Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Csináld magad szervírozótálak

Őszintén szólva ehhez a bejegyzéshez nem kellett órákon keresztül képeket vadásznom a neten. Ugyanis akkora sebességgel rohantak felém a szervírozótálak, hogy csak úgy porzottak a hátuk mögött elhagyott sütimorzsák. Bátran kijelenthetjük, hogy a csináld magad ékszertartók mellett ők a másik number one a piacon. Ezen nincs is mit csodálkozni, mert a legtöbb háztartásban fellelhetők hozzá az anyagok: tányér, pohár vagy gyertyatartó esetleg bot és ragasztó. Aztán már csak azt kell eldönteni, hogy a hozzávalókat meghagyjuk eredeti színűkben pompázni, vagy egységessé tesszük festékspray segítségével. Ennyi!
Úgyhogy tisztelt hölgyeim, asszonyok és leányok (ha esetleg hímnemű egyedek is az oldalamra tévednének, akkor Tisztelt Uraim!) tessék alkotni!
 Inspirációnak egy pár lehetőséget szervíroznék, amelyek alább megtekinthetők. Ha valamelyikük elnyerné tetszéseteket, akkor a képek alatti forrás feliratra kattintva képes leírást is találtok az alkotók honlapján. 

forrás

square pedestal stand
forrás

forrás

Twig serving platter
forrás

forrás

forrás
forrás
cg pink orange dessert stands
forrás
forrás

forrás

stands at reception
forrás

Ui.: Megsúgom, én is készítettem egyet, amit a héten meg is mutatok. Persze nekem pont egy macerásabb változatot kellett kitalálnom 🙂

Kisebbik Picinykém és a kád kapcsolata

Nagyobbik Picinykém nem sokkal születése után elfogadta a társadalom elvárásait azon a téren, hogy tisztálkodni bizony kell. Tehát a napi egy penzumot letudta, és annyi. Nem sikított és visított, de nem is ujjongott, és kiabálta örömében, hogy “hurrá, megint magzatvízszerű állapotba kerültem!” Egyszerűen csak csendben, szinte mozdulatlanul lebegett a víz (pontosabban apámkája hatalmas tenyerének) felszínén. Épp ezért az sem jelentett gondot, hogy kezdetekben a gyerekszobában történt a fürdetés.

És aztán rá két évre megszületett Kisebbik. Gondoltuk, követjük a már jól bevált rutint, azaz családunk legerősebb tagja feltölti vízzel a kiskádat, majd becipeli a kisszobába. Itt azonban egy “kisebb” problémába ütköztünk. Ugyanis míg a Nagyobbiknál tapasztalt lebegős-mozdulatlan fürdés nullcsepp kicsordulást jelentett, addig leánykánk hatalmas lárma közepette, végtagjai segítségével minimális idő leforgása alatt szabadult meg a kádban lévő vízmennyiségtől. Mi pedig nem vagyunk egy előrelátó szülők, és anno a lakásfelújításnál nem gondolkodtunk vízelvezető csatorna kiépítésében ezen a helyen (sem), ezért jobbnak láttuk, hogy ezentúl a fürdés számára kijelölt helyiségben folytatódik eme művelet. Ekkor még nem tudhattuk, hogy egy hatalmas szerelem veszi kezdetét kisebbik Picinykénk és a nagy fehér kád között.
Mert az a csodálatos monstrum nem csak tisztálkodásra alkalmas:
1. Már korán reggel első útja hozzá vezet, hiszen pusztán a látványa is ámulatba ejti.
2. Aztán csak szimplán ücsörgés céljára is kiválóan megfelelő. Nem kell víz, csak érezni akarja a közelségét. Főként nyáron hívogató a hűvössége miatt.
3. Nagyszerű búvóhely alakítható ki közte és a mosdó között a törölközőtartó takarásában, ahol végül egy pisszenés nélkül tud addig kuksolni, amíg engem a szívroham nem kerülget, hogy már megint hová tűnt.
4. Medence-mentes övezetben élünk, ezért amolyan strand-pótló is. Sőt sokkal jobb, mert nincs ott a sípolós strandpapucsos szigorú tekintetű bácsi, aki megtiltaná, hogy annyi játék kerüljön a medencébe, ami mellett a víz már csak apróléknak számítana. Ellenben én, az a drága, édes anyuka megengedem a 90% gumiállat 10% víz felállást.
5. És végül ott vannak a kád szélén azok a csodálatos tubusok, szappanok amik száraz és vizes állapotban is nagyszerűen csúsznak a lefolyó irányába. A művelet naponta akár többször is megismételhető, mert én balek képes vagyok újra és újra kipecázni őket. Eddig, mert aztán betelt a pohár. Új helyet kerestem nekik.

