Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Újrahasznosított tárgyak a kamránkban

Nem, a kamránk még mindig nincs olyan állapotban, hogy mutassak róla bárminemű és méretű fotográfiát. Maradjunk annyiban, hogy alakul. Ehhez pedig hozzájárul ama tény, hogy tárolók kialakításával segítek helyzetén. Természetesen olyanokkal, melyek többségében a kukában végeznék. 🙂

A képek tanulmányozása előtt újra felhívnám a figyelmet, hogy kamránk polcrendszere nem csupán az élelmiszereknek, hanem hobbis kellékeimnek és Ő szerszámainak is helyet ad. (meg még sok más dolognak)

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERASzereztem több flakont is az ismerősöktől, majd bejelöltem rajtuk filctollal, hogy hol szándékozom levágni. Aztán nekiestem a vastagabb részeknek (általában a szögleteknél van) fűrésszel, a vékonyabbaknak pedig ollóval. A végén kicsit megcsiszoltam a cakkosabb részeket.

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAVégül elhelyeztem bennük/rajtuk a tárgyakat. A képen természetesen nem csak az átalakított flakonok szerepelnek, hanem sérült lábasok, melyekben az aszalt gyümölcsöket és magvakat tároljuk, egy szintén lyukas őzgerincforma, mely a maszkolószalagoknak és ragasztószalagoknak ad helyet, valamint egy papírtörlő tároló, melyre a dekortapaszokat húztam rá.

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAAzért lássuk elölről is! 🙂

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Adventi naptár - avagy az arctalan szarvas új arca

Előzmény:

(Előre is  bocsánatot kérnék minden verskedvelő emberkétől! Ez csak egy néhol rímelő farigcsa, melyet a gyerkőcök szórakoztatására találtam ki.)

Egyszer egy arctalan szarvas agancsa cikkcakkot húzott az ablakra.
E minta abban a pillanatban visszatükröződött az arcra.
Máskor az arctalan szarvas egy rombuszt ugrott volna. Vétett.
Így lett a képet négyzet.
Végül az arctalan szarvasnak lett egy gazdája,
ki a csíkokat imádta.
Ennyi!
Nézzétek a szarvas képit…
…Csak egy pillanatra.
Mert az arctalan szarvas arca szarvas formájú azóta.

 

Jelen: 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERASzarvasunk arca  azóta számot kapott,

– advent adott napját jelöli –

és valaki agancsára ajándékokat aggatott.

 

Elkészítése:

A “trófeát” már korábban elkészítettem (leírása ezen a linken található).

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAJelenleg  24 db “zacskót” kellett alkotnom csomagolópapírból és dekortapaszból. Négy típust készítettem: háromszög, négyzet és henger alakút, és volt, amit teljesen becsomagoltam. Természetesen a henger formájúakba nem kerültek konkrét ajándékok (helyette idézet). 🙂

Ezeket aztán átfűztem cérnával, majd felaggattam az agancsokra.

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAÉs már kandallónk is van. 🙂

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Karnisból lámpa

Kisebbik Picinykém nem is oly rég még maga volt a bátorság megtestesült mintapéldánya. Mert ő (ha rajta múlik) villanydróton egyensúlyozva hessegetné el a megfáradt galambokat, puszta kézzel segítené át a másvilágra a családjára támadó darazsakat, a mászóka legmagasabb pontján hajtaná álomra a fejét, és lábbal kényszerítené megállásra a zebrákat figyelemre sem méltató autókat….

Aztán jött RÓKA. Csupa nagybetűvel. Mert baromi félelmetes. RÓKA valami rejtélyes oknál fogva csak sötétben mutatkozik. Nem látja senki. Csak Kisebbik. Persze jöhettünk neki kicsi Vukkal, és  kis herceg megszelídített rókájával, de RÓKÁt az sem tenné barátságosabbá.

Szóval készítettük egy lámpát, hogy fityiszt tudjunk mutatni RÓKÁnak. 🙂

Az eredeti ötlet egy vásári hangulatra hajazó világító nyíl lett volna. Kész volt a megvalósításához szükséges terv is.  Aztán egy este a kukánk mellett  belebotlottam egy szomszéd által kihajított karnisba. És ezzel minden megváltozott (következett még cirka 15 terv, aztán az alábbi lett megvalósítva). 🙂

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAElkészítéséhez pedig nem kellett más, mint egy karnis (természetesen kerettel is megoldható), egy hosszabb deszka, és  50 db-os égősor, melynek az izzói cserélhetőek. No és némi festék.

 

Most pedig következzék a produkció! 🙂

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAÍme a karnis, melyről leszedtem a tapétát és a csipeszeket tartó sínt.

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAŐ eközben levágott a karnisnál 5 cm-rel hosszabb, 20 cm magas polcdarabot, melynek a csücskeit szintén lenyeste (egy pohárral jelöltük ki a lekerekítéseket).

