Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Ágyvégből fejvég

Nesz az előszobából. Először egyre intenzívebb, majd elhalkul. Érzem, hogy néznek. Csendes szuszogás. Egy meleg kis kéz megérinti a lábamat, megsimogatja, aztán megszólít. Felmásznak. Bújnak. Arcon csókolnak.

És egy pillanattal később….

 

 

Ilyen egy átlagos hétvégi reggelünk.  (Oké, Picinykéim többségében nem esnek le az ágyról, és kinézetük sem kukákhoz hasonlatos.) 🙂

Szóval adott egy tökéletes rugózású ágy, melynek hivatalos neve fakeretes rugós matrac. Lényege, hogy nem kell hozzá ágykeret, de mégsem a földön van, hanem négy lábon áll. Azért esett erre anno a választásunk, mert viszonylag keskeny a szobánk,  és nem akartuk még egy kerettel is elvenni a helyet. Viszont így ágyvégünk sem volt. Igen, már csak múlt időben beszélhetünk erről. 🙂

Anyukám kapott egy régi ágyat tűzifának (!). Megsúgom, nem égettük el. Helyette az ágyvégből ágyfejet készítettem.

 

PICT0262Az ágyvég elülső része hasonló formaképp nézett ki. No igen, az “előtte” kép lemaradt, ezért most csalok: ez a már a kész példány hátulja. Mindenesetre mustársárga színben pompázott mindkét fele.

 

 

PICT0029Első lépésként az egészet lefestettem fehérre.

 

PICT0030Utána pedig következzék a varázslat. Mert ez biza az. Csak varázspálca helyett stencilt (a Decor Laborból), kalap helyett festéket használtam, és nem nyuszi lett a végeredmény, hanem minta. Méghozzá gyönyörűségesen szép. 🙂

A stencilezés fontos momentuma, hogy a festőszivacs (jelen esetben szivacsos henger) nem tocsoghat a festékben. Ezért minden egyes festékbe mártás után egy papírtörlőn is áthengergettem, majd csak utána görgettem végig a stencilen.

 

PICT0033Íme az első lenyomat. Középről (ez az ágyfejnek csak az egyik fele, de ha a kettőt összerakjuk, akkor ez az egész közepe) indultam kifelé, hiszen fontos, hogy a középpontban legyen egész minta.

 

 

PICT0037Ha a stencilt elsőként pontosan raktuk fel, akkor utána már nincs is szükségünk méricskélésre, mert ez lehet az alap. A felfestett mintasor legalsó részére ráhelyeztem a stencil legfelső mintasorát, és így kaptam a következő “adagot”. A stencilt alul és a jobb oldalán maszkolószalaggal rögzítettem.

 

PICT0038Itt pedig már két adag stencilezésnél tartottam. 🙂

 

 

PICT0057Miután az ágyfej egyik felével végeztem, hozzáillesztettem a bal oldalát, hogy középen egész mintát kapjak, majd haladtam kifelé. És most mondanám, hogy tádám, ilyen lett, de még előbb megmutatom, hogy miként rögzítettük a falra.

 

 

PICT0262Szóval 2 db kb. 4 cm átmérőjű lyuk lett belemarva a támla hátuljának felső részére, melyeknek a felső része fémlappal le lett takarva. Majd ezeknél fogva lettek a falon található csavarokra felakasztva.

 

PICT0254És akkor most már mondhatom, hogy tádám, ilyen lett. 🙂

 

 

PICT0016

 

 

PICT0216

 

 

PICT0013

 

 És ez az egész varázslat Ditta nélkül nem jöhetett volna létre. Millió köszönet érte!

 

Fejlec_logo-05

 

 

A "sántító" lebegő könyvespolcok

Lebegj! – mondám, és miután Ő összességében fogalmam sincs darabszámú csavart fúrt a falba, lebegett is.

Igaz, egy szösszenetnyit sántít a dolog. Sőt ha egészen hivatalos formába csomagolnám a tényeket, akkor a következőképp hangzana:
Lebegő polc tanúsítványának kérelmét elutasítottuk! Fellebbezési kérelemmel forduljon X.Y-hoz.
Indokként pedig az alábbiak lennének felsorolva:
1. Amennyiben egy szemfüles látogató alulról tekintene fel rá, akkor rögtön kiderülne a turpisság.
2. Konzolok tartják. (Ők, azaz az ítélőbizottság tagjai is tudnak órák hosszat “lebegni” úgy, ha közben ülepük egy széket érint.)

