A trófeák látványától mindig is kirázott a hideg. Bármerre mész, követnek a tekintetükkel. És még csak hátat sem lehet nekik fordítani, mert ki tudja… biztos, ami biztos.
A nagymamám szomszédjának 2 méter széles előszobájában van egy 1,5 méter hosszú agancsokkal megáldott szarvasmaradvány. Aki – ha nem vagy elég óvatos – felnyársal. És jelen esetben nem a szemével.
Viszont betörtek a gyerekszobák világába azok a kis cuki anyagból, papírból, fonalból és miegymásból készített trófeák. Na, azok jöhetnek. Bevallom, én is épp dolgozom egyen, de addig is…
 |
| forrás |
 |
| forrás |
 |
| forrás |
 |
| forrás |
Ha pedig az előbbiek elkészítése nehezebb tevékenységnek tűnt volna, akkor íme egy pár sk, kevésbé gyakorlott kezűeknek ajánlott darab. Haladjunk szépen a bonyolultabbaktól az egyszerűbbek felé. 🙂
Elkészítése: szedjük össze az összes kacatot, mely háztartásunkban fellelhető, majd állítsunk össze belőle egy lovat. 🙂
 |
| forrás |
Amennyiben gyermekünk úgy bánik a játékaival mint más a hímes tojással, akkor a legókkal is kísérletezhetünk. 🙂
Bot, festék, falap, és voilá kész a szarvas.
Ezeket a trófeákat Alisa készítette, de magyar nyelvű leírás is található róla mintamókusnál.
Ha pedig az a szlogenünk, hogy gyártson a gyerek magának trófeát, ha annyira akar, akkor itt mutathatunk neki egy pár ötletet. 🙂
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!