Aztán újra én következtem. Maszkoló szalaggal leragasztottam a polc széleit, majd a fedetlen részt – ügyelve arra, hogy a lekerekítésnél szintén hagyjak 2 cm részt szabadon – lefestettem világoskék színnel.

Ceruzával pedig felrajzoltam a mintát (azért nem festettem még fel, mert féltem, ha a fúrt lyuk valami miatt máshová esne, akkor tudjak még módosítani.  Jól tettem. :))

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAÉs jött a neheze. Mákom volt, Ő elvégezte helyettem a piszkos munkát. Ugyanis összesen 50 darab lyukat kellett fúrni, de miután a likakat fokozatosan kell tágítani, ezért előbb 3-as fúróval indított, majd 5-ös, 8-as és végül a 10-es fúrószár következett (ekkora az égősoron a gömbök alatti rész átmérője). Össz. 200 fúrás. 🙂

(Ahol a fúrászár szaggatta a fát, ott csiszoltam, majd világoskékkel átfestettem újra.)

 

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA Aztán felfestettem a cirkuszi sátrak tetejét.  Újfent azokat a színeket alkalmaztam, melyeket korábban már a plafonnál (itt látható róla kép) Ez a táblakép szinte kiáltott azért, hogy kissé megcsiszoljam. Tehát nekiestem csiszolópapírral, majd utána az egészet olajjal (én vágódeszkák bevonására alkalmas olajat használtam) átkentem. Ezzel kapott egy antik tábla kinézetet.

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAUtána Ő L-vasakkal rögzítette a “táblát” a felfordított karnishoz (tehát ahol a sín futott, abból lett a lámpa alja). A képen 3db L-vas látható, de végül 5 lett belőle. A régebbi olvasók már tudják, hogy az L-vas jóbarátunk, és még ágyat is sikerül építenünk segítségével. (Erről ezen a linken olvasható bejegyzés.)

A karnis falhoz eső részéhez pedig 3 akasztót fúrt fel (1-1 a szélére és 1 középre.)

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAMajd elkezdtem befűzni az égősort.  Balról jobbra haladtam (ez csak azért lényeges, mert bal oldalon van a konnektor), az 1. lyukba fűztem az 1 izzót, a 3. lyukba a 2. izzót, az 5. lyukba a 3. izzót, és így tovább.

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAMiután végigértem, haladtam visszafelé, szintén sorrendben, most már csak a soron következő üres lyukat kellett betömnöm.

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAÉs kész! 🙂 Már csak fel kellett akasztani a falra.

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAIlyen nappali fénynél, kivilágítatlanul. A tábla elkészítéséről már korábban írtam egy posztot (itt olvasható), a mágneses-gyurmatartós részről pedig itt.  A cirkuszos táblával színben harmonizáló postaládák pedig ezen a linken találhatók.

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERATermészetesen a mennyezethez is passzol színeiben. 🙂

KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERAIlyen kivilágítva! Ágyő RÓKA! 🙂

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Gyerekszobai lámpák körképe

Az az igazság, hogy épp lámpát gyártok a gyerkőcök szobájába. Napok óta. Hivatalosan: hetek óta. Mert előbb jött A terv, de aztán lekörözte B terv, mely elkészítése dugába dőlt kezemnek nem engedelmeskedő mogyorófavesszők miatt. Aztán ismét A terv felé vettem volna az irányt, de felbukkant C. Csak épp annyi időre, hogy agyam kreatív kapuján bekopogtasson, és már adta is át a kilincset D-nek. D egész éjszaka nem hagyott aludni, és reggelre már bizton tudtam, hogy ő az igazi. Épp kávémat iszogatva rá gondoltam, tervezgettem közös jövőnket, mikor lelki szemeim megpillantották F-et valahol lenn, a szürke állományom rengetegében. Hófehér paripán érkezett, arcán széles mosollyal… Lehet, hogy inkább ő az igazi? Meglátjuk… … de addig is nézzük azokat, akiknek már sikerült választaniuk és megvalósítaniuk lámpa-terveiket.