Végül a fellebbezésnél X.Y. megsajnált (mázlim volt, egy vajszívű elbírálóhoz került). Elfogadta az indokomat, amit az 1. pont ellen hoztam fel:
Miután az átlagmagasság ma (?) a nők esetén 164 cm, míg a férfiak esetén 176 cm körül mozog, ezért igen kicsi a valószínűsége annak, hogy észrevegyék a turpisságot. És a lebukás veszélye évről évre csökken az akcelerációnak köszönhetően. Még egy pár évtized, és egy 3 éves gyerkőc is már csak felülről tekint le reá. 🙂
Őszintén szólva a 2. pont ellen ismertetett indokom igencsak gyenge lábakon mozog. Mindössze annyit sikerült felhoznom, hogy a konzolok fehérek és látványra belesimulnak a falba, és ha ez nem lenne elég, akkor még több tucat könyv is takarja.

Hajszál híján, de nyertem. Jelenleg pedig folyamatban van a vastag polcot elismertető tanúsítvány. Ugyanis az is sántít. 🙂

Most pedig következzék az “attrakció”!

PICT0018Első lépésként Ő felfúrta a konzolokat. Nagyon nem irigyeltem. Főként mikor a radiátorcsőnél luggatta a falat. 😉

 

 

PICT0013De legalább a polcok méretre vágásával nem kellett szöszmötölni, azt a barkácsáruház elintézte helyettünk. Fehér bútorlapot vágattunk le, melynek az aljára 2 cm vastagságú és 4 cm széles építőfát fúrtunk fel (pontosabban volt egy rakat ágyrácsból eredeztethető lécünk) ……

 

 

PICT0043… erre azért volt szükség, hogy a 4 cm széles, 0,5 cm vastagságú takarólécet hozzá tudjam ragasztani.

 

 

PICT0047Itt már szépen alakul a dolog. A takarólécek is a helyükre kerültek. Végső simításként lekentem Annie Sloan dark waxszal (Magyarországon Enikőnél szerezhető be.).

 

PICT0158-002És mondám: Lebegj! 🙂

 

PICT0164-001Hamarosan pedig megmutatom teljes egészében az ablak alatti részt. 😉

 

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

A Jó, a Rossz és a Csúf....

… lehetne a címe ennek a bejegyzésnek, ha történetesen egy spagettiwesternről lenne szó, melyben a Konföderáció aranyáért versenyez három szereplő. De jelen esetben a harc inkább a ki ki mellé üljön, királylányost játszunk vagy “szándokánosat”, illetve a “Te csokid nagyobb volt egy hajszálnyival és ez nem igazság!” körül szokott zajlani.

No és akkor még a szereplőkről nem is beszéltünk:  a Jó megszemélyesítését mindhárom gyerkőc tökéletesen elsajátíthatná. Mert angyalian jók. Kivéve amikor ördögien rosszak (ezzel a második szereplő is pipa). A legnagyobb problémát az utolsó közreműködő tag okozza: a Csúf. Mert a legkisebb elfogultság nélkül mondhatom, hogy ők meseszépek egytől egyig. Mind a három. 🙂

A képeket édesanyámnak készítettem a három unokájáról: A Gyönyörűről, a Szemet Gyönyörködtetőről és a Varázslatosan Szépről. 🙂

 

PICT01851. Első lépésként egy 30 cm széles polcot feldaraboltunk 3 darab 30*30 cm-es négyzetre. A széleket lecsiszoltam, majd az egészet antik páccal lekezeltem. Ezzel elérkeztünk az alaphoz.

2. Szükségünk van még a gyerkőcök profilképére, melyet a tábla nagyságához mérten kinagyítunk. Én nem szoktam kinyomtatni, hanem a monitorra kifeszítek egy fehér lapot, és a körvonalat átmásolom. Fontos, hogy a képernyőt átállítsuk 4:3 arányra, mert különben széltében nyújtottak lesznek a képek. 🙂

3. 15*15 cm-es mintás papír is szükségszerű a munkához. Egy táblaképhez 4 darab.

 

 

PICT01864. A mintás papírokra ráhelyeztem a kivágott profilképet, majd körberajzoltam.

 

 

PICT01925. Utána pedig kivágtam.

6. Azt követően felragasztottam a színes papírokat a táblára,

7. majd dekupázs ragasztóval kétszer – köztes száradással- átkentem.

