Kék
A mai naptól egy új, havonta jelentkező rovatot szeretnék indítani a fenti címmel. Csak hogy egy kicsit én is hozzájárulhassak a magyar alkotók népszerűsítéséhez. Mert vannak közöttük jók. Nagyon jók.
Az április központi témája pedig a kék lesz. Hogy miért? Abból az egyszerű okból kifolyólag, mert ez a kedvenc színem. Nem tudom, hogy pontosan mikor alakult ki ez a vonzalom, de abban biztos vagyok, hogy gimnáziumi éveim alatt a függönyön keresztül a ruházatomig már mindenem eme színben pompázott. Persze az évek folyamán a szivárvány más árnyalatai is felütötték fejüket, de életemben a konstans szín a kék maradt.
“A szépség megérint. Nem arra inspirál, hogy megfeledkezz magadról, épp ellenkezőleg. (…) Összeköt a mindenséggel, elgondolkodtat, hogy milyen csodálatos is együtt létezni az emelkedett dolgokkal. Mint például egy napfelkelte, a tiszta kék ég, egy különleges üvegdarab. És hirtelen (…), hirtelen mintha megvilágosodnál, hogy a világban sokkal több van, mint te magad, a terveid, a lényeged.” /Justina Chen Headley/
Ha már április, akkor illendően ezzel a képpel kezdek. Mert szerintem gyönyörű. Különösen tetszik a fa hatású alaptextúra.
Fa elől, fa hátul, és a csalóka napfény 🙂
És azok a sárga virágok, melyek látványára már élőben is annyira vágyom!
A képet
Rudolf festette, és az alábbi
linken részletesebben is megtekinthető.
Bevallom, órákat hezitáltam azon, hogy melyik
Lamoppe párnát válasszam. Szívem szerint az összeset. Aztán végül csukott szemmel böktem.
Ez volt az ujjam alatt! 🙂
Megsúgom, az illető nem csak a varráshoz ért, de – többek között – a lestrapált komódok felújításához is (a
Sublóton ti is megszemlélhetitek, hogy nem csak a levegőbe beszélek)
Bárcsak évekkel ezelőtt rátaláltam volna
Csodakonyha portékáira! Akkor valószínűleg
ez a csodaszép csempe borítaná a konyhánk falának egy részét. Akkoriban annyira elkeseredtem – nem találtam még csak hasonlót sem -, hogy végül a csempe helyett teljesen másnál kötöttünk ki.
Nem indulna szebben a napunk, ha reggelente az ajtón kilépve
ezt olvasnánk?
Már pusztán az elkészítésének leírása is olyan dallamos: agyagból nyújtottam, kék mázba mártottam….
Hát nem meseszerű az egész?
Kék árnyalatok szövevényének tengere.
Ez a szőnyeg előhozta poétikus énemet. 🙂
Kedves
Erika! A végén még költőt szősz belőlem.
Jaj Cicókám! Hiába nézel így rám, és bizonygatod, hogy nemcsak éjjel (
mint ahogy a kép címe mondja), de nappal is édesen bámulnál rám a konyhánk faláról, akkor sem lehet. Nincs hely (meg tej). Pedig annyira tetszel nekem!
Valószínűleg a
puff láttán csak ennyit mondanának Picinykéim: Zsupsz! és Hupsz! és már vetődnének is rá. 🙂
Ha megkérdeznénk szúrópróbaszerűen pár embert az utcán, hogy mi a véleményük
eme lényekről, akkor a válasz nagy valószínűség szerint a cuki szó lenne. Mert kétség sem férhet hozzá, ezek bizony cukik. Ahogy egymás mellett bandukolnak, vagy épp összebújnak…
Mert együtt mókásabb! 🙂
Ezek az aprólékosan kidolgozott elefántok pedig
Jam keze munkáját dicsérik.
A kék részekre kattintva átirányítja az olvasót az alkotók Meska oldalára. Mindenki szemezgessen kedvére!
Ui.: Nagyobbik Picinykém véleményét is kikértem az adott tárgyakkal kapcsolatban. Válasza: “Tetszenek, mert kékek!”. Nem tudom, hogy létezik-e kék gén, de ha igen, akkor a továbbörökítés megtörtént. 🙂
Oldal ajánlása emailben
X