Jelenleg felhők borítják az eget odakinn, de Fanniéknál odabenn is. Őszintén szólva, ha felettem is ilyen felleg takarná el a napsugarakat, akár még táncolnék is örömömben. 🙂
Aki szintén szeretne ilyen bájos és vidám felhőcskét a szobájába, akkor ezen a linken leírást is talál az elkészítéséről.
Fannival néha egy rugóra jár az agyunk. Míg ő a Montessori játékukból lámpatestet készített, addig én később ágylábat. 
Már csak reménykedni tudok benne, hogy Maria Montessori is meg lenne elégedve a végeredményünkkel. 🙂
Ha erre a lámpára ránézek, máris jobb kedvem lesz. Mert először is vidám sárga színben pompázik, másrészt a Brémai muzsikusok című mese jut róla eszembe. Remek párosítás, remek alkotó (Szentgyörgyi Kata)!
Itt pedig egy zseniális példát láthatunk arra, hogy egy szakadt lámpaburából miként lehet divatos világítóeszközt készíteni.
És ha már a rizslámpáknál tartunk…
Judit kisebb állatok szállíttatására alkalmas léghajót készített belőle. 🙂
Ki ne ismerné a Kifli és levendula blog íróját? Nála minden apróbb, kacatnak vélt tárgy átalakul. Mint jelen esetben a legók lámpává
Noémi Kedvenc otthona által betekintést nyerhetünk egy magazin és a saját hajléka kulisszái mögé. Szerintem tök izgi! 🙂
Ezt a lámpát például a gyerekszobájukba készítette.
vintage lámpa kalitkából
Ez a világítóeszköz nem kimondottan az aprónép birodalmába készült.
De miért ne lehetne egy királylány vagy egy leendő ornitológus szobájában akár? Vagy egy emberkénél, aki 0-99 év között tengeti életét?
Enikőnél egyéb remek ötletre is találtok!
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Tábla, plafon, postaláda

Azt gondolom, hogy a táblák iránti vonzalmamat már túlrészleteztem (ennek ellenére még ezzel a bejegyzéssel sem ér véget). Úgyhogy ömlengés helyett kettő – a poszthoz illő –  aláfestő zenét szeretnék prezentálni. Az első egy tablá szóló, melynek hivatalosan semmi köze a táblához. Hivatalosan. Mert az én pihent agyam két betű felcserélésével máris szoros kapcsolatot talált közöttük.

És ha egyszer lesz egy tablám az aljából “készítek” táblát. Ez tuti. Csak a poén kedvéért. 🙂

 

A másik Postás Pat-hez köthető, mely mesének fülbemászó dallama egész nap ott dübörög az agyamban. Legtöbbször fütty formájában ki is merészkedik. Olykor “gyönyörű” hangom ad teljesen új perspektívát eme szerzeménynek. Mindenesetre nem lehet tőle szabadulni.

Figyelem, csak saját felelősségre! 🙂

 

Most pedig lássuk a táblát, melynek keretét és festését az első körben készítettem el (itt olvasható), a jobb oldalát pedig a második körben ékesítettem fel (leírása ezen a linken.). Zárásként (?) következzék a bal oldala, és a teljes kép.

Lecserélték lakóházunk postaládáit, és bár a tetőteresek is kaptak újat, a régieket szintén ott hagyták nekik: azaz a szomszédnak és nekünk. Az előbbitől aztán elkunyerálta az utóbbi. 🙂
Megsikáltam a két postaládát, a hámladozó festéket lekapartam, és a felszínt meg is csiszoltam.
Utána lefestettem alapozó festékkel, majd ceruzával felrajzoltam a mintát. Ebben segítségemre volt egy pohár és egy vonalzó.
Ezt követően lefestettem a plafonnal egyező színekkel.  Először úgy gondoltam, hogy maszkolóval választom el a csíkokat, hogy szép éles legyen a határvonal a két szín között. De ez túl hosszadalmasnak és macerásnak tűnt, úgyhogy szabad kézzel festettem ki a közöket. Persze nem lett tökéletes, de kiötlöttem a következő megoldást: marker tollal vonalzó mentén a határvonalakat megerősítettem. 🙂
És tádám, a csíkok többségében egyenesek lettek, és még karaktert is kapott a fehér vonalak által. A kört táblafestékkel töltöttem ki.
A csíkos részt lakkal is kezeltem a tartósság végett. (A kört nem!)
Aztán Ő felfúrta a Spontan újságtartóval együtt (szintén a Fynd részlegen sikerült megkaparintanunk 500 Ft-ért). Ez ad helyet a rajzoláshoz szükséges papíroknak és színezőknek (2 fiók felszabadult a kitelepítésük által).
Azt még nem is mondám, hogy a táblát elharmadoltam lécekkel, melyeket a kerettel megegyező lazúrral kezeltem. Ezeket nem felfúrtam, hanem ragasztottam extra erős ragaccsal.
A képen látható gyönyörűség ma 3 éves! 🙂
A ceruza – és gyurmatartós rész elkészítése itt olvasható.
Összkép: A plafon (leírása itt), a tábla és a postaláda kapcsolata. 🙂
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Táblára fel: 1 projekt 2 infó

Elérkeztünk a táblás projekt második fordulójához (az első rész itt olvasható), melybe kettő információt is sikerült belesűrítenem: megspékeltem a barkácsolást egy öko tisztítással. Ugyanis nem volt más megoldás. Mert ki ne ismerné az Ikea kincsesbányáját, melynek a Fynd keresztnevet adták? Ha rajtam múlna, rögtön a bejárathoz tenném, mert egész ikeás körutazásunk során azon szoktam izgulni, hogy közben miket happolnak el előlem a “zárórészlegen”. Kivéve, amikor én mutatok fügét a másik vásárlónak. 🙂