 

PICT01968. Az imitt-amott lelógó részeket levágtam,

9. végül a széleket smirglivel megcsiszoltam. Fontos, hogy a csiszolóvásznat a szélekre merőlegesen húzzuk, mert különben tépheti a papírt.


PICT0155Végül ezt az eredményt kaptam.  🙂

 

PICT0158

 

 

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Száguldás egy szivárványon

Kisebbik Picinykém 3 és fél évvel ezelőtt nőnemű lényként (ebben az esetben a lény olyan személy, aki non-stop bérlettel ingázik az angyali és ördögi lét között)  látta meg a napvilágot. Hölgyemény mivoltának külsőségekben tökéletesen eleget is tesz: hosszú haj, nagy szemek, csábos pillák, eperke száj, csak és kizárólag szoknya, lehetőleg rózsaszínben és csillogó-villogó kütyükkel felszerelve. 

Ugyanakkor villanydróton egyensúlyozva hessegetné el a megfáradt galambokat, puszta kézzel segítené át a másvilágra a családjára támadó darazsakat, a mászóka legmagasabb pontján hajtaná álomra a fejét, lábbal kényszerítené megállásra a zebrákat figyelemre sem méltató autókat (idézet egy korábbi irományomból)… 

… és imádja a száguldást. Ezt a tevékenységet jelenleg egy futóbrigán végzi, melyet Nagyobbik Picinykém adományozott számára. Kissé viseltes… És kék….

Volt. 🙂

 

 

PICT0176Íme a kissé kopottas bringa, az ülőrész anyaga szigszalaggal megerősítve. 🙂

 

 

PICT0180Első körben leszereltem az ülőrészt, alaposan lecsutakoltam a biciklit, majd a dekortapasszal elkezdtem bevonni. Én innen rendeltem.

PICT0184A széleket szikével (sniccerrel) alakítottam a megfelelő formára.

PICT0005A kerekeknél lecsiszoltam a festéket, majd utána ragasztottam rá a mintát.

PICT0026A végén kétszer lekentem vizes bázisú lakkal (én parkettalakkot használtam), hogy még jobban bírja a gyűrődést.

PICT0032Majd a csavarok helyénél kilyukasztottam a tapaszt szintén szikével.

PICT0041Utána következett az ülőrész renoválása. Papíron megrajzoltam a formát, majd az a szivacsra és az anyagra helyezve körberajzoltam. A szivacsot pont akkorára kell vágni, a műbőrt viszont 3-4 cm-rel nagyobbra.

PICT0055

A szivacsot felragasztottam a fára, majd következett az anyag. Ezt kárpitos tűzőgéppel rögzítettem. Előbb a hosszanti, egyenes felén, jól kihúzva az anyagot, majd a végeken….

PICT0062A lekerekítés miatt több kapocsra volt szükség. :))

PICT0069Itt pedig a végeredmény. A kék fogantyú és kerék miatt én is ráerősítettem a kékekkel, hogy ne legyen túl erős a kontraszt. Műbőrt is azért választottam drapp színben, hogy viszonylag semleges területen maradjak vele.

Meg azért mert ezen kívül csak fekete színben árultak. :))

PICT0078

PICT0085

A felavatás.

Kisebbik kivételesen gatyóban, de a rózsaszín nem hiányozhat. 🙂

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Konyhatuning: ágyő mikró, helló hely

“Felelősségem teljes tudatában kijelentem..” Ez az a mondat, amely az utóbbi időben semmiképp sem hagyhatta el mikrónk “száját”,  még ha attól az apró részlettől el is tekintünk, hogy a háztartási gépek többségének beszédkészsége egyébként igencsak primitív szinten mozog. Jelen esetben pusztán arra szerettem volna utalni, hogy a hideget illetve a forrót nem tudta megkülönböztetni a melegtől, mely egy mikrohullámú sütő esetén roppant nagy hiányosságnak számít.

Köztünk szólva már korábban (amikor még rendesen végezte a dolgát) is ferde szemmel méregettem. Mert valljuk be, hogy méretéhez képest (viszonylag nagy) kihasználtsága (tejeskávé melegítése naponta kétszer) eltörpült. És akár elférhetne a helyén: 6 db szakácskönyv, 4 db vágódeszka, egy szeletelt kenyérnek kialakított tároló és egy kenyértartó. Úgy saccperkábé. És főként a kenyértartó, mely eddig csak foglalta a kicsinek abszolút nem nevezhető helyet a nagynak abszolút nem nevezhető konyhapultunkon.

