Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Rendszerezés: akasztók, fogasok

Körbenéztem, hogy mások hogyan oldják meg a kabát és egyéb járulékok tárolását. A legnagyszerűbb bennük az, hogy akár mi is elkészíthetjük a két kis kezünkkel.

forrás

Ez szerintem nagyon mutatós, ugyanakkor egyszerű elkészíteni. Jártunkban-keltünkben összegyűjtünk mindenféle deszkát: egyet a zöldségestől, egyet a kerítést javító bácsitól, egyet kipecázunk a folyóból ….

Végül fa formát képezve hozzászögeljük a falhoz. Rakunk rá még némi akasztó-szerűséget, és voilá: nincs több gond a kabátokkal.
Ja, és a madárkákról sem feledkezzünk meg :)!
forrás

Ehhez csak egy uszadékfa és némi kampó szükséges.

forrás

Itt már nemcsak egy deszkát, hanem egy 4 db-ot számláló kerítéselemet kell kikönyörögni a kerítést javító bácsikától. Az akció lebonyolításánál tessék mosolyogni!

forrás
Ez szintén a “jól néz ki és egyszerű elkészíteni” kategória. Nem kell hozzá más, csak egy szép csomagolópapírral bevont deszka, és különböző típusú akasztók. Hölgyeim, tessék elkészíteni!
forrás
Ez az előző szisztéma alapján működik, csak itt akasztók helyett gyönyörű bútorgombokat csavarozunk fel a deszkára. Ilyen fogantyúkat már magyar webáruházakban is lehet vásárolni.
forrás
Oké, volt eddig “rakjunk a deszkára mezei akasztókat, díszes bútorgombokat”, és most pedig jöjjön, az ürítsd ki a fiókod, és amit találsz benne kacatot, rögzítsd a fa alapra! Egyébként Nyilas Kálmán formatervező szintén a Kacatfogas elnevezést adta műveinek.
forrás
Ezt a képet az IKEA hackers oldalon találtam. A leleményes elkövető egy régi bakelit lejátszó gombjait rácsavarta egy Grundtal sínre. Szerintem szuper!
forrás
 Őszintén szólva nekem erről Chucky jut eszembe. A filmet nem láttam, mert már maga a plakát alapján is ferde szemmel méregettem régi babáimat, ezért csak annyit tudok, hogy a főszereplő baba mindenkit sorra legyilkol. Na tételezzük fel, hogy Chucky végül lenyugszik, beköltözik egy házba, megbánja bűneit, és hátralevő életét a jótékonyságnak szenteli. A fogasa pedig mindig emlékezteti múltjára.
Komolyan mondom, nekem már ettől rémalmaim lesznek! 🙂
Végül, hogy lecsillapodjanak a kedélyek az előző kép után, itt ez a gyönyörű enteriőr. Mit nekünk Thonet-fogas, ha van 3 db sima farudunk, bőrzsinegünk, és egy pár akasztónk alulra a táskáknak. Egyszerűen nagyszerű!

Szeszélyes április és a kabáttárolás problematikája

Az áprilisról én mindig azt gondoltam, hogy ez a legkiválóbb hónap annak bemutatására, hogy milyen is a kontinentális éghajlat. Tételezzük fel, hogy egy eszkimó és egy busman kíváncsi lenne, hogy milyen ha nem farkasordító hideg vagy gatyarohasztó meleg van. Ellátogatnának szerény kis hazánkba és a négy évszakot megkapnák egy hónapba (ha szerencséjük van, akkor egy napba) belesűrítve. Komplett csomag! És a legjobb az egészben, hogy még a saját, otthonról hozott ruhájukat is viselhetnék egy pár napig.

Lenne még egy felvetésem jelen hónap népszerűsítésére: ha a L’ART POUR L’ART társulat annak idején kikérte volna a véleményemet arról, hogy mi is legyen az alább felcsendülő dal elnevezése, akkor én ezt a tömör, lényegre törő címet javasoltam volna: Április! (Farkas a mezőn, mi?)

