Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Képkicsinyítés vs. képalkotás

Múlt pénteken az Étkezés és étkező szekrény Kucorgónál bejegyzésemhez szerettem volna a képeket feltölteni, amikor megjelent a következő felirat (most zanzásítom): Az Ön tárhelye betelt, de X dollárért bővítheti. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek (ez valószínűleg egy őrült kacaj lett volna). Kiscsetresz azt tanácsolta, hogy kicsinyítsem le a képeimet, Aminál pedig találtam egy bejegyzést, hogy fiktív társszerzővel áthidalható a dolog, de akkor két névvel futna tovább a blog (bár ez is kivédhető). Szóval az előbbi ötlet győzött.

Potom 8-10 órás melóval a tárhelyem töltöttségét 100%-ról 6%-ra csökkentettem. De micsoda “felüdülés” volt ez a munka! Mert hát ki az, aki ne élvezné a képek kicsinyítését? (Én!) Ki az, aki szívesebben csiszolna deszkát 352 darab fotó törlése, majd feltöltése helyett? (Én!) Ki az, aki inkább kalapál, mint 8 órát ül a gép előtt? (Én, én, én!!!)
És miután túléltem ezt a tortúrát, mi történt? Az egyik kedvenc blogger pajtimnak, Laurának szintén betelt a tárja, és ő ezt a problémát cirka tized annyi idő alatt megoldotta mint én (készített is róla egy nagyszerű posztot, ami itt olvasható). Választhattam: vagy szerzek egy kardot, amibe beledőlök, vagy alkotok. A családomra való tekintettel az utóbbit választottam. A vicc az egészben, hogy a projekt is annyi időt vett igénybe mint a tárhelyem szabad területének növelése 🙂

Most pedig kezdjük az elejéről! Van egy tucat deszkavégünk, melyek a polcok méretre vágása után maradtak. Mostantól mínusz kettő, ugyanis azokat újrahasznosítottam. A két polcot összeillesztettem, majd rájuk merőlegesen 3 db takarólécet ragasztottam fel. A biztonság kedvéért 6 db facsavarral is rögzítettem. Utána alapozó festékkel körben lefestettem.

 

Tehát az alapunk megvan, mi kell még a képhez?

Egy térkép és rengeteg rajzszög.
És kalapács.

 

Utána az térképet felragasztottam a deszkára.

 

Majd jöhetett a a szöveg átmásolása. A nyomtatónkból kifogyott a festék, de én nagyon akartam haladni. Megoldottam! A monitorra ráhelyeztem egy papírt, és átmásoltam a betűket. Aztán azokat pedig az indigópapír segítségével a térképre.

 

Utána következett a kalapálás. Itt megjegyezném, hogyha nem dolgozott volna bennem a polcok újrahasznosítása ösztön, akkor vagy hungarocell vagy parafa lett volna az alap. Vagy csak egyszerűen nem rajzszögekkel hanem kalapácsszegekkel kellett volna dolgoznom? :))

Ez 100 db rajzszeg :))

 

Röpke 8 óra és 800 darab rajzszeg beverése után, enyhe ínhüvelygyulladással a jobb kezemben itt tartottam. És akkor megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy biztos szeretném én szegekkel körberakni a szegélyt? Úgy gondoltam, hogy az túl sok lenne. A rajzszegből sok, a kezemnek meg sokk.

Ezért leoperáltam a szegeket a széléről, majd a likakat fatapasszal eltüntettem.
Egy génmódosított szú megette a szegeket :))
És aztán elérkeztünk a happy end-hez:
Ezt a képet csak azért, hogy lássátok, ezentúl kevesebb fényforrásra lesz szükségünk,
mert világít mint Salamon töke (ezt Ő mondá)
No és akkor most felmerülhet a kedves olvasóban a kérdés, hogy mi az a 4 FŐ? Eredetileg – miután étkezőnkben lett elhelyezve – Teríték 4 FŐre a jelentése. De anyukám összefüggésbe hozta a háttérben látható tengerrel, és a betűk alakja egy vitorlásra emlékezteti, úgyhogy akár lehet egy 4 FŐs tengeri utazás is. Ki mit lát benne? 🙂

