Az ajándékozott vendégpapucsokról nekem az Okos leány esete jut eszembe. Csak itt a szitába “csomagolt” galamb helyett éppenséggel papucs található. Mert ugyebár jön a kedves vendég egy hatalmas csomaggal a kezében, majd egy enyhén kaján mosolyba hajló szájgörbülettel átadja, miközben magában konstatálja, hogy a vendéglátónál még mindig nincs padlófűtés. Az ajándékozott egyed boldogságtól repkedve kibontja a meglepetést. Ekkor az ő arcán is mosoly jelenik meg. Ez az úgynevezett erőltetett mosoly. Megköszöni a “szuvenírt”, mire a látogató kikap egy pár papucsot a kezéből, és felhúzza a lábára. Ekkor egy újabb mosolytípust figyelhetünk meg: ez az elégedett mosoly. 🙂
Tegye fel a kezét, aki már kapott ajándékba vendégpapucsot! Ismerős az érzés? 😉
Mi eddig megúsztuk, elég sok vendégpapucsunk van. Ezek tárolása a cipősszekrényünk alatt egy cipősdobozban történt mindaddig a pillanatig, amíg Picinykéim szét nem szakították. Aztán következett egy átmeneti megoldás:
Egy része papírzacskóba, a másik része a virágtartóból átlényegült esernyőtartóba került.
Esztétikus, nem de?
Úgyhogy nekiálltam, hogy felszámoljam ezt a látványt.
Volt 2 darab ládánk, ami befért a cipősszekrény alá.
Igazából 3 mm híján fért volna be, úgyhogy ráspollyal nekiestem, hogy magasságát lecsökkentsem.
(Verses mesét olvastam tegnap, valószínűleg annak köszönhető, hogy összecseng a két tagmondat. :))
Kikevertem egy nekem tetsző színárnyalatot, mely jelen esetben szürkéskék szín (alap egy fehér színű vizes bázisú zománcfesték, melybe egy csepp fekete, és több csepp sötétkék akril festék került). Első körben a doboz három oldalát festettem le.
A 4. oldalára mintát terveztem. Íme a próbálkozásaim vázlata, mely egy elefántot és egy egeret takar. A bal fölső negyed alkotása Kisebbik Picinykém tehetségét dicséri.
Végül a nyerteseket átmásoltam egy vignettás papírra.
Kivágtam őket, és felragasztottam a dobozokra.
Utána átfestettem szivacsos hengerrel.
Látja valaki az elefántot és az egeret?
Végül következett a vignettás papír lerántása (mielőtt még teljesen megszáradna a festék)
Elképzeléseim szerint csak a fának kellett volna látszódnia, de a papír alsó rétege többségében rajta maradt.
Na de kétségbe esik ilyenkor az ember lánya? Igen. Izé NEM!!!
Szóval egy kis kaparászás, ezzel a többség lejött. A maradékot pedig olajba mártott ronggyal szedtem le.
És íme a végeredmény!
Eredeti helye az előszobánkban van a cipősszekrény alatt, de a mostani fényviszonyok nem teszik lehetővé normális fénykép előállítását. Ezért eme kompozíció.
Na és miért épp egér és elefánt? Mert az egeresbe kerülnek a kisebb, az elefántosba a nagyobb vendégpapucsok. :))
Kucorgó az otthonunk. Kedves, aranyos, barátságos, csak egy gond van vele: mostanában állandóan Káosszal lóg. Én tudom, hogy nem szabad túlságosan belefolyni abba, hogy kivel barátkozzon, de érzem, hogy Organizácóval sokkal jobban megértenék egymást. Tehát szép lassan összeismertetem őket (ki tudja, talán házasság lesz a vége?). Tudom, ha a kamra is rendben lesz, akkor nyert ügyünk van! Természetesen, hogy Organizáció érdeklődése se lankadjon "leánykánk" iránt, ezért Kucorgó csinosításáról sem feledkezem meg!
Köszönöm szépen!
Ez nagyon tetszik!