Titkos akciótervünk következő és egyben utolsó részéhez érkeztünk (előző rész). Most minden kiderül! De előbb…
Én nem követném Homérosz in medias res kompozíciós technikáját, úgyhogy az elején kezdeném.
Szóval anyukámmal még szeptember elején arra adtuk a fejünket, hogy a kőműves dekoltázst mellőzve megismerkedünk a burkolás mesterségével (itt olvasható). Ez pedig azzal járt, hogy utána elvileg 24 órán keresztül (a gyakorlatban viszont a gyerkőcök miatt jobbnak láttam a 72 órát) nem léphettünk a lakásba. Úgyhogy összecsomagoltunk némi ruházatot és csemetéinket, majd maximálisan kihasználva anyukám vendégszeretetét, beköltöztünk hozzá. Mint a legtöbb otthonban, itt is megtalálható a tévékészülék. Ebben az esetben a falhoz lapulva, és a világ összes kábelét a hátulsó felébe csatlakoztatva. Kérem, minden kedves kábeltévé előfizető ellenőrizze, hogy az összes csatorna megtalálható-e a készülékén, mert a hiányzók valószínűleg édesanyámhoz lettek bekötve :)).
 |
| A középen futó sávban legalább 5 vezeték van összekötözve! |
Ennek a látványa aztán beindította agyam kreatív tekervényeit.
Végül megszületett az ötlet, melynek hozzávalói:
 |
| Anyukám nappalijára jellemző anyagok, és egy elektronikai hulladékgyűjtőben leadott porszívónkból visszamaradt gégecső. |
Az anyagokból a tegnapi nap során bemutatott virágokat készítettem (leírásuk itt):
És mi lett a gégecső sorsa? Levágtam a két végéről a műanyag részeket, majd hosszanti irányban elvágtam (Figyelem, nem vágtam ketté, csak felhasítottam!). Aztán következett a gégecső átvarázsolása kábeltakaróvá.
Ennek hozzávalói:
 |
| – ragasztópisztoly – gégecső hosszúságával és kerületével (+1-1cm ráhagyás) megegyező nagyságú anyagdarab (ebben az esetben a televízió előtt látható fotel maradék kárpitanyagát használtam) – gégecső |
Utána az anyaggal bevontam a csövet ragasztópisztoly segítségével.
 |
| A képen látható, hogy a vágásnál behajtottam az anyagot, és belül is hozzáragasztottam. |
Most helyszínváltás következik. Eddig az előkészületek szerény hajlékunkban történtek, de mostantól anyukámnál vendégeskedünk. Innentől pedig már csak a kényelmes része következik a munkának.
A kábeleket, vezetékeket a porszívócsőbe rejtettem. Ez könnyen ment, mert a hasíték által egyszerűen alá lehetett őket “gyűrni” (épp ezért könnyen ki is lehet őket onnan venni, ha valami probléma lenne). Majd a biztonság kedvéért felkötöttem a csövet a tévétartó konzolra.
Aztán jöhetett a kedvenc részem, a díszítés. Ragasztópisztollyal rögzítettem a virágokat a csövön, és íme a végeredmény:
 |
| A párnára is tettem egy pár virágot az összhatás kedvéért. |
 |
| Itt egy közeli kép is. |
Köszönöm, nagyon aranyos vagy :)! Hát igen, az első ötlet inkább nőies, az utolsó pedig férfiasabb (már ha szabad így osztályozni). Na de mindjárt töltök még fel, hogy még több ötletből tudjatok válogatni 🙂
Koszi koszi! Meg van lattam:)Nekem a legelso jon be a leginkabb, de szerintem neki meg pont a legutolso dog…majd megegyezunk :))Mar szoban is tejesztettelek es rogton lett meg egy rajongo:)A kamra ajto is fejben kesz:) sajnos Ikea, de meg valami jo hasonlo uzlet sincs itt nalunk..szoval nagy keresgelesbe vagyok.
Köszönöm szépen! 🙂
Remek!
Kedves Brigitta! Nyugodtan oszd meg, annak csak külön örülök. De legfőképp annak örvendek, hogy tetszik Neked! A héten írok még egy bejegyzést a kábeles témáról, hogy miként lehet még megoldani a problémát. Hátha a párodnak is bejön valamelyik ötlet:)
Nálunk azért nem lehet a falra tenni a tévét, mert “hogy fog az már kinézni, ha ott lógnak a kébelek???” ésezt pont az én drága párom mondja…Most ugy néz ki, hogy a tévéasztalon van a tévé melette kis millió elektronikai kütyü és vagy 20 kábel….?????????????Ha nem gond megosztottam a bejegyzésed, mert ez annyira bejön nekem, hogy terjeszteni kell 😀
Köszönöm Ami :)!
Nagyon jó megoldás!
Köszi szépen :). Majd még csinálok képeket a kedvedért, de ma már nem fog menni. Találtam még egy fotót, ahol kicsit több látszik a törzsből. Mindjárt feltöltöm!
eszméletlen jó lett! nem tudnál még fotókat készíteni, alulról megvilágítva a törzset? ezeken nem látszik annyira az egész, pedig tényleg fantasztikus, az ötlet is 🙂