Hihetetlen mennyiségű boldogsághormon tudja elárasztani testem minden egyes porcikáját, ha egy szomszéd által szükségtelenné vált tárgyra lelek a kukánk mellett. Az első alkalommal még megvártam az estét, hogy a szürkület jótékony homályába burkolózva közelítsem meg a kiszemelt tárgyat. Ma már lehet verőfényes napsütés, tömeges felvonulás, szélvihar vagy eső, engem semmi sem tántoríthat el.
Mint az alább szereplő remeknél sem. 🙂
Első körben lehámoztam róla az anyagot és a szivacsot. Ezek aztán tényleg mentek a kukába.
Az ülőrész középső részét ki kellett cserélni, mert az előző tulaj egy OSB lapot erősített oda. Ezt kicseréltük fára, majd a hibákat (pl. kárpitszeg ütötte lyukak) fatapasszal kezeltem. És most jön a legjobb rész: nem kellett csiszolni, mert egy spéci festék következik. 🙂
A FESTÉK
Korábban már rendeltem Enikőtől (Nemiskacat blog) Annie Sloan Chalk Paint festéket, de aztán mire a festésre került volna a sor, addigra meggondoltam magamat a színt illetően. A zöldes árnyalatról világoskékre nyargaltam át.
Aztán láttam Fanninál (Édes Öko Otthon) a fent nevezett festék sk. változatát gipsz és festék keverékéből.
Végül egy másik recept mellett döntöttem, csak hogy a hazai tapasztalatokat növeljem ezen a téren.
Ehhez kalcium karbonátra van szükség. Először bepánikol az ember, hogy ezt hol lehet szerezni, aztán amikor rájön….
…. akkor nagyon tud örülni. Én vettem 250 g-os kiszerelésben (200 Ft összegben) a kertészeti bolt borászati részlegén. Szénsavas mész néven kell keresni, mert a kálcium karbonát nevet szajkózva csak boci szemű eladókba fogunk ütközni.
A pénztárhoz igyekezvén aztán belebotlottam a Bécsi Fehér nevezetű mészpor festékbe. 5kg 420 Ft-ba kerül. Ennyiért ez is ment a kosárba.
Otthon aztán elkészítettem a festéket a recept alapján (a fenti képeken a port még csak vízzel kevertem el:
2 evőkanál kálcium karbonátot feloldunk vízben, majd egy csésze festékhez keverjük.
Nálam ez annyira nem vált be (én krétásabb jellegűt szerettem volna), ezért kotyvasztásba kezdtem:
a BÉCSI FEHÉRből öntöttem egy üvegbe, majd annyi vízzel, hogy tejfölös állagot kapjon, elkevertem. Ehhez aztán ugyanannyi festéket (lehet magában színező festéket is) adtam.
A legjobb az egészben, hogy ezt a festéket el lehet tenni, nem keményedik meg idővel mint a gipszes változat. (Bár azt még nem tudom, hogy ténylegesen mennyi ideig. Egyelőre 1 hétnél tartok, de ugyanolyan állagú mint a kikeverés napján.)
Kipróbáltam az elegyet műanyagon, üvegen, fémen, és ugyanúgy működik, mint az eredeti Annie Sloan festék (a gyári azért krémesebb állagú): a festendő tárgy nem igényel semmilyen előkészítést, azaz csiszolást.
Felvittem az első réteget, …
… majd a másodikat is elkezdtem.
Annyi a bökkenő, hogy a festék felkenve világosabb, ezért a második réteg előtt sötétítettem a festéken.
Tökéletes fedés már két réteg után. 🙂
Néhol aztán megcsiszoltam. Igazság szerint nem szeretem a túlságosan koptatott dolgokat, de ez a szék vonzotta.
Végül lekezeltem méhviasszal (Enikőnél lehet rendelni sötét wax-ot is). Erre azért van szükség, hogy a festék tartósabb legyen (Egyébként a súrolást nem bírja. De az eredeti sem.). Lehet vizes bázisú lakkal is kezelni, de a méhviasz ad a színének egy kis mélységet: a fenti képen látható, hogy az ülőrész egyik felét már lekezeltem méhviasszal, a másikat még nem.
Itt pedig a végeredmény látható.
Ha egyéb ötleteimre is kíváncsi vagy, kérlek, csatlakozz facebook oldalamhoz is:
Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!
Oldal ajánlása emailben
X
Ez egy kávédaráló volt fénykorában.
Első lépésként leszedtem a daráló részt az alapról, majd nekiestem mindkettő csiszolásának (illetve a fém részen a festék kaparásának is). És takarításának (azt inkább nem is részletezem, hogy a daráló belsejében milyen érdekes képződményekre bukkantam).
Miután végeztem az előbbi metódussal, ezt az eredményt kaptam.
Következhetett a kedvenc részem: a festés. Naná, hogy csíkos mintában gondolkodtam. 🙂
Végül ezt az eredményt kaptam.
Így lett a kávédarálóból befőttes gumi tároló. 🙂
