Titkos akciótervünk következő és egyben utolsó részéhez érkeztünk (előző rész). Most minden kiderül! De előbb…
Én nem követném Homérosz in medias res kompozíciós technikáját, úgyhogy az elején kezdeném.
Szóval anyukámmal még szeptember elején arra adtuk a fejünket, hogy a kőműves dekoltázst mellőzve megismerkedünk a burkolás mesterségével (itt olvasható). Ez pedig azzal járt, hogy utána elvileg 24 órán keresztül (a gyakorlatban viszont a gyerkőcök miatt jobbnak láttam a 72 órát) nem léphettünk a lakásba. Úgyhogy összecsomagoltunk némi ruházatot és csemetéinket, majd maximálisan kihasználva anyukám vendégszeretetét, beköltöztünk hozzá. Mint a legtöbb otthonban, itt is megtalálható a tévékészülék. Ebben az esetben a falhoz lapulva, és a világ összes kábelét a hátulsó felébe csatlakoztatva. Kérem, minden kedves kábeltévé előfizető ellenőrizze, hogy az összes csatorna megtalálható-e a készülékén, mert a hiányzók valószínűleg édesanyámhoz lettek bekötve :)).
 |
A középen futó sávban legalább 5 vezeték van
összekötözve! |
Ennek a látványa aztán beindította agyam kreatív tekervényeit.
Végül megszületett az ötlet, melynek hozzávalói:
 |
Anyukám nappalijára jellemző anyagok, és egy elektronikai hulladékgyűjtőben
leadott porszívónkból visszamaradt gégecső. |
Az anyagokból a tegnapi nap során bemutatott virágokat készítettem (leírásuk itt):
És mi lett a gégecső sorsa? Levágtam a két végéről a műanyag részeket, majd hosszanti irányban elvágtam (Figyelem, nem vágtam ketté, csak felhasítottam!). Aztán következett a gégecső átvarázsolása kábeltakaróvá.
Ennek hozzávalói:
 |
– ragasztópisztoly
– gégecső hosszúságával és kerületével (+1-1cm ráhagyás) megegyező
nagyságú anyagdarab
(ebben az esetben a televízió előtt látható fotel maradék kárpitanyagát
használtam)
– gégecső |
Utána az anyaggal bevontam a csövet ragasztópisztoly segítségével.
 |
A képen látható, hogy a vágásnál behajtottam az anyagot,
és belül is hozzáragasztottam. |
Aztán az egyik végén két lyukat fúrtam és spárgát vezettem át rajta. Ugyanis ezzel kötöztem fel a tévétartóra a csövet. Egyébként ezt a lépést ki is hagyhatjuk, mert nem akart lecsúszni, szépen megállt a falon.
Most helyszínváltás következik. Eddig az előkészületek szerény hajlékunkban történtek, de mostantól anyukámnál vendégeskedünk. Innentől pedig már csak a kényelmes része következik a munkának.
A kábeleket, vezetékeket a porszívócsőbe rejtettem. Ez könnyen ment, mert a hasíték által egyszerűen alá lehetett őket “gyűrni” (épp ezért könnyen ki is lehet őket onnan venni, ha valami probléma lenne). Majd a biztonság kedvéért felkötöttem a csövet a tévétartó konzolra.
Aztán jöhetett a kedvenc részem, a díszítés. Ragasztópisztollyal rögzítettem a virágokat a csövön, és íme a végeredmény:
 |
| A párnára is tettem egy pár virágot az összhatás kedvéért. |
 |
| Itt egy közeli kép is. |
Édesanyám nagyon örült a meglepetésnek, és tetszik neki a végeredmény.
Én pedig azt mondom: Hurrá, végre nincsenek kábelek! Vagy legalábbis nem látszanak :))!
Oldal ajánlása emailben
X