 

Szinte egész hónapban – kisebb megszakításokkal – ez dúdolgatom. Vajon miért? 😉

Ezek után pedig ha az dal szövegét átültetjük kabát-viszonylatba, akkor az a következőket jelenti:
süt a nap – nem kell kabát, vagy ott az a szép piros, az úgyis vékony, valamikor csak kell hordanom 🙂
fúj a szél – széldzseki, vagy kissé vastagabb átmeneti
néha esik – esőkabát
néha pedig havazik – egyértelműen télikabát.
Miután mi egy négy tagot számláló családnak számítunk, ezért ez összességében 4*4, azaz 16 db kabátot jelent. Na már most, én hová akasszak ennyi dzsekit, pufajkát és társait?
Ugyanis jelenleg így néz ki az előszobafalunk:
Nem. ez nem egy óvodai fogas.
Úgy gondoltam, hogy némi segítségre van szüksége 5 db akasztónknak, mielőtt a leterheltségtől az egész falat magukra rántanák. Ezért vettem a Tesz-veszen 450 Ft-ért eme “gyönyörűséget”. Tudom, a kuka mellett ingyen meglelhettem volna, de higgyétek el, nem találtam :)!
Ez viszont lehet, hogy tényleg egy óvodai fogas volt.
Na már most, az a legszebb az egészben, hogy egy lyuk is hiányzott a tartófáról. Én pedig mint ügybuzgó feleség -gondoltam, hogy a férjem keze alá dolgozok, hogy neki már csak a fúrót kelljen tartani a falnál – megoldottam a problémát: fúrtam rá egy szép nagy nyílást a csavar számára. Ennek pedig az lett a hozadéka, hogy szitát csináltam egy vágódeszkából, és 3 db krátert mélyítettem a fa munkapultunkba:
Tudom, szegény elég viseltes volt már előtte is, de biztos nem szitaként akarta végezni.

 

Ez csak 2 kráter, a 3. a konyha másik végén van.
Közben vándoroltam a fúróval és fogassal a kezemben.
És most felvetődik az a kérdés, hogy 1 db lyuk kifúrásához hogy keletkezett 2*3db lyuk? Válaszom a lyukak milyenségére: annyi eszem volt, hogy tudtam, a kifúrandó portéka alá kell tenni valamit, nehogy a munkapult lássa kárát; a lyukak számára vonatkozóan pedig: egyre vastagabb fúrót használtam. Összességében 3db-ot. 🙂
Tanulság: papírlap vastagságú deszkánál vastagabbat használj alátétként, vagy várd meg, hogy a férjed megcsinálja 🙂
Végül a kisebb-nagyobb károkat leszámítva, a fogas a helyére került:
Kabátok nélkül.
Figyelem! Firenze belvárosában egy idegen tárgyat észleltek! 🙂

 

Kabátokkal megpakolva.

 

Fogasok oldalnézetből.

 

Láb alá való "vízlecsepegtetők"

Jó, tudom, ez a cím kissé nyakatekertnek tűnik, és először csak szimplán lábtörlőket akartam írni, de aztán ráleltem erre a fürdőlepedőbe bugyolált nőre, aki egy komplett aljnövényzeten itatja fel a lábujjai között megrekedt vízcseppeket. Ezt meg ugyebár semmiképp sem nevezhetném lábtörlőnek?


Először azt hittem, hogy ez a nagy barkácsáruházak polcain lévő festékszín-bemutató lapocskákból van összeszerelve. De nem, ezt tényleg megcsinálták! 🙂
Dugók elfekvőben a fürdőben.
Dugóink a frissítő zuhany hatására felálltak.
Végül tálcán szervírozva. Azt hiszem, ha az utóbbi három képen látható alkotásokat szeretném elkészíteni, akkor vagy nyitnom kell egy vinotékát, ahol minden vásárlónak vissza kell hoznia a korábban elfogyasztott bor dugóját, vagy nagyon-nagyon-nagyon sokat kell innom :).



