Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Rendszerezés: fedők tárolása kémtörténetbe ágyazva

Én már mutattam, hogy  fedőim megzabolázására milyen akciótervet kellett kidolgoznom.Ezek után jöjjön egy újabb történet, mely talán napjainkban esett meg.
A fedő(k) sztori(ja): Az úgy volt kérem, hogy Szakács állandóan kísérletezik a konyhában. Soha nem tudjuk Fazékkal, hogy épp mi sül ki belőle. Aztán az egyik alkalommal…. Azt megtiltották, hogy beszéljek róla, de annyit elárulhatok, hogy egy olyan ételt alkotott, amit minden ember a legpompásabb falatnak tartana, amit életében csak fogyasztott. Persze a főgonosz Mindentbele ezt kiszagolta, és meg akarta szerezni a receptet. Ekkor jöttek a kémelhárítás emberei, hogy a védelmünkre keljenek. Szakácsot és Fazekat elvitték egy titkos helyre, még mi sem tudunk róla, hogy hová. Minket pedig a kémelhárítás ügynökei óvnak az esetleges támadásoktól, míg a pompázatos étket a XZY vállalat elő nem állítja sorozatgyártás formájában. 
A fedősztori: A fedőknek tárolóra van szükségük.
Fedőtartó - A tányéroknál is van!
forrás
A kémelhárítás emberei jelen esetben több trükkhöz is folyamodtak. Először is – a megtévesztés végett – a fedőket szétszórták a konyha különböző pontjain található szekrényekben. Majd azzal bízták meg 001 ügynököt, hogy álcázza magát kábeltartó sínnek. Az ellenség miért keresné őket a polc alján, ráadásul a tányérok fölött? Szerintem ez zseniális! Egyébként azt még megsúghatom, hogy 001 ügynök magyar származású. 🙂

Itt az a megtévesztés, hogy nincs megtévesztés. Ez tényleg egy fedőtartó (egyébként 002 ügynök). Mindentbele kémeinek eszükbe sem jut, hogy ezek azok a fedők, amelyek a titkot őrzik.

Most a zseniális 003 ügynök módszerébe tekinthetünk be. Mit is látunk? Egy fedőtartót? Nem! Ez egy fali tároló sín egy szekrényajtóra felfúrva. Jön Mindentbele, kinyitja a szekrényt, benéz, sehol semmi fedőnek való alkalmatosság. Mert hát az ajtóra már rá se tekint 🙂

Ez megint csak 003-as. Itt egy fiókban védelmezi a fedőket.
Ennek az akciótervnek a kidolgozásához valószínűleg anyukám segítségét kérhette az illetékes (004-es ügynök). Ugyanis szüléim, mikor birtokba vették első közös lakásukat, akkor a piros konyha elérésére törekedtek. Pontosabban az ara (anyukám) álma volt. Tehát férjeura a fehér színből – az akkori festékminőségnek megfelelően – ötödszöri mázolásra pirosat varázsolt. Majd anyukám másnap reggel a konyhába lépve olyan fejgörcsöt kapott, hogy vissza kellett térni a fehér változathoz (ennek elérése hetedszerre sikerült, miután a rózsaszín árnyalat megadta magát). Hogy mi köze ennek a kémtörténethez? Jön Mindentbele egyik kéme, belép a konyhába, és megcsapja a migrén szele. Még azt sem veszi észre, hogy a fedők a szeme előtt a falon voltak. Fejvesztve menekül 🙂

Pinned Image
forrás 
Újabb megbúvó a szekrényajtón. Jelen esetben 005-ös ügynök olyan picinyke, hogy szinte észre sem lehet venni. L alakú tartónak álcázta magát. Ez a legolcsóbb akcióterv a 11 közül.
01-potlids_rect540
forrás 
006-os ügynök akciójához sem kellett nagy összegű tárgyakat beszereznie a kémelhárításnak.
Csupán apró kampókat.

