Az alább szereplő részlet egy interjúból lett kiollózva. Az alanya pedig nem más, mint a híres-nevezetes Pax.
– Éveken keresztül abba a kék-sárga csíkos szórakozóhelyre jártam. Nem titkolom, ismerkedés céljából. Volt is ott egy pár formás ajtó, akikkel szemeztem és néha még táncolni is felkértem némelyiküket. De tudtam, hogy egyikük sem az igazi a számomra.
– Milyennek képzelte el az igazit?
– Hát mint Ő (mosolyog a párjára). Legyen konzervatív és dögös egyben! 🙂 Tudja, ahonnan én származom, ott minden számításba jöhető egyed egy idő után túl sablonossá, egy tucat kategóriába sorolhatóvá vált. Néha még össze is kevertem őket (nevet). De Ő egyedi, megismételhetetlen. Egyből tudtam, hogy vele élem le az egész életem!
Megszólaltattuk a főbérlőt (Kucorgó anyámkája) is, akinél a pár szobát bérel.
– Hogy is történt pontosan az eset?
– Évekkel ezelőtt vettünk egy PAX gardróbvázat az Ikeában. Azt tudtam, hogy valami egyedi ajtót szeretnék hozzá. Ekkor jött az ötlet, hogy azzal a csempével borítsuk be, ami régebben a szüleim fürdőszobájában volt. Apukám anno (mielőtt lakásfelújításba kezdtek volna) egyenként szedte le nekem a falról, ezért különösen értékesek számomra. Az ajtó alapját asztalossal készíttettük el (előtte pontosan megterveztem, hogy mekkora “ablakokat” és milyen mélységben kell hagyni). Aztán jöhetett a csempézés (korábban mindegyiknek megtisztítottam a hátulját az esetlegesen rajta maradt csemperagasztótól). Ebben anyukám volt segítségemre. Pontosítok, inkább én voltam az ő segítségére, mert a munka oroszlánrészét ő végezte el. (Akkor én már a 8. hónapban jártam nagyobbik Picinykémmel, és hasam hőlégballon nagyságú formája valahogy nem passzolt a burkoláshoz.). Végül ez lett az eredménye:
És akkor most kukkantsunk bele! Egyenlőre csak a kétajtós részlegre:
(kazettákat már újrahasznosítottam korábban is, melyről itt lehet olvasni)