Ezt a csizma-szárítót régi kerítéslécekből és spárgából készítették. Szerintem aranyos, bár az a gumicsizma még inkább 🙂

A forrás a képekre kattintva elérhető!

Rendszerezés: késtartók

Mazsoláztam. Mármint késtartókat (egyébként közben tényleg mazsoláztam). Többek között ezeket leltem.

forrás
Amikor a fém és a fa között valami megmagyarázhatatlan kapcsolat jön létre. 🙂
A detail shot of William's knife collection, via House of Brinson.
forrás
Ez a kép nagyon tetszik, főleg azért, mert nekem is fekete a konyhámban a háttér (majd egyszer megmutatom). Imádom az olyan dolgokat, amiről azt gondolná az ember, hogy nem illenek össze. Mint a fotón a fekete, nyomott virágmintás tapéta, a házszámok, a sok kés… Pazar!
A kitchen in Sweden with a collection of knives and cleavers; via Emma's Design Blogg.
forrás
Ki az, aki bárdokkal csempézi ki konyhafalát?!
Először azt akartam írni, hogy biztos egy pszichopata sorozatgyilkos bárd-gyűjtő. De aztán kezdtem beijedni, hogy mi van ha egyszer rátalál az oldalamra, és megkeres gyűjteménye egyik darabjával. Aztán ahogy néztem a képet, rájöttem, hogy nagyon is tetszik. Lehet, hogy nálam sem stimmel valami?

 

Knife rack as magnetic board.
forrás
Csak praktikusan! Minden recepthez a megfelelő kést párosítsuk. Az utolsó szerintem valami marha-recept lehet :)!

forrás
Ez a tárolási mód nekem nagyon tetszik, gondolkodtam is rajta, hogy így oldom meg. De aztán eszembe jutott, hogy alulnézetből (egészen pontosan kisebbik Picinykém 80cm-es magasságából) milyen pompás kilátás tárulna rájuk, és vonzaná mint mágnes a vasreszeléket. Már hallom is lelki füleimmel (van ilyen?), hogy kocc, trapp, kocc, trapp – Édesem hozza a kisszékét, majd felpattanva rá, egyenesen továbbmászik a konyhapultra, és az egyik kést megragadva már aprítja is a hagymát. Szóval inkább lemondtam róla.
2011_06_29-Knives.jpg
forrás
Ez álmaim késtárolója. Ha egyszer lesz egy ekkora házunk, mint amiben ez a konyha van, akkor nekem tuti ilyen késtartóm lesz. És az is biztos, hogy úgy fogom magam érezni tőle, mint egy profi szakács. 🙂
Azt hiszem, egy ilyen késtartó alatt az én konyhaszekrényem lapjaira dőlne szét. 🙂

Ilyen, amikor a hagyományos fa késtartóból valami több lesz. A linkre kattintva meg is csodálhatjátok, hogy hogyan készült.
forrás

Rajtam kívül (itt látható az én szerzeményem) másokat is megihletett Martin Robitsch műve. Íme az egyik.

Láttam korábban egy olyat is, amikor henger formájú, fém spagettis dobozba voltak berakva hurkapálcikák. Arról is raktam volna fel képet, de nem leltem. Eltűnt a net fekete lyukában :).
rendszerezés rendszerezés rendszerezés renzerezés rendszerezés rendszerezés rendszerezés

Késeim fellázadtak

Szakácskéseim a minap közölték, hogy igen örvendenek azon ténynek, hogy az éjszaka a legszebb álmuk közepén végre nem fúródik – mit fúródik! -, DÖFŐDIK az oldalukba a villák szúrós feje. Na már most, ha éppenséggel tudtak aludni, mert az evőkanalak többségében hajnal 4-ig nézték a “Minden lében két kanál” című sorozatot.

