Adott egy házaspár, két gyerkőc, három szoba, és sok-sok játék. Nagyon-nagyon sok!
Az egész valamikor a “csak az ásó, kapa, nagyharang válassza szét” elhangzása után 3 évvel kezdődött. Pontosabban Nagyobbik Picinykénk világra jövetelével. Először a sárga csibés csörgő tűnt fel, majd a répa formájú követte, aztán malacka, lapos kutya, rozsdás szőrű kutya, hosszú kutya, párna kutya, Cicó, Cicóka, nadrágos macska, bajszos kandúr, sapkás egér asszonyság, mackó úr, Mr. Bean mackója mackó, baba, Másik baba (tényleg így hívja Kisebbik Picinykém :)), nyuszi, cirkuszi ló, tigris, Márkus, Bob mester, ….
És egy idő után belakták mindhárom szobát, némi helyet engedélyezve számunkra. Persze több darabtól próbáltunk megszabadulni: adomány, ajándék, szemét formájában. De helyettük jöttek újak: “adomány”, ajándék, örökség formájában.
Némi vigaszt nyújtott számunkra egy szennyestartóból játéktárolóvá avanzsált szerkezet. Hihetetlen mennyiséget tud(ott) magába rejteni. Pontosabban elrejteni. Ami oda (főként az aljára) egyszer bekerült, azt soha többé nem láttuk (vagy csak kínkeservesen).
Végül jött egy isteni szikra! 🙂 Először a sportbolt gumis labdatárolójának ötletét szerettem volna szennyestartónkra átültetni (tegnap kiderült számomra a Pinteresten szörfözve, hogy nem csak engem ihletett meg. Némi vigasz, hogy ilyen formában nem láttam). Aztán mikor anyukámnak felvázoltam a tervem, ő előállt a gumipók cikcakkban koncepcióval. A gumipókos rész kudarcba fulladt (iszonyú büdös), de a cikcakk megmaradt.
Na de most már lássuk azt a mindent elnyelő játéktárolót!
Íme, még szennyestartó kinézetűen.
Imádom, hogy vannak hátul görgői, mert a helye egyébként a nappaliban van, de nagyobb ünnepeknél áthúzom a gyerkőcök szobájába.
Kivettem az anyagbelsőt. Ezzel kaptam egy oldalán rácsos, elül-hátul fedetlen fa szerkezetet.
Ja, és itt a bizonyíték, hogy mennyi minden elfér benne.
A képről lelóg egy részük. :))
Vettem a rövidáru boltokban (össz. kettő városkánkban) 3-4 mm-es gumizsinórokat különböző színekben.
Összességében 10-12 méter hosszút.
Először úgy volt, hogy kifúrom az oldalát, de aztán a rácsok megkönnyítették dolgomat.
Azokon fűztem át, majd csomóztam meg a gumikat.
Előre kerültek a kékes árnyalatok,…
… hátra a sárgás-pirosas színek.
Aztán visszakerültek a játékok.
Szuperül működik: a gumik megfogják őket, de engedik, hogy bármit kivegyek akár alulról is. 🙂
Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!
Oldal ajánlása emailben
X
