Kisebbik Picinykémben van valami plusz a szó elvont és tágabb értelmében. Meggyőződésem szerint ha egy mélyreható vizsgálatnak vetnénk alá, akkor egy transzformáló készüléket fedezhetnénk fel valahol a Corti-szerv szőrsejtjei és a VIII. agyidege (nervus statoacusticus) között. Persze ez jelenleg csak hipotézis, de lassan 2 éves kutatási eredménnyel tudom alátámasztani ennek valódiságát.
Lássunk egy hétköznapi esetet, mely során a következő szavak hagyják el a számat: kicsim, ne, nyúlj, még, a tálhoz, mert, forró. Ezek aztán felszólítómondatba rendeződve bemasíroznak Picinykém hallójáratán át a középfül területére. Ott nekiütődnek a dobhártyának, elkezdenek pattogni az üllőről a kalapácsra, és végül a kengyel odavágtat velük a csigához. Normál esetben az ochleában található rendkívül érzékeny szőrsejtek átalakítanák a rezgő levegőrészecskék mechanikai energiáját elektromos energiává, mely idegi impulzus formájában a hallóidegen keresztül az agyba jut. De nem úgy kisebbik csemetémnél. Nála a szőrsejtek rengetegében megbúvik egy transzformáló készülékkel ellátott stúdiószoba, melynek kezelője egy Gizus-szerű titkárnő, aki a tökéletesre lakkozott körmeivel a következőket pötyögi a gépezetbe: “Kicsim, ne nyúlj még a tálhoz, mert forró!” Megnyomja a printet, a szöveg megjelenik nyomtatott formában, és már tipeg is főnöke, Mr. Agy ajtaja felé, aki aztán az utasításokat továbbítja Miss Kéz és Miss Száj irányába.
És ekkor felmerül a kedves olvasóban a következő kérdés: Mr. Agy miért az utóbbi két szereplőnek juttatta el a parancsot?
A magyarázat a következő: a papíron az állt, hogy “Kicsim, légy oly kedves, és fogd meg az ételt, és kóstold meg!” 🙂
Hová szerettem volna mindezzel kilyukadni? Arra az alapvető “problémára”, hogy valószínűleg egy öröklődő genetikai “hibáról” van szó, csak édesanyám és az én esetemben a látóidegnél figyelhető meg a transzformáló egység. 🙂
Lássuk a legutóbbi esetet!
Kisebbik Picinykém születése után az egyik kedves barátnőmtől és párjától (köszi Szabi és Zoli még egyszer!:) a következő kádtartót kaptuk ajándékba:
 |
| Ne a kádat és a kacsákat figyeljétek, hanem ami alatt van! |
Már egy ideje azon gondolkodtam, hogy mit lehetne vele kezdeni, de egyik ötlet sem volt az igazi. Aztán láttam ezt a nyári kandallódíszt, és ebből következett, hogy fürdőszobai rendszerező lesz belőle (ne keressetek logikát :D)
Aztán munkához is láttam. Pilinszky János: Éjféli fürdés című verséből választottam egy részletet, melyet a megfelelő betűnagyságban kinyomtattam, majd indigópapír segítségével átmásoltam a fára.
 |
| A papírt érdemes a két oldalán rögzíteni, hogy ne csússzon el átírás közben. |
Miután ezzel megvoltam, következhetett az üres részek feltöltése. A vastagabb részeket alkoholos filccel, a vékonyabbakat fekete tollal írtam át. Ez nem egy villámgyors meló, nekem szinte egy egész délelőtt ráment.
Utána következett a mázolás. Azért utána, mert a betű és fa erős kontrasztját szerettem volna kicsit enyhíteni. Ikeás antik fapáccal kétszer vontam be a felületet.
Végül csillárkampókat fúrtam be a legalsó részbe, és tengeri csillagokat erősítettem rá spárga segítségével:
Tádám, így néz ki a helyére felfúrva:
Következzék egy kicsit távolabbi kép:
/a poszt tudományos leírásainál a Wikipedia volt segítségemre/
Ui.: Nem gondoljátok, hogy a tusfürdő tartó fölött most nagyon rikít a fehér felület? Dolgozom a megoldáson! 🙂
Oldal ajánlása emailben
X
