastagabb fonalból is. 
Tessék kísérletezni, és utána beszámolni az eredményekről! :))
Szép napot, és jó alkotást mindenkinek!

Szatyorkából kosárka

A minap elgondolkoztam azon, hogy az utóbbi hetekben kreált tárgyaimnak kezd “tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály” színezete lenni. Csak épp a “tulipánnak” kellett egy kis idő, hogy kibújjon a földből. Esetemben a szekrényből. És még csak nem is a liliomfélék családjának egy nemzetségének sarjáról van szó. Itt kérem egy szimpla szatyor került a gyermekek körében használatos, látvány szempontjából sem utolsó, erősen ritmikus, dallamos hanglejtésű versike “porondjára”. 
Hogy mire gondolok?

Szatyorkából kosárka,…

kosárkából ládácska (elkészítése itt),..

…ládácskából kamuláda (leírása itt olvasható)
Jó, ez a kamuláda=kiskirály hasonlat kicsit erős, bár ha a történelemre gondolok… :))
Most pedig következzék szatyorkából kosárka története:
Előszobai pakolászásaim során kezembe akadt rég nem látott strandtáskám, melyet méretéből adódóan tényleg arra kívánatos használni, amit a sors számára szánt. Tejföl bőrű családom ezzel az alkalommal igen-igen ritkán élt (egészen pontosan soha), ezért elérkezettnek láttam az időt, hogy új küldetés elé állítsam magamat.


Először a füleket lenyisszantottam, majd vízzel lespricceltem, és elkezdődött a formázgatás. Egész szép kis alakja lett, de az oldala nem akaródzott kisimulni. Ennek okán drasztikusabb eszközt ragadtam kezeim közé: vasalót! Az élekre vizes rongyot terítettem, majd az előbbi szerkezettel többször átsimítottam. 
És tádám, eltűnt a ránc, sima, mint a baba popsija!
Az erősebb vázszerkezet végett belehelyeztem még ezt a tányérkészlet csomagolására használatos dobozt (de bármilyen doboz megfelel).
És íme a végeredmény!
Itt pedig már a méltó helyén, az “ikrek” között a fürdőszobaszekrényünk tetején. 
Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok! 

Újságtartó ott, ahová a király is gyalog jár

Ő azt mondta, hogy erről a témáról legyek oly kedves, és ne írjak, …
… mert másnál lehet, hogy mosolyt előcsalogató, de a mi esetünkben ciki.
… mert egyéb esetben lehet, hogy jót derül rajta az ember, de szerény családunkat tekintve kínos témának számítana.
… mert lehet, hogy a szomszéd története hahotára serkentené, de ha rólunk szólna, akkor már kényelmetlenné válna a helyzet.
Szóval szerinte ciki, kényelmetlen, cink, gáz, kínos, visszás, kellemetlen, és mivel én nagyon szeretem Őt, ezért tiszteletben tartom a kérését.
Pedig ennek a szokásnak az eredetére lenne egy hipotézisem, melynek gyökereit valahol az őskorban kell keresnünk, és szoros kapcsolatot mutat a barlangrajzok kialakulásával. De ezt a tudományos felvetést már nem vezetem végig a családfánkig.
Csak egy fényképet mutatok. 🙂

Igen, ez egy újságtartó ama bizonyos helyiségben.

Ennek az eredetét pedig ebben a régi varrógépet takaró borításban kell keresnünk:

Melyet hosszanti irányban Ő kettéfűrészelt, majd akasztókat szerelt rá (előbb kis krátereket készített fúró segítségével, hogy az akasztók még inkább belesimuljanak a fába):

Korábban elkészítettem ezt a “hímzett” változatot/felét, mely sapka/kesztyű/sál tartóként funkcionál azóta (pontos leírása itt olvasható):

Most pedig következzék az újságtartó, melynek modernebb színezetet szerettem volna adni, ezért a vele egy helyiségben található orvosi táska (itt megtekinthető) inspirálta zöld kereszt díszítést kapott:
Felül, mindkét oldalát maszkolószalaggal leragasztottam, hogy aztán a felső sávot zöldeskék színnel lefesthessem. 
Először függőlegesen, majd vízszintesen festettem le a kereszt részeit. 
Végül ezt (borzasztóak a fényviszonyok, ezért inkább: ehhez hasonló) eredményt kaptam. (A vakumentesség  kedvéért a sapkatartónk helyén fényképezve):
Itt pedig az eredeti helyén vakuval fotózva: 
Ui.: Pedig tényleg csak általánosságban írtam volt erről a témáról. Na jó, egy kis családi vonal is belekerült volna :))
Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

A "d" válasz ismertetése

Picinykéim a végletek emberei az öltözködést illetően (is). Míg az egyik percben 2 bugyi, 2,5 pár zokni, 2 nadrág, 3 felső, sapka, sál, kesztyű, olykor nagykabát jelenti számukra az optimális viseletet, addig a rákövetkező percben már pucéran ugrálnak az ágy közepén. (Zárójelben megjegyezném, hogy mindkét eset a négy fal között történik).
Most pedig álljunk meg egy pillanatra! Hogyan is kerültek Picinykéim kezei közé a sapkák és kesztyűk, amikor azok a felső akasztókon lakoznak?
a) Csúzlival becélozták, talált, és pottyant egyenesen a fejükre/kezükre.

b) Megkérték azt a drága, édes szülőanyjukat, hogy legyen oly kedves és adja oda nekik.
c) Odahúztak a fogas mellé/alá több, különböző nagyságú széket, majd a megfelelőt kiválasztva, továbbá az ülőfelületére ráállva, lerángatták a helyéről.
 A helyes válasz pedig a “b”, néha a “c”. Az “a” kizárva, mert nincs csúzlink. De szerintem már most tudnának egyet gyártani, csak nem lennének vele tisztában, hogy csúzli a neve. Ennek kizárása végett többségében a “b”. És felmerült egy “d” válasz is….