Igen, elismerik, tényleg nem rossz sorozat, és mégiscsak egy félig-meddig magyar az egyik főszereplő, na de unos-untalan ezt bámulni?! Ráadásul szinte reggelig?! De mindezeket a dolgokat még el is néznék nekem, ha nem nyomorogtak volna éveken keresztül az evőkésekkel egy fakkban, ők a KONYHAKÉSEK! Tehát – véleményük szerint – most már igazán megérdemelnének egy luxuslakosztályt.
Én erre a lehető legnagyobb nyugalommal csak annyit feleltem: Ha ők majd úgy vágnak, mint ezek a kések,

 

akkor majd kapnak tőlem egy ilyet:

De hogy lenyugodjanak a kedélyek, készítettem nekik egy emilyet:

Eme remekmű (bocsánat a szerénytelenségemért, de egyszerűen beleszerettem) “bonyolult” elkészítési módja a következő:

Hozzávalók: a mi kakaótároló kerémiaedényünk, és 6db bambusz tányéralátét.
 Ha esetleg valakinek nem ugrik be, hogy milyen a bambusz tányéralátét ;). Nekünk speciel gyönyörű indigókék színben van, ami tányéralátétként nem funkcionál, mert mihelyst egy kis víz éri, az asztal is ilyen színben pompázik élete végéig. Esetleges felhasználási javaslat még késtartón kívül: speciális festék bármilyen anyagra 🙂

Levágtam egy kicsit nagyobbra mint a kerámiaedény. Ez kemény meló. Gondoltam, hogy metszőollóval próbálkozom, de ő a képembe röhögött, hogy hamarabb elvág egy 100 éves tölgyfát, mint ezt. Úgyhogy maradt az olló meg anyukám jobb keze. Köszi anyukám!!!

Aztán hármat legyező-szerűen összehajtogattam.

A három legyezőt egymásra raktam, majd a maradék három alátéttel körbetekertem.

Ilyen lett felülről a szushi-szerű késtartóm.

A lakásban fellelhető összes kést beletuszkoltam (11db). Hihetetlen, de még fér bele! Van valakinek fölös szakácskése ;)?

Egyébként az evőkésekkel ellentétben a bambuszrudak nem zavarják őket. Azt mondják, olyan jó érzés, ahogy melegen körülölelik őket. Ki tud rajtuk kiigazodni? 🙂
MARTIN-ROBITSCH-SCHASCHLIK
 Itt pedig megcsodálhatjuk az ihletadó késtartót. Martin Robitsch tervezte, és potom 125$-ért  itt meg is vásárolható. Az mostani árfolyammal számolva 27.000 Ft. “Há nórmális Margit?”