Szóval legutóbb vettünk kettő darab Spontan mágnestáblát 590 Ft-ért, melyek anyaggal voltak ékesítve. Gondoltam, tiszta haszon, még a textilt is tudom majd valamire hasznosítani. Aztán jött a feketeleves. Vagy legalábbis szürke. Mert az anyag nem csak a széleken volt rögzítve ragasztóval, hanem az egész objektumon. Ragacs eltávolításra felkészülni!

Először lerántottam a posztót, majd…
… előkaptam a hajszárítót, és elkezdtem vele melegíteni a ragasztócsíkot. Más szó nem jutott eszembe, de ez inkább sáv mint csík. 🙂 Ahol felmelegedett, ott téptem. A matricát is hasonló módszerrel távolítottuk el korábban a barátnőméknél. (itt olvasható).
Ha pedig ezek után azt gondoljuk, hogy kész, akkor sajnálattal jelentem, hogy NEM!
Ugyanis maradt a ragacs. Ezt olaj és szódabikarbóna keverékével dörzsöltem le. Ha nincs az utóbbi, akkor sóval is jól működik (kényesebb felületen nem árt kisebb területen előbb kipróbálni).
Végül az olajat alkohollal letöröltem (lehet, hogy az ecet is leszedte volna).
Aztán lefestettem mindkét táblát táblafestékkel.
Ő egymás alá felfúrta a kettőt, aztán lehet rá pakolni…
Vannak itt kérem régi fémdobozok, melyeknek a hátuljára mágnest ragasztottam (2-3 darabot a terheléstől függően), és vannak Grundtal konténerek.
A konténerekbe gyurma és zsírkréta került, a többi tárolóba pedig főként ceruzák.
Későbbi észrevétel következik: az idő bebizonyította, hogy a gyurma és a konténerek nem szeretik egymást. Vagy túlságosan is: úgy szeretlek majd meg eszlek. Ugyanis a nedves gyurma a rozsda segítségével elkezdte bekebelezni a tárolókat, a tárolók pedig bosszúból roppant érdekes képződményeket varázsoltak a gyurmákból. Kuka. Természetesen Grundtal nem maradt üresen: apró pecsétnyomóknak ad azóta helyet. 😉

A gyerkőcök alkotásai szintén helyet kaptak.
A gyurmás kellékek tárolására pedig egy BEKVÄM fűszertartó polc lett kialakítva (előtte tölgy színnel pácoltam).
 
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!
Ui.: Orsolykám, igazán nem szeretném az idegeidet húzni, de még mindig lesz folytatás. 🙂

Bőrönd Ödön és a címke

Én vagyok Bőrönd Ödön a négyzeten. Sőt, ha számításba vesszük, hogy bőrönd mániám oly mértékűre duzzadt, hogy mellette eltörpül nem Bőrönd vezetéknevem és nem Ödön keresztnevem, akkor még azt is meg merem kockáztatni, hogy én vagyok Bőrön Ödön a köbön. Mert én nem egy, hanem sok bőrönd tetején ülök. Mondjuk speciel fekete pont nincs. (Tévedtem, van az is!) De van a barnának ezer árnyalata, fehér, rozsdavörös, zöld és lila. Néha helikopter is szokott körözni felettem. És a tearózsák virágba borulását is szoktam várni az aszfaltkövön, de eddig csak gyomot sikerült egy-egy réshez szuggerálnom. A 4-es buszt nem ismerem.
De mint már mondám, van egy rakat bőröndöm….
Ezek egy része most átkerült Picinykéim szobájába. Mert ők villámgyorsan kinőnek minden ruhaneműt, melyet aztán kell valahol tárolni. Az sem árt, ha tudjuk, hogy végül mi került abba a bizonyos kofferbe. Szóval Bőrönd Ödöntől eljutottunk a címkékig (a korábban gyártottakról itt  és itt olvasható összefoglaló). És ha már gyerekszoba, akkor az ott kallódó puzzle darabkák tökéletesen megfeleltek erre a célra (korábban a montessori játékból ágyláb lett):

A felső réteget egy rántással lekaptam, majd az egyik felét lefestettem narancssárga akrilfestékkel, a másikat pedig fekete táblafestékkel (ezt két rétegben kentem).
Száradás után kifúrtam a legvékonyabb fúrószállal, majd a spárgát átfűzve rajta…
… felakasztottam a bőröndre.
/Magyarázat: Bár nagyon szeretem a Kalákát, ha már a Quimby is feldolgozta Tamkó Sirató Károly versét…:)/
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!