![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
Szervezetem számára az ideális ébredés a következőképp nézne ki (cirka 1723 napja nem volt ilyen, de nem bánom, mert sokkal jobbat (jobbakat) adott helyette az élet):
Fekszem az ágyban, majd a redőny résein át lassan bekúszó napsugár megcsiklandozza a pocakomat. Én elmosolyodom, fityiszt mutatok neki, majd átfordulok a másik oldalamra. Most már nem alszom mélyen, de röpke egy órára még szükségem van, hogy az alvás során elgémberedett végtagjaim is magukhoz térhessenek. Hiába, ez a szunyókálás kimerítő tud lenni. 🙂 Később feltápászkodom, kicsoszogok a fürdőbe, hideg vízzel megmosom az arcom (addig ténylegesen nem ébredek fel), majd irány a konyha, ahol aztán felhörpintem tejeskávémat, amihez lekváros kenyeret majszolgatok.
Ezek után lássuk az elmúlt vasárnap reggelemet hajnalomat:
Fekszem az ágyban, a nap szintén még a sajátjában. Jelen esetben nincs itt kérem semmiféle cirógató napsugár, viszont elgémberedett bal oldal az van, ezért átfordulok a másik felemre. Ekkor agyam egy távoli zugában valami mintha szintén megmozdulna. Igen, ébredezik, és nagy valószínűséggel egy pékáru nevét suttogja. Nem, most már biztos: kenyér, vekni, cipó! -zakatol egyre hangosabban. A hangok apránként eljutnak a szemideg részlegének irányába is, melynek eredményeként a látásért felelős érzékszerveim kipattannak, és egyúttal ajkaim is mozgásba lendülnek: Te jó ég, nincs kenyér reggelire!!! Kirohanok a konyhába, előveszem a lisztet (ez még megy), az élesztőt és a tejet a hűtőből (még ez is oké), leveszem a cukrot a polcról, és ekkor bumm (ez már nem jött össze), másodpercek töredéke alatt a konyhánkat cukor és kerámia darabok végtelen tengere borítja. Természetesen a hangzavarra felébred a család többi tagja is, szegénykék éhesek, hiszen egész éjszaka egy falatot sem ettek, és mindannyian friss kenyeret óhajtanak. 🙂
A kenyér végül mindenki legnagyobb örömére elkészült, melynek receptjét egyik kedvenc bloggerínámnál, Kiscsetresznél el is olvashatjátok, és amíg nem ízlelitek meg, addig az általa készített képekben gyönyörködhettek.
Anyukámnak szintén ugyanolyan cukortartója van volt a telkén mint nekem, ezért volt olyan drága, és nekem adományozta a törött helyett. Sőt, még két darabbal meg is toldotta! Hálám jeléül én pedig ezeket készítettem neki:
![]() |
| Liszt-, só-, dara- és cukortartó. |
Elkészítésének menete:
![]() |
| Hozzávalók: színes papírok, szalag, Nescafé-s üvegek |
![]() |
| Az akció lépésenként, “szerszámokkal” szemléltetve |
Azt már megmutattam korábban, hogy én miként oldottam meg a vágódeszkák tárolását egy iciri piciri helyecskén. Most pedig mutatnék egy pár alternatívát arra, hogy mások miként tették ezt.
| <a alt="Over the fridge storage The above-refrigerator cabinet contains vertical partitions for storing trays, flat pans and cutting boards. ” href=”http://hostedmedia.reimanpub.com/TFH/Step-By-Step/FH06MAY_KITSTO_09.JPG” title=”Over the fridge storage”> ![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
![]() |
| Előző 4 kép forrása |
| forrás |
![]() |
| forrás |
| forrás |
![]() |
| forrás |
Bevallom, én többek között a gyógyszerek nevének megjegyzésében is totális antitalentum vagyok. Na jó, az Aspirin, Algopyrin még megy, és amire nagyon-nagyon büszke vagyok, hogy Oscillococcinum homeopátiás szer nevét is sikerült megjegyeznem, de aztán zéró. Tehát amikor nagyobbik Picinykém az oviból megint hazahoz valami betegséget, amit aztán kisebbik Picinykémnek – kivételesen – minden irigység nélkül átad, akkor felkerekedünk a doktornénihez, aki hosszas vizsgálat után felír különböző szereket, de előbb kérdez:
– X gyógyszer van otthon?
– X? – kérdezek vissza. – Olyan ismerős ez a név, de nem vagyok benne biztos.
– Na, akkor felírjuk. És Y-t írtam már fel korábban?
– Y-t? Nem, erről soha nem is hallottam.
– Z-t? Mintha múltkor ezt adtam volna torokfájásra. – próbálkozik a doktornő, hátha agyam legsötétebb rejtekéből sikerül előkotornia némi emlékképet.
– Zééééééét? – ezt annyira elnyújtom, hogy itt tényleg feladja. Többet nem kérdez.
Megírja a recepteket, majd irány a gyógyszertár, ami épp útba esik. Kiváltom. Hazaérünk, majd konstatálom, hogy már van 2db X, 2db Y és 2db Z elnevezésű gyógyszerünk. Pontosítok: most már három.
Tehát mielőtt a lakásunkban annyi gyógyszer halmozódna fel, hogy ajtónkra kiszögelhetném a “Gyógyszertár” feliratot, jött ez az ötlet:
![]() |
|
|
Készítésének menete:
1. Kell hozzá 15 db konzerves doboz fedele vagy alja (vagy a kettő vegyesen). Nálunk aljra is szükség volt, és miután a három konzervnyitónk közül csak a legprimitívebb működött, ezért egy jó erős és strapabíró kézre is szükség volt. Az aljakat kicsit ki is kalapáltam, hogy ne legyen “szőrös” az oldaluk. (egyébként zárójelben megjegyezném, hogy Ő a 15 db korongra pillantva, megkérdezte, hogy kit akarok ezekkel megölni? Mondtam, hogy nyugi, csak a ninjáknak gyártok megrendelésre :D) Utána bevontam őket szép papírral.