Szóval megkörnyékeztem Ő-t, és felvetettem, hogy mi lenne, ha ezentúl mikró nélkül tengetnénk életünket? Indoknak pedig – a külsőségeknek kissé sokat adó felszínes nőszemély lévén – a következővel álltam elő: a kenyértartó ezerszer jobban mutatna a helyén.

És nekem van a legjobb fej Ő-m, mert csak annyit mondott: Oké, és örül, hogy nem a hűtőszekrényünk helyét pécéztem ki számára. 🙂

 

PICT0120Íme a mikrónk, amely nem tudta kijelenteni az utóbbi időben, hogy “Felelősségem teljes tudatában….” Mert kissé háborodott volt.

 

PICT0216Itt pedig a mikrohullámú sütőnk búcsúztatása utáni állapot.

Megnyugtatásul közlöm, hogy azért a végső búcsú előtt 2 hónapig teszteltük, hogy tudunk-e nélküle élni. És csak a tuti tesztelés végett december 25-én csaptunk a lecsóba. Azóta eltelt 4 hónap, és nem hiányzik. Persze tény, hogy mi előtte sem sokat használtuk.

A kenyértartót már korábban mutattam, hogy miként készült (itt olvasható a leírása), most pedig következzék a többi.

 

PICT0085Volt két darab Ikeában vásárolt fa irattartónk, melyek szintén csíkokat kaptak.

PICT0090Első ízben keskeny maszkolószalaggal letakartam a felületet, majd a közöket lefestettem,…

PICT0153… utána pedig már a festett részeket fedtem le vele. Érdemes akkora csíkokat festeni, mint amilyen széles a festőszalag. Így kevesebb a munka. 🙂

PICT0159Aztán jött a kenyértartónk. Ezt nem szerettem volna túlbonyolítani, ezért csak egy átlóban festettem le.

PICT0196A vágódeszkákat sem kíméltem a színektől. Az oldalukat (csak azt!!!) szintén befestettem.

PICT0150A kenyértartót L-vasakkal rögzítettük, hogy egy polc vastagsága se vegye el a helyet.

 

PICT0204Itt pedig újra a végeredmény.

PICT0224

PICT0216Imádom a színeket! 🙂

 

 

És  ezennel egy kisebb áthúzás következik a listáról:

Amennyiben tetszett a bejegyzésem, és kíváncsi vagy, hogy miként alakul konyhánk további sorsa, kérlek, csatlakozz facebook oldalamhoz is:

Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

 Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Konyhatuning: a kenyértartó úr ruhája

A helyzet két év óta mit sem változott:

Magával ragadott, beférkőzött az agyamba, és engedelmeskednem kell neki.
Nem tudok másra gondolni, csak rá!
Újra és újra látnom kell őt: reggel, délben és este, és sokszor más napszakban is.
Úgy érzem, hogy teljes mértékben eluralkodott rajtam, de nem tudok ellene tenni semmit.
Leigázott!
Szeretem!
Szenvedélyesen szeretem!

Ezt a szakirodalom függőségnek nevezné?
“Pszichológiai értelemben véve a kóros szenvedély azt jelenti, hogy egy a hétköznapokban elterjedt és normálisnak vagy csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód mintegy elszabadul, dominánssá válik.” /forrás: Wikipedia/
Oké, vállalom, K. a. vagyok, csíkos bármi függő! A csíkok festése, mely korábban csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód volt nálam, az évek során elszabadult és dominánssá vált:

Legjobban azt szeretem, ahogy lehúzom a festőszalagot, és élessé válik a két csík közötti vonal. Előtte izgalommal vegyes várakozással tekintek rá, hogy a maszkoló nem tépi-e fel az alatta lévő festékréteget, vagy nem folyik-e meg a frissen festett rész.  :))

Az egész a csíkos falunkkal kezdődött (itt olvasható), utána pedig elvesztem….

 

PICT0038Eme remek darabot nagymamámmal folytatott cserekereskedelem alkalmával sikerült megkaparintanom (illetve elcserélnem egy gyönyörű fa kenyértartóval). A legjobb az egészben, hogy mindkettőnk meg volt győződve arról, hogy zseniálisan jó üzletet kötött. 🙂

Persze ütött-kopott darab, de ezen könnyen lehet segíteni.