Térkép mindenhol, mindenben, mindenképp

Szeretem a térképeket. Valószínűleg főképp a színei vonzanak: kék, zöld, bézs. A kedvenceim. Úgyhogy senki se csodálkozzon rajta, ha ez az “őrület”, ami mostanában körülveszi őket a csináld magad mozgalom területén, az engem is magával ragadott. Igen, most dolgozom egyen. Talán a héten meg is tudom mutatni, de addig is lássunk egy pár csodás alkotást, melyet Kim gyűjtött egy csokorba:

(6) post was removed (7)  Factory Direct Craft (8) via Apartment Therapy  (9)  Bombus (10) Bombus
(16) Bookity (17)  Post Was Removed (18)  Man Made (19)  P.S. I Made This (20) Sarah Ortega

A gyűjtemény eredetije megtekinthető too-much-time.com oldalon sok más nagyszerű dologgal egyetemben.

A nagy műtét, avagy egy roló újragondolása

Kedves Olvasók!
A tegnapi nap során egy hosszadalmas operációt hajtottam végre. A műtőhelyiség az étkezőnk volt (egyébként is vannak nyugtató zöld színek a falon), az alany pedig az unalmasan hosszú sötétkék fürdőszobai rolónk. Mindenki nyugodjon meg, semmiféle szervi elváltozás nem állt a háttérben, mindössze hiúsági okok vezették sötétítőnket arra a döntésre, hogy végül a szikekés alá feküdjön.
Jelentem, a műtét jól sikerült, a beteg állapota is szépen javul, és ha lenne lába, akkor mondhatnám, hogy már a lábadozik. 🙂

És akkor most lássuk a tényeket. Szóval adott egy unalmas, sötétkék roló, amely gondolkodóba ejtett, hogy miként lehetne ezen tulajdonságain (na jó, inkább csak az unalmason) változtatni.

Először jött az ötlet, hogy sablonnal mintát festek rá. De az olyan sablonos :)) Aztán megláttam az inspiraciok.hu oldalon az alább szereplő rolót:

forrás

És innentől tudtam, hogy egy sniccerre van szükségem, amit aztán szerény városkánk boltjai nem tudtak a rendelkezésemre bocsátani. Még jó, hogy van orvos ismerősünk! Mit nekem sniccer, ha lehet orvosi szikém! :))
A műtétet természetesen gondos előkészületi munkálatok előzték meg, melynek lépései:

1. Kell egy szép minta. Nekem evidens volt, hogy a szüleim régi lakásából átmentett csempe lesz az, amely egyébként a fürdőszobaszekrényünk ajtaját is borítja (itt látható)

 

2. Ráragasztottam festőszalaggal egy átlátszó papírt, hogy a mintát átmásolhassam (csak a szegélyt, a virágokat nem):

 

3. Aztán következett egy újabb másolás, csak az már a rolóra indigópapír segítségével. Előtte precíz méricskéléssel, hogy középre essen a minta.

 

4. És végül az operáció:

Ahol zöld, ott már vágtam.
Ne felejtsünk el a roló alá olyan anyagot tenni,
melyben nem esik kár.
Én patchwork-ös alátétet használtam.

 

5. Íme az átplasztikázott fürdőszobai rolónk teljes pompájában:

Most pedig jöjjön pár kép, ha épp nincs a világítás felkapcsolva (egyébként ennek a varázsát az én gépem nem tudja visszaadni. Sokkal szebb élőben):

 

A háttérben tökéletesen kivehető az őszi színekben pompázó fa.

Most pedig 20 db bajusz forma vár az újrahasznosításra :)))

Kosárból törölközőtartó

Szeretem a vizet. Szeretek úszni. És már dúdolom is, hogy ússz és evezz, ússz és evezz… Erről pedig eszembe jut, hogy a húgom szerint én vagyok Szenilla (nem, nem rólam mintázták, nem az alteregója vagyok, hanem szerény személyem testesíti meg Szenillát). Most kérdem én, csak azért, mert a memóriám már nem a régi, szeretek reggelikészítés közben általam komponált (pontosítok: improvizált. Esetleg lenne valaki olyan kedves, hogy lekottázná őket?) operákat énekelni, amivel a családom idegeire megyek; nos ennyi elég hozzá, hogy kijelenthessük: én vagyok Szenilla?  