Sampon, szappan, tusfürdő, miegymás a kád szélén.

És egy varázsütésre eltűntek. (megsúgom, nem a kádba lettek becsúsztatva 🙂

Hogy hová? Ahogy Rodolfo mondaná: “Hölgyeim és uraim! Állandóan figyeljenek a kezemre, mert csalok.” Na jó, én nem csalok, és a képeket kell figyelni 🙂

A mutatványhoz szükségünk van:

1. Két darab FINTORP sínre és hozzá való akasztóra:

FINTORP Sín IKEA Ha hosszabb sínt szeretnél, kapcsolj össze két FINTORP sínt egyetlen tartóval.
FINTORP Fűszertartó állvány IKEA Többfunkciós; elérheted az olajat, ecetet, fűszereket, vagy növényeket.
3. Két darab mécsestartóra (a Jysk-ben vettük őket az eredeti áruk harmadáért karácsony után):
4. És íme a “titkos” hely, ahová eltűntek:
A kád közelében, de Kisebbik Picinykémtől távol.
Egy kacsacsalád viszont beköltözött a helyükre 🙂

Rendszerezés: fürdőkád és környéke

Fürdésnél szeretjük, ha minden tisztálkodási termék ott van maximum kartávolságra. Ezért vagy a fürdőszobaszekrényünkben állítjuk fel a zuhanytálcát- és rózsát, vagy – és most következik egy egyszerűbb javallat – a tusfürdőt és sampont visszük a kád közelébe. Erre az utóbbi megoldásra szeretnék egy pár példát mutatni. Megjegyzem, az előbbi lehetőséggel eddig még nem találkoztam, bár egyszer voltam egy akkorka szállodai fürdőszobában, ahol a zuhanyzást szinte a vele egybeépült mellékhelyiségben állva kellett megejtenünk. Na, de ez szintén egy másik kategória :).

Elsőként lássuk, amikor a kád végébe egy több emeletes polcot építenek be. Így szintén minden az éppen fürdőző ember közelébe kerülhet. A háziak még arra is gondoltak, hogy ha a hímnemű fél épp egy csokor virággal lepné meg nőnemű felet a tisztálkodása közepette, akkor legyen ott egy pár váza is, amiből válogathat.:)

Love this bathtub storage
forrás 

Na igen, de nem hiszem, hogy a világegyetem dúskál az akkora nagyságú fürdőszobákban, ahová egy ilyen polc még beférne. Ekkor folyamodhatunk azokhoz a tárolókhoz, amelyek a falra rögzítve szolgálják a tisztálkodási kellékek őrzését. Íme, lássunk erre is egy pár lehetőséget:

Repurposed Beauty
forrás

A kád mellett a fal színével harmonizáló vödrökben megtalálható minden. 
(Zárójelben megjegyezném, hogy itt a háziasszony meg is kapta a csokrát, csak épp vázája nem volt hozzá. No de szerencsére még volt egy üres vödör a falon :))
Tedd jegyzet használata
forrás
Itt annyira lelkes volt a háziasszony, hogy még kis tartót is varrt a tusfürdőnek és samponnak. Nagyon kis tüchtig!

SHOWER SQUIDS  Organizer | UncommonGoods
forrás 

A polipok “mancsai” a flakon nagysága szerint állíthatók. 
Hanging metal shelf
forrás

For the Home
forrás

forrás 

Ennek az elkészítését a “forrás”-ra kattintva meg is tekinthetitek. 

fruit basket into shower organizer
forrás

Ennek az eredeti funkciója talán gyümölcstartó lehetett. De kacsatartásra is kiválóan alkalmas 🙂
Shower1
forrás

Zuhanyfüggöny tartó rúd duplán. Egy a függönynek, egy a szivacsoknak. 

Ha szeretnénk a kíváncsi tekintetek elől elrejteni tisztálkodási szereinket, akkor a kád fala tökéletes megoldásnak tűnhet:

forrás

Eddig a zuhanyfüggönyökről azt gondolhattuk, hogy milyen egyszerű is lehet számukra az a feladat, hogy megakadályozzák, hogy a fürdés során ránk zúduló víz elárassza az egész fürdőszobát. Mondhatnánk, hogy ez egy könnyű, amolyan lógós munka. Erre a dologkerülésre rájött pár tervező is, épp ezért újabb feladatokat rótt szerencsétlenekre. Egyesek arra kényszerítették őket, hogy a hátkefét, tusfürdőt, sampont, szappant és egyéb tisztálkodásra alkalmatos dolgokat is tároljanak.
Én csak annyit mondanék, hogy vége a lógós hétköznapoknak kedves zuhanyfüggönyök!