![]() |
| Az átalakulás alulról felfelé haladva :). |
2. Egy dobozból megfelelő nagyságú lapot vágtam ki, melyet a maradék papírokkal bevontam.
3. A papírral bevont korongokat felragasztottam a kartonra:
4. Gyurmaragasztóval rögzítettem az ajtóra (eddig bírja, később ha kell, akkor csavarozom), majd írtam egy listát a gyerekek gyógyszereiről, és mágnessel rögzítettem a táblára:
5. Ha pedig újfent meglátogatjuk a doktornénit, akkor előbb leveszem a listát az ajtóról, beteszem a táskámba, majd a “Van-e otthon ez a fura nevű gyógyszer?” kérdéseknél csak előkapom, és mosolyogva megjegyzem: “Kérdezzen a doktornő bátran, egy szempillantás alatt megmondom, hogy mi van, és mi nincs!” 🙂
Gyógyszereink összesen három stratégiai pontot állítottak fel lakásunkban arra az esetre, ha betegségek rohannának le minket váratlanul: egyet nyugaton, konyha tartományban; egyet délkeleten, fürdőszoba tartományban és végül északnyugaton, gyerekszoba tartományban.
A konyhában kialakított táborhely katonái között vannak olyanok, akik nem tudtak tovább várni a harci kürt hívó szavára, és máris elindultak a csatamező felé.
![]() |
| Stratégiai pont a konyhában Szálláshely: kosár |
![]() |
| Akik már előretörtek, elhagyva eredeti szálláshelyüket. Jelenleg a fűszertartó tetején várják a harc kezdetét. |
Aztán vannak a dezertőrök, akik bár az ellenséghez nem csatlakoztak, de nem is rohannak kivont karddal feléjük. Ők reszketve rettegnek, sőt némelyik parázik, más majrézik, de mindannyiukra jellemző, hogy megpróbálnak minél inkább láthatatlanná válni a katonai parancsnokság által felügyelt területen, vagy megbújni a szomszédos településeken.
![]() |
| A dezertőrök, akik a teák közt húzzák meg magukat. |
Amennyiben a betegség réme előszoba tartomány felől próbálna benyomulni Otthonországba, stratégiai szempontból fürdőszoba tartományban is vannak mozgósítható csapatok.
![]() |
| Fürdőszoba tartomány őrei Szálláshely: karácsonyi süteményes díszdoboz |
A legkisebb egység gyerekszoba tartományban van felállítva. Ők a Kúp raj elnevezést viselik. Fő feladatuk a tartomány lakosait Láz, a gonosz főúr seregétől megszabadítani.
![]() |
| Kúp raj szálláshelye |
Szóval ez mind nagyon szép és jó, hogy így vigyáznak ránk az egészség katonái, de én attól meg tudok őrülni, hogy ha mégis a betegség uralma alá kerülnénk – ha nem is 150 évre – de 1-2 hétre biztosan, akkor melyik egység felé kell fordulnom, hogy végül legyőzzük mondjuk azt az átkozott Influenzát! Ezért stratégiai pontok jelentősége ide vagy oda, én bizony egy helyre csoportosítottam az összes gyógyszert.
![]() |
| Születésnapomra üveg ételtárolókat kaptam, úgyhogy egy pár műanyag edényből gyógyszertároló lett. |
A gyógyszereket 4 csoportra osztottam:
– vitaminok és homeopátiás szerek,
– fájdalomcsillapítók és allergiás tünetek mérséklésére tabletták,
– gyerekeknek felírt gyógyszerek,
– naponta használt vitaminok és gyógykészítmények.
Ha már nem egységes a tároló, akkor legalább a címkék legyenek azok:
![]() |
| A címkéket egy olajos hal dobozának két oldalával szabtam ki. |
![]() |
| A ragasztó segítségével címkévé álltak össze 🙂 |
Megkérdezhetnénk, hogy mi minden fér bele egy fiókba? És a válasz: MINDEN! Ha megkérnénk David Copperfieldet, hogy most a repülőt ne csak úgy a semmibe, hanem mondjuk egy fiókba varázsolja be, akkor tutira sikerülne neki. De most jön a csavar: a kedves közönség nem a bűvész bácsit tapsolná meg, hanem a csodálatos, mindent elnyelő fiókot.
Most pedig lássunk pár példát a “fiók mint hangár” eseten kívül!
Kezdeném rögtön azzal, ami a legtöbb embernek a konyhai fiókról eszébe jut. Igen, az evőeszközök.
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
| forrás |
![]() |
| forrás |
| forrás |
![]() |
| forrás |
Természetesen a konyhai gépeket is bele tudjuk suvasztani egy méretes fiókba:
![]() |
| előző 6 kép forrása |
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
Tepsik, edények tárolására is kitűnőek:
![]() |
| forrás |
![]() |
| forrás |
Na jó, így is átlátható. Csak itt úgy mondanám: “Szépen, sorban egymás mellett. Mennyivel átláthatóbb!” 🙂
![]() |
| forrás |
Amikor szemetest takar a fiók:
![]() |
| forrás |
Ez pedig a ráadás: konyharuhát is akaszthatunk fiókba:
![]() |
| forrás |