Felhívom a kedves Olvasó figyelmét, hogy az alább elhangzó tények ellen mi (szülők, nagyszülők, nagynénik és nagybácsik) próbálunk tenni, és reménykedünk benne, hogy egyszer kultúrlényeket sikerül előállítanunk a társadalom számára, akik az asztali etikett alapvető szabályait elsajátították. Jelenleg viszont csemetéink illetve – a tartalom jobban megkívánja – kölykeink a maki szinten tartanak.
Ugyanis mindkét Picinykénk előszeretettel részesíti előnyben felső végtagjai használatát az evőeszközök helyett. Kisebbik ezt oly menő tökélyre fejlesztette, hogy akár a levest is ezen az úton fogyasztja el. Nagyobbiknál már némi javuló tendencia figyelhető meg: a tésztaételeket úgy képes a gyomra tartalmává varázsolni, hogy megtévesztésül az egyik kezében villát tart, a másikkal viszont az ételt markolja. A szándék benne van, de hát a megszokás nagy úr. 🙂
És akkor még nem beszéltem azokról a kulináris élvezetekről, a gasztronómia világában tett hosszú utazásokról, a számunkra ismeretlen ízkombinációkról melyeket ezek a gasztrozsenik prezentálnak számunkra minden egyes nap (Kérem, csak a nagyon erős idegzetűek olvassák el az alább szereplő sorokat!): májpástétom kakaós kaláccsal és paradicsommal, kolbász mazsolás kuglóffal, szalámi meggyes süteménnyel, és végül a legpikánsabb: görögdinnye ketchuppel (bár legalább itt színharmónia uralkodik a tányéron). És még sorolhatnám, de nem merem! Szóval próbálkozunk, és még egy darabig étterembe nem megyünk :))
Addig pedig lássuk az étkező szekrényünket, ahol annak ellenére, hogy vitrines mivolta miatt próbáltam ügyelni a rendre, mégis befészkelte magát a káosz:
Melynek ép részeiből címke nagyságú négyzeteket vágtam ki, majd egy ovális alakú konzervet ráerősítve körbefestettem a szekrény hátulját már korábban bemázolt kék színnel:
Végül ezt kaptam eredményül:
És mi lett az étkező szekrényünkkel? A káoszt felváltotta az organizáció.
Íme a bizonyíték:
Ez a jó játék, én is szoktam ilyet!:))Úgy marad ilyen szép tiszta, hogy nem marad ilyen szép tiszta :). De ennyi belefér. A vitrines szekrénnyel én is pánikoltam az elején, mikor még a Nagyobbik született, hogy mi lesz, és körbebástyáztam a kanapénk ülő – és hátpárnáival. Aztán később olyan hely lett, mint a tűzhely, csak itt nem a “ne nyúlkálj mert forró”, hanem a “ne focizz és rohangálj előtte” van. A B terv, hogy edzett üveg van benne.A kiöntőben van az ünnepi evőeszközkészletünk :))
Mi most azt játszuk otthon (te ihlettél minket), hogy sikáljuk már le az összes ajtó és ablak keretet, mert ugye a felújítás mindenféle nyomai a legtöbbön még megtalálhatóak. Úgyhogy egyik nap lesikáljuk. Majd másik nap megállapítjuk, hogy szépen rajta maradt a súrolópor, és akkor újra lesikáljuk. 🙂 Nem egy hatalmas léptekkel haladó művelet.Viszont azt nem értem, hogy két apróság mellett hogy marad ilyen szép tiszta az üveg?! És milyen bámulatos anyuka vagy, hogy a gyerekek mellett mersz egyáltalán vitrines szekrényt tartani otthon?! :)És áruld el, hogy mit tartasz alulról a harmadik polcon lévő kiöntőben?! 🙂
Köszi! Valahogy vonz engem a fa (bár jelen esetben kosár) és kék párosítás. 🙂
de szépek, jó ez a két szín meg felület együtt.