007 (más néven James Bond) nem tudott részt venni a Fedők fedősztorijában. Ő épp megint egy filmben szerepel. Helyét 008 vette át. Védenceit a magasba helyezte, majd alulról, hogy ne látszódjanak, serpenyőket függesztett fel.

009 remek ügynök, de nem a kreativitásáról híres. Egy az egyben lekoppintotta 008-at. 🙂

010 kihúzható fedőtartónak álcázta magát, így akár menekülőre is foghatja végszükség esetén. 🙂
011 úgy látta, hogy az lenne a legjobb a tanúi számára, ha új személyazonosságot kapnának. Épp ezért dísztányérnak álcázta őket 🙂

Ékszertartók az újrahasznosítás jegyében

Az előző bejegyzésemben viszonylag könnyen elkészíthető ékszertartókat mutattam be. Na itt még annyi dolgunk sem lesz. Egyszerűen körbenézünk az irodánkban, a kertünkben vagy a konyhánkban, felkapjuk a kezünk ügyébe kerülő dolgot, és már aggathatjuk is rá a fülbevalókat, nyakláncokat. Nézzünk tehát körbe ezeken a helyeken:

Pinned Image
forrás
Dolgozunk az irodánkban, és közben gondolataink a körül a szép nyaklánc körül járnak, amit épp tegnap kaptunk a kedvesünktől. Olyan gyönyörű, legszívesebben a falat is ezzel díszítenénk. Na de miként oldható meg ez a feladat? Szemünk ekkor megakad az előttünk heverő kapcsos felírótáblán. Ez az! – csapunk a fejünkhöz!



Pinned Image
forrás
A munkából hazatérve befordulunk a kertkapun. Pontosabban befordulnánk, mert szerencsétlen már kissé romos. Kéne egy új! A mostani meg jó lesz mondjuk ékszertartónak! 🙂



Pinned Image
forrás

Miután a kerítés csere mellett döntöttünk, azon merengünk, hogy milyen formájúak legyenek az új lécek. Ekkor bumm, rálépünk a gereblyére, ami egy jókora huplit eredményez homlokunk közepén. Persze bosszankodunk, hogy már megint mit keres itt az út közepén, lenne ennek jobb helye is benn a házban, falra akasztva, virágdísszel megspékelve, láncokkal teleaggatva.

Pinned Image
forrás

Berohanunk a konyhába, hogy hideg késsel leszorítsuk kétszeresére nőtt fejünket. Kivesszük az evőeszköztartóból a szükséges eszközt. Ekkor jön az ötlet: mi lenne, ha kés, kanál, villa helyett nyaklánc, nyaklánc, nyaklánc lenne benne?



Pinned Image
forrás

A kés nem használt. Lehet, hogy jégkockával többre mennénk?



Pinned Image
forrás

Ha már itt vagyunk a konyhában –  fájó homlok ide vagy oda – a vacsi elkészítéséhez is hozzá kéne látni. Kell hozzá tojás…. 



Pinned Image
forrás
Reszelt sajt…



Pinned Image
forrás
Egy csipet bors és köménymag a fűszerpolcról….
Pinned Image
forrás
Miután a hozzávalókat összekevertük, formákba öntjük, majd forró sütőben megsütjük.

Pinned Image

forrás
A ropogósra sült sós aprósütiket természetesen három emeletes szervírozótálon szolgáljuk fel,



Pinned Image
forrás

és a megfelelő terítékről sem feledkezünk meg.

  

Pinned Image
forrás

A pocak teli, kobakunkon hupli, már csak a kényelmes fotelba van kedvünk belehuppanni. Na jó, egy kis kézimunka még jöhet…

 

Pinned Image
forrás

 …. holnap pedig ledolgozzuk a mai vacsorát egy kis tenisszel…




Pinned Image
forrás
A tenisz után pedig már csak nevetni fogunk a tegnapi gereblyés balesetünkön, és örülünk, hogy az összes ékszerünknek megtaláltuk a megfelelő helyet! 🙂

Utóirat: Hogy a további kerti balesetektől megkíméljük magunkat, célszerű ezen tevékenység során szűrővel védeni fejünket. (zárójelben megjegyezném, hogy emberi lényekkel nem tanácsos ilyenkor összetalálkozni, mert félő, hogy nevetség tárgyává válnánk, amennyiben korunk a 10 évet meghaladta)

Mit tegyünk, ha nincs előszobánk II.?

