Az egész a diszharmóniával kezdődött (már ha nem megyünk vissza egészen az A-anyatejig). A fürdőszobánkban. Mert előbb felkerültek a falra a fűszertartókból fürdőszobai rendszerezővé avanzsált szerkezetek, majd tőlük ÉK-i irányba a Pilinszky idézetes kütyütároló. És aztán lett egy lik.
A megbomlasztott harmóniával pedig kellett valamit kezdenem.
Festettem. Táblaképet. Nincs megállj! 🙂
Aztán folytatódott azzal, hogy Picinykéim szobáját is fel kellene dobni valamilyen dekorációval. Ez párosult az (egyelőre) gyógyíthatatlan csíkfüggőségemmel. A kettő kombinációja pedig ehhez vezetett: