Alapvetően nincs bajom a téllel. Sőt, szeretem. Főként ha a szánkózás, hóban hempergőzés, angyalka varázslás és hóember készítés tevékenységeket vonzza magával. És ha egyéb esetben nem kell kimozdulnom otthonról. De kell!
Úgyhogy most már nagyon vágyom arra, hogy “G dúrban zúgják a fákon a kabócák, hogy láss csodát, láss ezer csodát, láss ezer csodát.”

Ezért ha kabócákat nem is, de pillangókat sikerült a hajlékunkba varázsolnom. Ollóval és papírral.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Fél lábon egy unikornisért Karácsonyfa díszlécből Pax története, avagy rendszerezés a vászonneműknél Csík, csík, csík még mindig Feszültség a dísztányérok és a hűtőszekrényünk között – avagy a hűtőnk dekorálása

Vállfa lógott egy falon, egy szép magas falon. Egyszer jobbra dőlt, máskor pedig balra. Szemlátomást valami zavarta. Egy percig sem tudott egy helyben maradni.
Hogy kicsoda Vállfa? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri! Egyszer ilyen, egyszer olyan! Hol egy törölközőtartóra hasonlít, hol egy mérlegre, hol egy hipnózist elősegítő készülékre…..  Most leginkább mindháromra. Egy hipnózist elősegítő törölközőtartó mérlegre. És a jövőben? Azt még senki sem tudja. Még ő sem.
(Amennyiben a fenti szöveg hasonlóságot mutat Csukás István Pom Pom című remekművével, akkor az nem a véletlen műve. Nagyobbik Picinykémmel folyamatosan azt olvassuk. Nem tudom, hogy ki élvezi jobban. Ő szerint egyértelmű, hogy ki. :))

forrás

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Három vágódeszka = három fogas I. Három vágódeszka = három fogas II. F. Sz. lelki gyógyulásáért! (III. rész második fele) F. Sz. lelki gyógyulásáért (III. rész első fele) Egy szarvas három arca

Családunk női tagjainak (anyukám, húgom és én) testhője 35,3-35,7 °C között mozog. Eddig csak mosolyogtam azon, amikor hugicám a 37,2 °C-nál már az Intenzívet emlegette, és bizonygatta, hogy ez a normál testhőmérséklettel rendelkező emberi egyedeknél 38,2 °C-nak felelne meg. Eddig. Mert aztán jött A nyavalya. Az igazat megvallva nehezen tűröm. Nem vagyok egy beteges fajta, az utóbbi 10 évben csak egyszer kerestem fel a háziorvosunkat, hogy megmutassak neki egy rejtélyes módon viselkedő anyajegyet. És ezek után kedden este 37,2 °C mutatott a hőmérő. Tünetek: derékfájás, ízületi fájdalmak. 37,8 °C-nál még megjelent ezek mellé a hajhagymafájdalom (hipotézisem szerint ott akart távozni a lázgőz :)) és a hidegrázás. Azt hiszem, a húgomnak igaza van: hívom az Intenzívet. 🙂

Szóval a fogasokat még nem sikerült felfúrnom, de szerencsére a kettes változatot még A nyavalya betörése előtt elkészítettem. (a képeket kivéve a szöveg egyezni fog az előző bejegyzésemmel, mert tényleg nem vagyok jól.)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Három vágódeszka = három fogas III. Három vágódeszka = három fogas I. Egy szarvas három arca Csomagolópapírok tárolása Kisebbik Picinykém és a kád kapcsolata

Szóval az úgy volt… – kezdené Pom-pom az aktuális történetét, de ekkor Gombóc Artúr egy darabka csokoládéval kínálja meg, és ezt a ritka alkalmat nem szeretné elszalasztani.
Ezért színre lépek én: Szóval az úgy volt, hogy egy szép napon a törölközőtartó vállfa Hipnózis Elősegítő Készülékké változott (előzmény itt olvasható), ezért a gazdája irdatlan dühbe gurult, és “Betelt a pohár!” felkiáltással a kamrába hajította (ebből is kiderül, hogy nem egy pszichológussal van dolgunk), majd új törölközőtartó alkalmatosság után nézett. Keresett, kutatott, és amikor a szerencse is mellé szegődött, talált négy darab hal kinézetű vágódeszkát (7,5 éve nászajándékba kapta, azóta őrizgette) és három darab ecseri piacon vásárolt akasztót. Ekkor a fejéhez csapott. Összeállt a kép!

Aztán valamilyen úton-módon előkerült a csiszolópapír. Mert a fehér részén kicsit “szőrös” volt a fa. Szóval megcsiszoltam, és úgy gondoltam, majd újra lefestem. Hiszen elvileg nem szeretem a direkte antikolt holmikat. Elvileg. És ezek után mi történt? Minden színt megcsiszoltam. 🙂
Most nem akarok ujjal (linkkel) mutogatni, de az egészről Laura tehet. Túl jól néznek ki az enyhén koptatott sublótjai (a többi portékájáról már ne is beszéljünk).