Az  előző bejegyzésemben mutattam egy pár cipőtárolási megoldást arra a problémára, ha előszoba helyett csupán egy szűkös folyosó adatott meg számunkra. Korábban pedig a kabáttárolás rejtelmeibe nyerhettünk rövid bepillantást. Most pedig következzenek azok a tárgyak, melyeknek az esetek többségében szintén az előtér ad otthont.


forrás
Igen, ezek tényleg cipők, de ők kimaradtak az előzőekből. Szóval itt láthatunk egy ikeás kabáttartót, mely a padlóhoz közelebb került mint a plafonhoz. Hát akkor rakjunk rá lábbelit 🙂



Photobucket
forrás
Ki mondta, hogy csak a kabátokat lehet vállfára akasztani? A forrás gombra kattintva a topánkák tulajdonosa képről képre bemutatja, miként lehet ezen tárolókat elkészíteni.



Pinned Image
forrás
És hogyha már így közbejöttek a vállfák, akkor még egy ötlet: ha még annyi helyünk sincs, hogy a kabátokat a falra akasszuk, akkor ez egy tökéletes megoldás lehet. Így sokkal jobban hozzásimul a falhoz a dzsekink mintha fogason lógna.

Pinned Image
forrás
Ha kifestettük az előszobát, akkor a festékes dobozunkat gondosan mossuk ki, majd erősítsük a falra. Kesztyű, sál, napszemüveg, vagy akár levelek, csekkek számára is ideális helynek tűnik.



előszoba lakberendezése
forrás
Ha épp nincs üres festékes dobozunk, akkor szerezzünk be egy pár kartoncsövet.
Pinned Image
forrás
Na jó, ezekbe valószínűleg a kötött téli sálam csak darabolva férne be, de azt kivéve elnyeli a kulcsokat, napszemüveget, mobilt, leveleket, pénztárcákat, és egyéb kisebb dolgot, melyet indulás előtt visz magával az ember. És most jön a legjobb: ezek levágott fenekű műanyag műzlistálkákból lettek kialakítva. Egy kis fehér festék, piros számok a tárolók mellett, és voilá, készen van a dizájnos előszobánk!



forrás
Ha annyira szűkös a hely, hogy egy esernyőtartót sem tudunk elhelyezni a padlón, akkor fektessük fel esernyőnket két bútorgombra a falon :).


 Itt szintén egy szűkösebb folyosón kellett tárolókat kialakítani. Minden családtagnak van egy zsákja és akasztója. A tulajdonosok biztosra mentek, hogy ne keveredjenek össze a gyerekek dolgai: legfelül egy fénykép, alatta egy kezdőbetű jelzi, hogy melyik tároló kié.

Szintén megvan mindenkinek a saját, névvel ellátott zsákja a nevével ellátva. Alatta  a teendők listája.

 

Initial baskets and child
forrás
 Itt csak a kezdőbetűk jelzik, hogy melyik kié:)

forrás
Tudom, ez egy gyerekszoba, de ez az abszolút kedvenc. Olyannyira, hogy az előszobánkban meg is akartam valósítani. A terv azonban egy apró hibába ütközött: a nyitott szekrényajtónk útját állta volna a kosaraknak. Ha nagyobb belmagasságú lakásunk lenne, akkor tutira ilyen plafonról lelógó kosarakban tárolnánk a sálainkat, kesztyűinket és még ki tudja mit 🙂


  

Mit tegyünk, ha nincs előszobánk?