A “d” választ pedig ebben a vályúhoz hasonló szerkezetben kell keresnünk. Igen, ez egy régi varrógépállvány teteje. Egy ideje már nálunk porosodik, és szerényen vár a sorsára. Most pedig elérkezett a nagy átalakítás!

Először Ő vette kezelésbe. Hosszanti irányban kettévágta szegénykét. Nem pont a felénél, hanem az előző képen is látható zár mögötti sávban. Után az akasztónak mélyített ki fúró segítségével megfelelő nagyságú “gödröt”, hogy aztán felakasztva szépen a falhoz simulhasson. Munkájának utolsó lépése a akasztók felcsavarozása volt.

Ezek a kráterek adnak helyet az akasztónak.

Utána pedig én következtem ezekkel a gyönyörű cirmos hímzőfonalakkal, melyek még anyai nagymamámé voltak. Miért fonalak? Mert valamikor szeretem, ha egy új életre kelt tárgy némi kapcsolatot mutat a régi funkciójával. Ebben az esetben erre törekedtem. A cérna és a varrógép édes románca! 🙂
(A másik fél nem erre a sorsra jutott.)

Felrajzoltam három szívecskét fehér ceruzával egymás mellé:

Utána bejelöltem a lyuktávolságokat (0,8 cm) egy legódarab segítségével:
Aztán következett a fúrás, mert hát anélkül nem lehet fára hímezni. 🙂 Mivel ez egy vékony furnérlap(?), ezért ment a fúró (egyes mérettel dolgoztam) mint kés a vajba. Szerintem a három szív kifúrásával hamarabb végeztem mint a cérna befűzésével a tűbe a későbbiek folyamán:)
Utána a hátulsó oldalt kicsit megcsiszoltam, mert kiszálkásodott a fúrás következtében. 
És végül jött a “hímzés”, pontosabban fonalgrafika:
Alulról, középről indultam el legyező formában. Először a legközelebbi lyukba, majd hátulsó oldalán vissza középre, utána a második lyukba, és így sorban mindkét oldalon. 
Aztán pedig következtek ugyanezek a lépések, csak most fentről, középről indulva. Itt is először a legközelebbi lyukba fűztem a cérnát, majd vissza a hátulsó oldalon, és aztán jött a második lyuk. A lényeg, hogy mindig legyező formában haladjunk. 
Ezen a képen a zöld szívecskét még csak elkezdtem felülről haladva. 
Ez pedig a doboz hátulsó oldala. A kezdő szálat mindig celluxszal rögzítettem. Majd amikor kifogyott a tűből a cérna, akkor a két véget összekötöttem. 
(Biztos a profiknál szebben néz ki a bal oldal, de nekem ez az első ilyen munkám.) 
Mihelyst beszerzek egy vastagabb szigetelőszalagot, akkor leragasztom hátulról. Biztos ami biztos, nehogy egy gomb beleakadjon. 
Íme, az elkészült változat még felakasztás előtt.

Itt pedig már az eredeti helyén.

Oldalnézetből.
És egy összkép az előszobafalunkról.
Megnyugtatásul közlöm, hogy hétköznapokon nem ilyen rendezett.
De most mégiscsak fotózunk kérem!

Ui.: Hamarosan következik, hogy mi lett a a varrógépet takaró borításnak a másik részével. Megsúgom, hogy annak a díszítése minimális kapcsolatot sem fog mutatni a korábbi életével. 🙂
Addig is mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Sapka, sál: pipa

Hétvégén ezennel a sapka, sál, kesztyűk rendszerezése mögé is pipa került a listámon. Gyönyörűen, élére állítva elhelyeztem mindezeket azokban a kosarakban, melyeket a múlt héten gyártottam (leírásuk itt olvasható). És ahogy ígértem, címkéket is készítettem hozzájuk, melyek némi hasonlóságot mutatnak a szaloncukorral és a névkitűzőkkel. Hogy miért? Mindjárt kiderül! :))

1. Az 5 cm széles szegőlécből 4 db 10 cm hosszú darabokat fűrészeltem.
2. Táblafestékkel lefestettem. 
3. A felső sarkakba lyukakat fúrtam. 
4. Majd ezekbe széthajtogatott gémkapcsokat fűztem (ez a szaloncukorral felfedezhető hasonlósága. 🙂 Ugyanis mi régen így rögzítettük a karácsonyfára)

Ami az előző képről lemaradt. Azaz az utolsó előtti mozzanat.
Ez pedig az utolsó mozzanat: a címke ládára akasztása.
A bizonyíték, hogy tényleg élére állítottam a dolgokat. Na jó, a kesztyűket nem, mert abból nincs sok. És ha még azt is elárulom, hogy Miss J valahová elkóborolt. 
Organizációs Konferenciánk előadói. Neveik  a “mellényzsebükre” tűzve. 

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!