Vannak azok az ötletek, melyek mintegy isteni szikraként jelennek meg, majd várnak a sorsukra, hogy beteljesüljenek (megvalósuljanak).
Aztán vannak azok, melyek létrejöttét valamilyen kép, emlék, íz, látvány és még számtalan dolog idézheti elő, majd várnak a sorsukra, hogy beteljesüljenek (megvalósuljanak).
…
…
…
És végül vannak azok, melyeket a kényszer szül, és abban a pillanatban meg is valósulnak. Ez itt egy épp olyan ötlet! 🙂
Íme a teáskannánk (ikeás), melynek fa fogantyúja az idők folyamán úgy elvetemedett (?), hogy már nem lehetett csavarral rögzíteni.
Mellette pedig egy 1,5 éve vásárolt bútorfogantyú található, mely “csak” azért került otthonunkba, mert tetszett, és eddig várt a sorsa beteljesülésére.
A bútorgombot szétszedtem darabjaira, és a csavar valamint a kerámia rész kivételével a többit félretettem, attól félve, hogy a rozsda esetleg kikezdené őket (a csavarnál reménykedem, hogy rozsdamentes)
Aztán jöhetett a fűrészelés. Miután satupaddal nem rendelkezik szerény hajlékunk, ezért egy fiókba csavaroztam be szárral kifelé. Kb. fél perc alatt megváltam a csavar felétől (előtte kimértem, hogy milyen hosszúságúra kell hagynom).
Végül rácsavaroztam a teáskanna fedelére (mely eredetileg is ki volt fúrva a fa gomb számára).
És itt a végeredmény!
Ui.: Tudom, ehhez a projekthez nem árt egy lyukas tetejű kanna. De ez csak egy ötlet volt arra, hogy egy tárgy – jelen esetben a bútorgomb – még mennyi mindenre használható eredeti funkcióján kívül (pl. ahogy itt látható, akasztóként is) .
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!
