A közönség helyet foglalt. Csendben pattogatott kukoricát majszolnak, a háttérben tűzijáték, dobpergés, harsona, cintányér, hegedű, klarinét, és ekkor megjelenek én arcomon mosollyal, miközben Kisebbik Picinykém ágyát egyensúlyozom jobb kezem mutatóujján. Egy elegáns mozdulattal lehelyezem a padlóra, utána ugrok három hátra szaltót, taps, meghajlás, majd betolom az ágyat Nagyobbik Picinykém fekhelye alá. Tapsvihar, rózsadobálás, üdvrivalgás….
Khmm egy csöppet sántít a történet. És még csak nem is a hátra szaltó a legnagyobb füllentés a leírtakban, pedig a bukfenceimre is mindig csak hármast kaptam. Hanem az “ágyat betolom Nagyobbik Picinykém fekhelye alá” rész. Ugyanis nem fért be. Pedig többször mértünk, osztottunk, szoroztunk, kivontunk, minden lehetséges alap matematikai műveletet elvégeztünk, és mégis. Az az átkozott ágy magasabb volt a kelleténél.
Szóval miután hulla fáradtan bevonszoltuk a fekhelyet a szobába, majd a sikertelen ügymenetet (nem)végrehajtottuk, és én ott ültem gombóccal a torkomban összeroskadva a padlón,
a szemem a könnyfátyolon keresztül a játékokra tévedt. Egészen pontosan erre:
Igazán nincs mit! Jó barkácsolást! :))
Köszönöm válaszod! 🙂 Hamarosan remélem mi is hasonlókat tapasztalunk.
Kedves Ildó! Isten hozott a blogomon! 🙂 Nálunk eddig nem volt olyan probléma, hogy Nagyobbik legurult, bár az ágya oldalán azok a kacifántos díszek nem is nagyon engednék. Ha kihúzzuk a Kisebbik ágyát, akkor azt teljesen a polcig tesszük, így van 30 cm sáv a két ágy között. Az szerintem elegendő a járkáláshoz, úgyhogy eddig abból sem volt probléma. Eddig egyszer fordult elő, hogy Kisebbik lepottyant, de fel sem ébredt rá, mert csak 20 cm magasan van az ágya. :)Az ágyneműjét a Nagyobbik ágyára szoktam tenni, és azt ágytakaróval lefedem, de egy kosaras megoldáson is gondolkodom. :)Összességében nagyon szeretjük az ágyat, és a legjobb az egészben, hogy nem foglal semmi helyet. Szóval csak ajánlani tudom!És örülök, hogy tetszik a blog! Szeretettel várlak mindig! :)Ha bármilyen kérdésed adódna, akkor nyugodtan írjál még!
Szia!Az ágy használatával kapcsolatban kérdeznék. A nagyobb nem gurult soha a kisebbre, vagy ha kimegy este mosdóba nem lép rá a kicsire? A kicsi nem forog le? Az betolható ágyról az ágyneműt hová vetitek be? Azért kérdem, mert hasonló kivitelezésre készülünk. :-)Klassz a blog!Ui: azért töröltem, mert elfelejtettem bepipálni az értesítőt. 🙂
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Nimród lámpája kimaradt nekem, de most rákerestem. Az is baromi jó! Montessori játékokból építhetnénk közösen egy egész házat. Csak hogy a legót kicsit visszaszorítsuk (nem mintha azt nem szeretném:) :D. l
Ez nagyon “hűdejóazta” kategória!!!Emlékszel ugyanígy montessoriból nálam, csak gyerek nek éjjeli lámpa váz, 🙂 ? szeressük a Montessorit 🙂
Ha az ágyrácsot tartó sínt vittük volna lejjebb, akkor a matrac kb. egy szintre került volna az alappal. Akkor meg tuti koppan a fejecske többször is az éjszaka folyamán (pörög mint a riglispíl még alvás közben is :)) Szóval ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. 🙂
Más is arra számított vajon, hogy az újat viszed lejjebb? Vagy csak én?! 🙂 Ezért aztán kellemesen ütős meglepetés lett ez a megoldás.
Hű ennyi szépet és jót írtál, én meg csak egy rövid választ írok: Köszönöm! De azt nagyon! :))
Szerintem M. Montessori nagyon is díjazná a kreativitásodat, talpraesettségedet, problémamegoldó készségedet 😀 Ugyan nem értek annyira az Ö iskolájához, de ez ellen nem lehet kifogása !!!Annyira eltalált az ágymegmagasítóláb, mint minden más, amit kreálsz! Ok, szóval igen, zseniális!!!!
Köszi! 🙂 Már csak abban reménykedem, hogy Maria Montessori nem forog a sírjában.
Kuci, ez zseniális!
😀 Kényszerhelyzetben nagyon fel tudom pörgetni az agyam. 🙂
Megáll az eszem,vág az eszed,mint a beretva 😀