Mesh Pockets Shower Curtain
forrás
Ocean Shower Curtain
forrás

Ezt az ötletet! Anya boldog, a baba boldog és még a babafürdetők is testközelben. (Köztünk szólva a babafürdetés tényleg térdkoptató.)

Reklamáló ülőalkalmatosságaink, avagy a székeink batikolása

Képzelt “riport” étkezőszékeink egyikével

– Most tényleg minket így hagysz? Félig-meddig pucéran? – kérdezte a főszóló.
– De hát évek óta így vagytok. – próbáltam mentegetőzni.
– Csak azért, mert anno az ülepünknél kisebb plasztikai műtétre volt szükség, még nem kéne mindenki figyelmét felhívni rá. Ráadásul a legkényesebb testrészünk! Mégiscsak kaphatna valami “takarást”!
– Csak halkan megjegyezném, hogy az nem kisebb korrekció volt, hanem komplett csere! Egyébként milyen színű “fedésre” gondoltatok?
– Hát az asztal lába tetszik nekünk! Az egy jó szín! És ha már a fal csíkos mögöttünk, akkor nem lehetne azt nálunk is megoldani?
– Örülök, hogy így figyeltek a részletekre. – válaszoltam – Amúgy vízszintes vagy függőleges csíkozásra gondoltatok?
– Hát… inkább úgy körbe-körbe! Sőt, legyen olyan batikolt hatású mint amilyenre az ékszertartó baba ruháját csináltad.

Színátmenetes mi? Ezek a székek feladták nekem a leckét!

Inspirációnak itt van még egy pár bútor, akik szintén kisebb fejtörést okozhattak tulajdonosaiknak:

 

forrás

 

Most pedig lássuk, hogyan alakultak át a mi reklamáló székeink:

1. Az alap így nézett ki. Alaposan letisztítottam, majd jött a festés.

Az ülőrész évekkel ezelőtt ki lett
cserélve, és azóta sem lett lekezelve
a nyers fa.

2. Kívülről befelé haladtam. Az alapszín a doboza szerint levendulaszín, de inkább zöldes beütése van mint kékes. Minden sáv egyre világosabb befelé haladva, ezért egyre több fehér színű lazúrt öntöttem az alapszínhez. Az első kört körülbelül 5 cm széles sávban festettem fel ecsettel az ülőrész szélétől. A második csíknál már a fedő személyében segítségre találtam. Az a jó a batikolt hatású festésben, hogy a kontúrokra nem kell ügyelni. Viszont figyelni kell, hogy amikor a fedőt leemeljük, akkor a kerülete alatt összegyűlt festéket el kell maszatolni, mert különben száradás után nem lesz szép egyenletes a felület.

3. A 3. sáv felfestéséhez szintén egy fedőt használtam. Pontosabban egy üvegedény fedelét.  A legbelső körlapot pedig ugyancsak szabad kézzel festettem be, akárcsak a legelsőt.

4. Végül a székek végső formája:

5. Előtte és utána kép, hogy még inkább érzékeljük a különbséget 🙂

Ui.: Székeink azóta csendben vannak, valószínűleg elégedettek magukkal. Legalábbis én velük igen. Remélem nektek is tetszenek 🙂

Csík, csík, csík

A csík szóról nekem múlt vasárnapig kapásból három dolog jutott eszembe:

1. A Csík zenekar, akiktől ha már választanom kell, akkor nagy kedvencem a Quimby egyik feldolgozását Kiss Tibivel karöltve:

 2. A csíkhal, ami nem a halászok elleni turpisságáról volt híres. Ugyanis feje mindig a víz színén volt, így a csíkászatban kevésbé jártas emberek is rövid időn belül ki tudták deríteni a tartózkodási helyét. Ma már nem is igen van belőlük.
forrás
3. A matrózcsíkos. És ki szemléltethetné ezt jobban mint Popeye a tengerész, akinek hajóját nem éri semmi vész…
És akkor most kezdjük elölről. A csík szóról nekem így kapásból az étkezősarkunk jut eszembe:
Mi az, ami inspirált? 
Amikor megláttam ezt a csíkos falat ábrázoló képet, akkor tudtam, kell nekem ilyen. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy melyik helyiségre húzom fel a matrózmintás felsőt. Végül az étkező lett a befutó. A sávok vastagságánál viszont én nem törekedtem az egyenlő eloszlásra, ahogy esik, úgy puffan!
forrás
Azt is tudtam, hogy több színnel szeretnék dolgozni. Ekkor felpillantottam az étkezőasztalunk felett logó csillárunkra, és betört kettes számú inspiráció:
A munka menete:

1. Ő lefestette a falat halovány krémszínnel:

2. Száradás után jöttem én. Fogtam egy vízszintmérőt, és nekivágtam a fal becsíkozásának.

Ezen a képen elvileg a csíkok láthatók.
No meg a névnapi ajándékom: a vízszintmérő.
Itt mintha picinykét jobban látszódnának
azok a fránya csíkok.

3. Utána felragasztottam a festőszalagokat a vonalak mentén. Körmömmel is végighúztam, hogy jól odatapadjon a falhoz. Ez azért fontos, hogy a festék alá ne folyjon. Nem ragasztottam fel az összeset egyszerre. Általában amíg az egyik csík száradt, addig a következőhöz rögzítettem a takarást.

4. Felfestettem apránként a csíkokat. Festőhengerrel dolgoztam. Mielőtt teljesen megszáradt volna a festék, óvatosan leszedtem a maszkoló szalagot. Végül az eredmény:

5. Aztán jött az ebéd, és miközben gyönyörködtem a látványban, arra a felfedezésre jutottam, hogy a mi lakásunkhoz képest a Pisai Ferde Torony ferdesége smafu! Ugyanis a bal oldalon a felső csík 21 cm-re található a mennyezettől, míg a jobb oldalon 16,5 cm-re. De kérem, nem lehet minden tökéletes :).
Hamarosan láthattok összképet is az étkezőnkről, de addig is még egy pár részlet!

A csíkos falunk.
Szeretem a színes üvegeket!

Óh, Mr. Kényelem, szeretlek nagyon!

Ő a világon legkedvesebb, legremekebb, legideálisabb férfi, a legjobb férj és legkiválóbb apa. Ha pedig már így a legeknél tartunk, akkor azt túlzás lenne állítani, hogy a legkényelmesebb is, de mindenesetre kényelmes. Csak hogy egy példát említsek: egyszer kértem, hogy fúrja fel a karnist a hálószobánkban. Miután elmondtam, hogy mi az elképzelésem, más dolog után néztem otthonunkban, majd pár perccel később visszatérve a helyszínre, azt tapasztaltam, hogy hitvesem a franciaágyunkon elnyúlva mérőszalaggal a kezében próbálja bejelölni a vágás helyét a függönytartó rúdon. 
Végül is minek görnyedten guggolni, amikor lehet fekve, párnával a fejünk alatt is :)? 
Lassan 17 éve vagyunk együtt, és még ha az egyetemi éveim okozta külön töltött napokat leszámítjuk, akkor is legalább 16 éve (próbáltam az órarendemet úgy összeállítani, hogy az 5 napot 3 napba sűrítettem bele) kölcsönösen hatunk egymásra, alakítjuk egymás jellemét. Így senki se csodálkozzon azon, hogy több éves kényelmetlen sepregetéssel (mini kézi seprűnk volt) a hátam mögött, ujjongva kiáltottam, hogy “Ez kell nekem!” amikor legutóbb az Ikeában járva megpillantottam az alább látható szerkezetet: 

LÖDDER Seprűkészlet IKEA
forrás

Igen, még a lapáthoz sem kell lehajolnom, mert annak is hosszú nyele van.:) Na de ez a tulajdonsága okozta azt a problémát, hogy nem volt elegendő hely a szemetesünk felett, hogy a lapáton összegyűlt piszkot abba beleönthessem. Tehát minden egyes alkalommal ki kellett emelnem a szemetesvödröt a helyéről. De akkor hol itt a kényelem?!

Bár úgy látszik, hogy van elegendő hely, de higgyétek el, nincs!

 

Végül az akadályt, mely újonnan megismert komfortos sepregetésem útjába állt, leküzdöttük. Íme a megoldás, melynek kiagyalása személyemhez, elkészítése pedig Ő-höz kapcsolódik.
Hozzávalók:
Ez anyukámék régi fürdőszobaszekrényének egyik fiókja,
a hozzátartozó sínnel.
A farúd új mosógépünk csomagolásához tartozott.
A 3db L tartót már vettük.

 

A farúd egy részét Ő három darabra vágta, majd előfúrta
az L vasaknak.