 

PICT0079Első lépésként kissé megcsiszoltam az egyébként is kopottas részt. Csak azért, hogy még nagyobb pacát kapjak. 🙂 De főként, hogy tapintásra ne legyen olyan éles a különbség a festett és kopott rész között.

Utána felragasztottam egy festőszalagot átlósan a felületére. Szerettem volna, hogy az eredeti színében (részben) tovább pompázzon.

 

PICT0092Aztán lefestettem fehér alapozóval.

 

PICT0098Utána újabb maszkoló csíkokat ragasztottam fel, hogy a korábban csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmódom (azaz csíkok festése) dominánssá válhasson.

 

PICT0100Végül színek formájában előtört a kicsike. 🙂

 

PICT0114Aztán a maszkoló letépésénél a régi festék egy része is eltűnt. Kitépjük a hajunkat ilyen esetben? Ááá, dehogy! Festék, a jó barát jön, és segít.

Ezzel újabb részt választottam le maszkolóval az eredeti színről, és mentával lemázoltam.

 

 

PICT0151Végül ezt az eredményt kaptam. 🙂

A két szélén és az alján látható piros csík dekortapasszal lett megoldva.

 

PICT0137Bár az akrilfesték jól bírja a vizet, azért nem árt lakkal is bevonni a felületet.

 

És  ezennel egy újabb áthúzás következik a listáról:

Amennyiben tetszett a bejegyzésem, és kíváncsi vagy, hogy miként alakul konyhánk további sorsa, kérlek, csatlakozz facebook oldalamhoz is:

Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

 Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Konyhatuning: a kamraajtó és a képkeretek

Kamraajtónk és képkereteink között eddig a percig semminemű kapcsolat nem volt. Maximum annyi, hogy tisztes távolságból figyelték egymást. De semmi több. Pedig az előbbi szinte kiáltott óriásira düllesztve fekete mellkasát, hogy “Itt vagyok, hasznosíts, díszíts, vagy legalább írnál rám, ha már táblafestékkel lemázoltál!” Nálam pedig süket fülekre talált. Nem írtam rá, nem biza! Se kenyeret, se tejet, se semmit. Kemény csoki vagyok! 😉

Aztán előkerült egy tucat képkeret, egy pár recept, festék és gyertya…..

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAEzeket e képkereteket egy kedves ismerősünk készítette évekkel ezelőtt (eddig máshol hasznosították magukat), de bármely fa képkerettel helyettesíthető, miután levettük a hátulját, és az üveget a kerethez ragasztottuk.

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAItt pedig a táblafestékes ajtónk látható, melyre felcsavaroztam apró fejű csavarokkal a kereteket.

 

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAAztán következhetett az alkotás: korábban már leírattam a családtagjaimmal a kedvenc receptjeiket. De aztán valahogy túl sterilnek  és hivatalosnak tűntek, és némi bohém beütésért kiáltoztak.  Ezért hát gyertyával különböző formákat (pöttyös kancsó, fazék, kávésbögre) rajzoltam rájuk, majd Kisebbik Picinykémmel vízfestékkel lefestettük. A viasz lepergeti a festéket, így a minta kirajzolódik. Mint egy varázslat. 🙂

 

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA A rajztudásomat jobb nem elemezni, ezért írtam le az előbbiekben, hogy miket is láthatunk a képeken. 🙂

 

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERACsak hogy a hatszöges motívum újra felcsendüljön, beszereztem az Apródon egy kirakót, mely eme alakzatnak örvend. Ezek hátulját lefestettem, és végül felragasztottam az ajtóra, és ezt kaptam:

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAA krétás kép egy muffin akar lenni tortatálon (nem pálcikás muffin, ahogy Ő gondolja), melyet krétafilccel firkantottam fel az ajtóra. Alatta pedig egy pulikakas látható. Névadója én lennék, mert nem sikerült dűlőre jutnom, hogy pontosan milyen fajhoz is tartozhat eme állat.

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAVoltak olyan receptek, melyeket korábban már lamináltunk, ezért a vízfestékes bevonat náluk szóba sem jöhetett. Ezeket dekortapasszal díszítettem.

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA

 

És hosszú idő után egy újabb áthúzás következik a listáról:

Amennyiben tetszett a bejegyzésem, és kíváncsi vagy, hogy miként alakul konyhánk további sorsa, kérlek, csatlakozz facebook oldalamhoz is:

Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!