Ha szuperhős lennék, azon kívül, hogy bajba jutott emberkéket mentenék meg mindenféle rossz bácsiktól/néniktől/állatkáktól és természeti illetve egyéb katasztrófáktól, csíkos plafont (kérésre más alakzatokat is) festenék. A szememmel. Ez lenne a fő profilom. Leheverednék a földre… pardon, egy komfortos matracra, mert festék spray szemű Batman mivoltom ide vagy oda, de azért a kényelemre adnék, fejem alá párnát helyeznék, és bámulnám a mennyezetet. Kész!
Szomorú, de nem vagyok szuperhős. És ez nagyon, de nagyon kétségbeejtő. Mert a valóságban úgy zajlott az esemény, hogy előcincáltam a létrát, a nyaki csigolyáimat kiakasztottam, aztán elkezdtem felrajzolni a csíkokat.
Ha nagyon erőltetjük a szemünket, akkor láthatjuk a csíkokat. Megint nincs semmi rendszer, ugyanúgy, ahogy az
étkező falánál sem volt.
Aztán csomagolópapírból felhő formákat vágtam ki. Ezeket maszkolóval rögzítettem 4-5 ponton a plafonra.
Majd következett a festés. Némi könnyebbséget nyújtott számomra, hogy többségében a színes csíkok közé fehéreket is beillesztettem. Ez gyorsította a munkát is, mert nem kellett a száradásra várnom.
Meglepő módon a csomaglópapír jól takart a festék ellen. Persze a felhőknél óvatosan kellett festenem: nem oda-vissza húztam az ecsetet, hanem csak a felhőtől kifelé.
(Természetesen a felhőket tartó festőszalagokat át kellett a festéssel haladva helyeznem.)
A világoskék kivételével kétszer kellett a csíkokat lefestenem a szép fedés érdekében.
Mondhatnám, hogy ez pedig a végeredmény, de a mennyezet 1/3-át sikerült csak (eddig) lefestenem. Mert aztán jött a kánikula és….
… nem vagyok festék spray szemű szuperhős. 🙂
Ha számodra is tetszetős a mennyezet, akkor biztos ezeket a munkáimat is kedvelni fogod.
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!
Oldal ajánlása emailben
X