 

Majd rögzítette rá a sínt is.
A farúd másik részére felfúrta a másik sínt.
Végül az elkészült alkotásokat rögzítette a fiók szélességének
megfelelően.
Most következett az én munkám.
A fiók elejét bevontam csúszásgátlóval (amit a konyhai fiókokba
szoktak tenni).
Kétoldalú ragasztóval rögzítettem.


Erre azért volt szükség, mert a lábunkat ráhelyezve lehet
kihúzni. Eredetileg alulról oldottam volna meg a kihúzást,
de a fiók tartópillérei alacsonyan lettek ehhez felszerelve.
Semmi gond, megoldottuk. Így is tökéletesen működik.



És aztán a fiók is bekerült a helyére.


Végül felkerült a szemetes.

 

Ilyen amikor kihúzom.
Ilyen pedig felülnézetből.

Komolyan mondom, imádom! Az összes szemét belekerül, és nem pedig mellé. Ráadásul megint csak az újrahasznosítás szellemében sikerült előállítani valamit: fiókból kihúzható szemetes!
Bevallom, néha nem is kell semmit kidobnom, egyszerűen csak élvezem a használatát :))!


F. Sz. lelki gyógyulásáért! (III. rész második fele)

A tegnapi nap során már leírtam, hogy F.Sz örömmel újságolta az utóbbi terápia alkalmával, hogy a káosz feletti uralmat teljes mértékben tudja kezelni; ha érzi, hogy újra elő akar törni, akkor máris cselekszik a megfékezésére. Közérzete jó, visszatérő álmai megszűntek. Kidolgozott apró trükköket, hogy kedélyállapotát még inkább javítsa. Legutóbb az ajtóit vette kezelésbe. Az egyik ajtajának metamorfózisát már előző alkalommal megmutattam (F.Sz. lelki gyógyulásáért III. rész első fele).
Most pedig jöjjön a másik!

Felhasznált anyagok (pontosabban egy része, majd ajtónként részletesebben leírom):
  1. ezüst színű karton (eredetileg tükörfóliát szerettem volna, de azt nem leltem szerény városkánkban),
2. mintás csomagolópapír, 
                                        3. 45*45 cm-es vékony farostlemez (bútor hátuljára szokták rakni)
A farostlemez egyik felét csomagolópapírral,
a másikat az ezüst színű kartonnal vontam be (mivel az ajtónk mintás üvegből van, ezért az ezüstszínű került arra a felére).
A csomagolópapír kissé átlóg a farostlemez ezüst felére is, hogy az oldalak takarásban legyenek. 
A ragasztásukhoz csak stiftet vagy sprayt ajánlok, mert különben felpúposodhat  a papír (ezt tapasztalatból mondom).
Miután bevontuk a lapot, a következőkre lesz szükségünk:
1. tükör (nálunk erre azért volt szükség, mert a fürdőszobai tükrünk túlságosan alacsonyan van Ő nagyságához képest, ezért borotválkozáshoz kellett neki egy a fejmagasságával megegyező szintre)
2. 4db ruhacsipesz
3. csomagolópapír 
A csipeszt körberajzoltam a csomagolópapíron….
… majd kivágtam őket…
…végül ráragasztottam a papírokat a csipeszekre.
Tanácsos dekupázsragasztóval átkenni őket, hogy tartósabbak legyenek.
Ahová a tükröt szántam, nem ragasztottam csomagolópapírt, mert a tükörragasztó jobban tapad a sima felületre. Ezeket a kétoldalú, középen szivacsos ragasztódarabokat még a tükörhöz adták anno, a vásárlása idején.
Kifúrtam a farostlemez sarkait. 
Rögtön a facsavart fúrtam bele, csak semmi cicó az előfúrással 🙂
Végül pedig a szekrényajtóra rögzítettem a csavarokkal.
És most mondhatnám, hogy ezzel kész is vagyunk, de aztán jött egy újabb ihlet, és ez lett belőle:
Hozzávalók:
1. fűrész,
2. kisebb flakon
3. csomagolópapír
Lefűrészeltem a flakont kb. egy vattapamacsnyival kisebb nagyságúra mint egy fülpiszkáló.
Utána az érdes felületet lecsiszoltam.
Kivágtam a csomagolópapírról egy virágot, és ráragasztottam a levágott flakonra.
Majd belehelyeztem a fülpiszkálókat, és felcsippentettem a csipesszel az ajtóra.
Az ajtó látványa egyben 🙂
És végül F.Sz. felső része teljes pompájában. 🙂
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!