Ui.: Hamarosan jelentkezem a másik két fogassal. 😉

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Három vágódeszka = három fogas II. Három vágódeszka = három fogas III. Egy szarvas három arca Kisebbik Picinykém és a kád kapcsolata Fürdőszobai rendszerezés II. (a "csináld magad" és az újrahasznosítás szellemében)

Bedobom a törölközőt! Mármint azzal a vállfával kapcsolatban, amiből a gyerkőcök törölközőtartója készült (itt olvasható). Ugyanis a mérleg-effektus egy pár hónapja visszatért. A szárítkozásra használt anyagok szó szerint kitépték az akasztók rögzítésére alkalmazott kampókat a falból, majd balra vették az irányt. Aztán jobbra. Jobbra-balra. Balra-jobbra. Persze mielőtt hipnotikus állapotba kerülnék, lecserélhetném egy komolyabb szerkezetre, de nem és nem és nem! Leváltom a vállfát! Az utódo(ka)t már kijelöltem, érkezésük a héten várható (jelenleg szerkesztés alatt).
Addig pedig lássunk egy pár ötletet arra, hogy mit is kezdhetnék a későbbiekben a vállfával (egy korábbi válogatás itt olvasható.) 

forrás

forrás

forrás

forrás

forrás

forrás

forrás

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Rendszerezés: vállfák más szerepkörben (vagy mégsem?) Konyhatuning: kávédaráló más szerepben Mit kezdjünk a nyakunkon maradt fél pár zoknikkal? Rendszerezés: maximális helykihasználás a konyhában II. Három vágódeszka = három fogas III.

Mi, azaz Ő és én, már születésünkkor bekerültünk az Állandóan Késők Klubjába. Ő-nek 3 hétig, nekem 6 napig könyörögtek, hogy végre tiszteljük meg a családunkat azzal, hogy a világra jövünk. Végül nem kis erőfeszítést követően megtettük. És sorsunk megpecsételődött:
Húgomék találka esetén rendszeresen 1 órával korábbi időpontot adnak meg, mint a többi rokonnak (persze tudunk néha pontosak is lenni, és akkor nagy bajban vannak:))
Egyetemi éveim alatt egyszer annyit késtem a könyvekkel, hogy összehívták a könyvtári “főtanácsot” abból a célból, hogy sorsomról/pénztárcámról döntsenek. (Egyébként nem is késtem olyan nagyon sokat, de a maximális 12 könyv kivitelével a büntetés összege is tizenkétszeresére nőtt.)  
Meg merem kockáztatni azt a kijelentést is, hogy többször futottam a pályaudvarról kikanyarodó pécsi busz mellett/mögött, mint ahányszor ültem rajta.
Ő-nek több esetben kikapcsolták a vonalas telefonját, mert az a kis sárga “izét” nem fizette be időben.  (Azóta váltott banki átutalásra.)

És aztán Mi gyerkőcök nevelésére vállalkoztunk, akiknek a sorsa már születésükkor eldőlt: mindketten 1 héttel korábban érkeztek. 🙂
Mit tehet ilyenkor a szülő? Megpróbál egy tiszta lapot keríteni, és azzal indítani. Erre az elhatározásra pedig egészen pontosan akkor jutottam, amikor Nagyobbik Picinykém beiratkozott a könyvtárba múlt szombaton.  

A tiszta lap ebben az esetben a bejárati ajtónkat (is) jelenti, melyet több mint egy éve már bemázoltam táblafestékkel  (leírása itt olvasható).
Itt pedig a további hozzávalók:

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Tábla, plafon, postaláda "Elnézést! Szabad itt egy hely? Hejj!"-zetjelentés az előszobánkból Egy komód pályafutása Fél lábon egy unikornisért Mit kezdjünk egy rakat kaviccsal?

Lehetnél egy kicsit csinosabb!- mondtam neki a legnagyobb jóindulattal. De ő csak a fejét rázta, és közölte, már megszokta ezt a ruhát, és már túl öreg ahhoz, hogy változtasson. “Esetleg egy pasztell zöld?”- kérdeztem óvatosan. – “Az az idősebbeknek is jól áll. Feldobhatnánk akár egy gyöngysorral is.”
De nem, ő hallani sem akar róla. A “pasztellzűd” kisdedeknek való, vagy azoknak az úri nagyasszonyoknak ott a kastélyaikban, ahol ő anno szolgált. Neki a barna tetszik, slussz-passz! Ha jó volt ez a szín 60-70 évvel ezelőtt, akkor most sincs rajta semmi kivetnivaló, és különben is elege van a  21. század felgyorsult “divatosságából” (biztos a trendekre gondolt), és a régi szép időkben bla-bla-bla (itt elvesztettem a fonalat), és a repülőgépek összezavarták már az időjárást is (ez nem tudom, hogy jött ide), és még hogy gyöngysor, ő nem valami nagysága, hogy ilyen holmit aggasson a nyakába! Slussz-passz! (újra)

Ezek után mégis felpróbálta a “pasztellzűdet”. Nem állt jól neki. (Igen, neki lett igaza!) Aztán olyan gyorsan megszabadult tőle, hogy még fényképet sem tudtam készíteni. A gyöngysorral már nem is próbálkoztam.
Végül petrolkék színben kiegyeztünk, és semmi lánc. Helyette…..

Íme az átalakulása:

Még számtalan variáció létezik. Ő viszont arra kért, hogy egy kissé koptassam meg, mert már csak úgy érzi jól magát. Újra elő a smirglit, és a kiálló részeknek nekiestem. De csak egy picit. Mert én viszont nem szeretem (többségében) a direkte koptatott dolgokat. 🙂

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Karácsonyfa díszlécből A fekete ajtóink története "Elnézést! Szabad itt egy hely? Hejj!"-zetjelentés az előszobánkból Kamuláda bemutatkozik A nagy műtét, avagy egy roló újragondolása