Te jó ég, tényleg én vagyok Szenilla!!! Vagy mégsem? Mert gondolom ő nem esik kétségbe, ha fürdőzése után nincs a közelében száraz törölköző, mert épp aznap került mosásba az addig használatos. Bár most már én sem. Akkor lehet, hogy tényleg én vagyok Szenilla?!

Múltkor említettem, hogy a törölközők nagy részét száműztem a szekrényből. Most megmutatom, hogy hová:

A kád végébe 🙂

Beismerem, hogy ez most nem saját ötlet, tucatjával keringenek ilyen kosaras törölközőtárolós képek a neten (például itt és itt). Miután a gyerkőcök játékainak egy részétől megváltunk, felszabadult két kosár, és ezzel én is bekerültem a rendszerbe egy képpel (vagy kettővel) 😀

A fürdőlepedők a fenti kosarakban,
a kéztörlésre várakozók a kenyeres kosárban. 🙂

Vezeték- és kábeltakaró megoldások a nagyvilágból I.

Miután anyukámnál megoldottam a kábeleltüntetést (itt olvasható), hamuba sült pogácsát készítettem, majd nyakamba vettem a világot, hogy kiderítsem, mások miként vették rá exhibicionista személyiségjegyeket viselő kábeleiket, hogy kissé meghúzzák magukat a háttérben.
Igazság szerint két nagy csoportot találtam: azokat, akiknek sikerült még a nyomukat is eltüntetni, és azokat, akik még “rá is dobtak egy lapáttal.”
Előbb lássuk az utóbbit 🙂

forrás

when you cant hide wires
forrás
Az a kandallópárkány feletti megoldás zseniális! Nekem nem is a hangulata, melegsége, a pattogó tűz látványa miatt kellene kandalló, csak azért, hogy ezt a vezetékes díszítést véghezvigyem :)))

forrás
Tulipánból paprika, 
paprikából Jancsika, 
Jancsikából kiskirály, 
kiskirályból LÁMPA.

can't hide the wires, power line em...
forrás
Ide ki kellene tenni a magasfeszültség táblát is :)!
Don't hide the wires... make a feature of them!
forrás
A kép alatti forrás gombra kattintva megszemlélhetjük, hogy a házigazda miként vette rá a vezetékeket, hogy eme alakzatokat felvegyék.
Holnap pedig következnek azok a megoldások, melyeknek adhatnánk az alábbi címet is: “Volt vezeték, nincs vezeték!”
Várok mindenkit szeretettel!

Virágom, virágom

Kérem, hogy mindenki emelje fel a bal kezét, a jobb kezét pedig helyezze a szívére, és esküdjön meg kisdobos, úttörő vagy cserkész szavára, hogy nem árulja el anyukámnak, hogy mi készül itt. Ugyanis ez az első lépcsőfok a nagy meglepetéshez, melyet édesanyámnak szánok.
Megnyugtatásul közlöm, hogy nem egy toronyszobába vezető hosszúságú lépcsősoron kell végigmennünk. Ezen kívül már csak egy hozzávalóra lesz szükségünk, de az akció titkossága miatt csak fehérrel merem leírni: porszívó gégecsőre.  

Szóval először maradék anyagból különböző virágokat kell kreálni. Elkészítésük roppant egyszerű, de ennek ismertetését Emilyre bíznám, mert ő már valószínűleg csukott szemmel, ragasztópisztoly általi égési sérülések elkerülésével tudja elkészíteni őket.
Előbb megmutatom, hogy én mire jutottam:

Most pedig következzék, hogy mire jutott Emily

IMG_0987-1

Az anyagok, melyekre szükségünk van:
IMG_0964
:: Szövet
:: Olló
:: Ragasztópisztoly 
Első lépés: a szövetből szalagot vágni
IMG_0966
Én téptem az anyagot, mert úgy könnyebb, és szeretem a kirojtosodott széleket is.
IMG_0970
Második lépés: a szalagot félbehajtjuk.
IMG_0971
Harmadik lépés: felcsavarunk az anyagból egy kisebb labdát az elején.
IMG_0972
Ragasztópisztollyal rögzítjük. 
Negyedik lépés: tovább csavarjuk és egyben tekerjük az anyagot.
IMG_0974
A kezdetben egyenesen tartott  szalagon csavarintunk egyet a központi labdából kiindulva.
IMG_0975
majd ezt megforgatjuk a központ körül
IMG_0976
Megkapta mindenki ezt?
IMG_0977
Akkor tovább tekerjük.
IMG_0978
IMG_0979
Pár kanyarral arrébb újra rögzíthetjük ragasztópisztollyal.
IMG_0980
IMG_0981
Ötödik lépés: befejezni a hátsó részét.
IMG_0982
Hagyjunk egy kis  szövetet a végén, majd fordítsuk át a hátulsó felére.
IMG_0983
Ezt szintén ragasztópisztollyal rögzítjük.
IMG_0984
Végül levágjuk a lelógó részeket.
IMG_0985
IMG_0986
A hátulsó része így fog kinézni, az első pedig a következőképp:
IMG_0988
Lehet vele hajcsatot ékesíteni:
IMG_1000
Vagy övet díszíteni:
IMG_1017
Tudom, az én virágaim szánalmasnak hatnak ezek után, de biztos a gyakorlat teszi a mestert. 🙂
Holnap pedig kiderül, hogy mi is az a meglepetés!

A betűvetés fortélyai

Mielőtt rátérnék a betűvetés fortélyaira köszönetet szeretnék mondani a következő személyeknek:
1. Hálámat fejezném ki azoknak az ősembereknek, akik cirka 25.000 évvel ezelőtt barlangrajzokat készítettek, mert ezek az ideogrammok az idők folyamán szimbólumokká, majd betűkké formálódtak.
2. Lekötelezett vagyok Johann Gutenbergnek, amiért az aranyművességét felcserélte a könyvnyomtatás mesterségére 1450 körül.
3. És végül, de nem utolsósorban Jazonak, aki 5 évvel ezelőtt a Grafika a gyakorlatban portálon megosztotta, hogyan kell új betűtípusokat letölteni számítógépünkre.

Ugyanis az utóbbi időben két olyan projektem is volt, ahol a betűk mint díszek jelentek meg:

Vétkeztem, avagy egy Monet festmény újragondolása

 

Transzformáló készülék, avagy…

A kádtartós verziónál találtam olyan betűtípust a Wordben, ami illett a szöveghez. A Monet festményes esetnél viszont le kellett töltenem.

Ennek a menete a következő:
1) Start menü -> Beállítások -> Vezérlőpult_______ Start -> Settings -> Control Panel
2) Kattints kétszer a ‘Betűtípusokra’ ____________ Double-click on the Fonts folder
3) Fájl menü -> Új betűkészlet telepítése________ Choose File -> Install New Font.

És ha már tudjuk, hogyan kell letölteni új fontokat, akkor lássuk, hogy mindezt ingyenesen honnan lehet megoldani (figyeljünk arra, hogy sok típusnál nincsenek ékezetes betűk):
Utána következik, hogy Wordben megszerkesztjük a szöveget, majd a megfelelő nagyságban kinyomtatjuk. Na és honnan tudjuk, hogy mekkora a megfelelő nagyság? Mert nekem személy szerint halvány lila dunsztom sem volt róla.
Végül a következő megoldásra jutottam: a szöveget nyomtatási képre állítottam (a szerkesztős kép nem ad valós méretet), majd fogtam egy vonalzót, lemértem a betűnagyságot, megnéztem a festményen és a kádtartón, hogy hogyan mutatna, majd vagy állítottam rajta, vagy rányomtam a printre. Egyébként az előbbit 300-as, az utóbbit 72-es méretben nyomtattam.
Szóval elérkeztünk a nyomtatáshoz. Itt jön még egy tipp: festékspórolás miatt praktikusabb halványszürke színben megvalósítani:
Majd indigópapír segítségével rámásoltam az adott tárgyra. Érdemes a szöveget rögzíteni maszkolópapírral, hogy írás közben ne csúszkáljon el.
Ha pedig mindezzel megvolnánk, akkor jöhet a betűk kifestése vagy kiszínezése, végül pedig gyönyörködés a munkánkban :):
Hát a jelenlegi tudásom ennyi a betűvetés fortélyairól, de ha még egyéb tapasztalatokra teszek szert, akkor szívesen megosztom majd azokat is! Addig is jó munkát mindenkinek!
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!