Gondolatfüzér: Dunától a törölközőtárolásig

Veletek is előfordult már, hogy másodpercek töredéke alatt eljuttok gondolatban mondjuk a reggeli lekváros kenyértől a patás ördögig (Ez a ma reggeli gondolatfüzérem, de erről nem fogok most beszélni. Pontosítok: Soha!)?
Térjünk inkább rá a címben szereplőkre. Szóval egy napsütéses szeptemberi délután ültem a Duna partján: bámulom a napsugaraktól csillámló folyót Þ nyáron a Csemetéink milyen önfeledten lubickoltak a felfújható medencénkben! Þ Mekkora is az a medence? Sacc per kábé 1 m2! Þ Lehet, hogy a kádunk még nagyobb is nála? Þ Hűha, nemsokára jön a fürdetési idő! Þ Milyen cuki a nagyobbik Picinykém abban a majmos fürdőlepedőben! (mosoly megjelenik az arcomon) Þ Apropó! Miért is a gyerekszobai szekrény sarkán tároljuk Csöppségeink törölközőit (a nagyobbikét idestova 3 éve)?
Na, és ez az utolsó gondolat teljesen kizökkentett. De tényleg, miért is? Senki ne kérjen rá tőlem logikus magyarázatot, mert nincs. (Na jó, ha nagyon erőltetem agytekervényeimet, akkor mondhatom, hogy a gyerkőcöket úgyis törölközőbe bugyolálva vittük be a szobába, hát akkor már miért ne maradjanak ott?) Egyébként – köztünk szólva – tárolási lehetőség már nem is akadt a fürdőszobában. Akkor meg ott hová akasszuk?
Közben elkezdem mormolni József Attila: A Dunánál: „A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj…” Þ Hű de szeretem a dinnyét! Þ Hol is ettem azt a mézédes dinnyét? Þ Ja, már emlékszem! Balatonfüreden mikor hazafelé tartottunk a nyaralásról. Þ Megálltunk valahol egy régiségpiacon is. Þ Mit is vettem ott? Þ Egy zománcos bögrét, egy régi vállfát…. Þ Ez az! Vállfát! A gyerkőcök törölközőit felakasztjuk a vállfára!
És mindez másodpercek töredéke alatt J!

Vállfából törölközőtartó

Emeletes ház fedőknek az újrahasznosítás jegyében

Tegnap kitaláltam, hogy ebédre pizzát fogok sütni. Neki is álltam a munkálatoknak: egyik kezemben a liszt, másikban az élesztő. Egyik fülemmel hallgatom a rádiót, másikkal a Picinykémtől eredő neszeket, jelen esetben trapp, trapp, trapp (eltűnt a gyerekszoba irányába), majd trapp, kocc, trapp, kocc, trapp, kocc (húzza maga után a kisszéket). A zajok egyre erősebbek, KÖZELEDIK! Kiszimatolta ugyanis a Drága, hogy itt valami készülődik, és ő, mint képzett szakácsnő (valószínűleg ezt gondolja így 1,5 évesen) gasztronómiai tudását szeretné megcsillogtatni, azaz segít, amiben csak tud.

Miután többször elmagyarázom számára, hogy nem tanácsos a dagadó tésztához nyúlni miközben a robotgép spirálos karja körbe-körbe forog, úgy gondolja, hogy akkor máshol hasznosítja magát. Leszáll a kisszékről, majd odatipeg a műanyag edények tárolására szakosodott szekrényhez, hogy annak tartalmát vegye szemügyre. Rövid állapotfelmérés után arra a diagnózisra jut, hogy a túl nagy zsúfoltság miatt itt bizony klausztrofóbia gyanúja állhat fenn, ezért ezt megelőzendő mindenkit kiinvitál a szabadba, ami ebben az esetben a konyhakövet jelenti.

Levegőzés, futkározás a szabad levegőn

Pár szerencsés kiválasztott még egy kör kocsikázásban is részt vehet, amolyan „ismerd meg településed és környezeted” kiránduláson.

Indulásra készen (már csak a kocsis hiányzik 🙂

Végül mikor pirosló arccal visszatérnek, én, mint gonosz főbérlő visszatessékelem őket a helyükre, de ígéretet teszek, hogy kicsit szellősebbé teszem otthonukat: építek egy kétszintes panelházat a fedők számára! 

Íme a XXI. század építészeti remekműve:


Építkezésünk kellékei: gyurmaragasztó, ételfutáros műanyag doboz, olló

Az épület 2. szintje felhelyezés előtt

Az épület 2. szintje felhelyezés után a boldog lakókkal
A komplett építészeti remekmű, melyet malter helyett gyurmaragasztó rögzít az ajtóhoz.
Lakóink számára panorámás kilátás nyílik a sütőben pirosló kenyérre!
Kívánhatnék ennél többet, ha fedő lennék?

Picinykém, téged pedig arra kérlek, hogy bocsáss meg, de apádkáddal hétvégén felszereltetek egy biztonsági szekrényzárat ;)!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!