A héten megkaptam az első hivatalos olvasói levelemet, melyben tanácsot kérnek tőlem. Annyira jó kimondani és leírni: olvasói levél! Megígérem, most említem utoljára, hogy olvasói levél: szóval olvasói levél :). És hogyha már annyiszor felvetettem ebben  a két sorban, hogy olvasó levél (tényleg ez volt az utolsó), akkor ideje azt is bevallanom, hogy igazából “csak” megjegyzés volt. Na de kérem, mi emberek egy megjegyzést mivégre degradálunk egy levélhez képest! Ezért én egy szintre helyeztem a kettőt, és ezzel a téma le is van zárva. 🙂
Persze a kérdés feltevőjét is meg kell említenem, akinek lelkes olvasója vagyok: Ő Laura, aki sublótja fiókjából számtalan gyönyörű dolgot varázsol elő. Na jó, igazából nem folytat semmilyen bűbáj tevékenységet, “csak” varr, barkácsol, fest, csiszol, átalakít, megszépít, újragondol. Bár amilyen profi szinten végzi, lehet, hogy mégiscsak valami boszorkányság folyik a háttérben?!
A fent megnevezett hölgyemény pedig a következő problémába ütközött: egy olyan albérlet adatott meg számukra, ahová anno az építész nem adatott előszobát! Jó mi?! Akkor most mit kezdjenek azokkal a fránya cipőkkel? Mutatok egy pár ötletet:
  

want-need-35
forrás
Ez az abszolút kedvenc! Olyannyira, hogy tovább is gondoltam: hogy a fal ne nézzen ki egy idő után úgy mint a föld, ezért én lefestett, lábnyomokkal díszített deszkákra erősíteném a gumikat.

Pinned Image
forrás
Aki nincs híján magassarkú topánkáknak, akár fali dekorációt is készíthet belőlük holkerlécek segítségével.

 

Hang High Heels on a Kitchen Rod
forrás

Még egyszerűbb megvalósítani az előbbi tárolási módot ikeás Bygel sínekkel.
forrás
Ha kisebb gyerkőcök vannak otthonunkban, akkor nem árt a szutykos cipőket feljebb helyezni. Ilyen emeletes polcokkal meg is lehet oldani ezt a problémát, de azért nem árt a cipők alá tálcát helyezni a lecsöpögő sár végett. Mondjuk egy ilyet is készíthetünk.
forrás

Ha már polcokról beszélünk… Itt egy tányértartó vagy könyvtartó polcot gondoltak újra.
Pinned Image
forrás
Ha a cipőinket beékeljük két léc közé, akkor még sok faanyagra sincs szükségünk. A forrásra kattintva az elkészítését is megnézhetjük.

Build a Shoe Organizer
forrás
Itt szintén az előbbi eljárás szerint vannak a lábbelik tárolva. Ennek elkészítését a “forrás” linkre kattintva meg is tekinthetjük.

forrás

Ha nincs kedvünk barkácsolni, akkor szerezzünk egy raklapot, melynek népszerűsége a lakberendezés világában töretlen. 

forrás

Gumicsizmák tárolása falon. Hát… amennyiben közvetlen használat után tesszük a helyükre, akkor az alsó sorban találhatók tulajdonosai ne csodálkozzanak azon, ha a következő alkalommal vizes lesz a zoknijuk :).

Pinned Image
forrás

Itt PVC-csövekből készítettek cipőtárolót. Ez akár üres festékes dobozokkal is megvalósítható. Elszórtan felfúrva a falra, ahol épp van hely.

forrás
Ha a falainkat már beborítottuk cipellőinkkel, akkor jöjjenek az ajtók!

forrás
Átlátszó tároló, hogy tudjuk mi hol van!
forrás

Pinned Image
forrás

Pinned Image
Ez a ráadás arra az esetre, ha lenne egy nagy termetű mókusunk, aki netalántán kölcsönadná cipőink számára a “kerekét”. 🙂

A konyharuha és a hűtő mágneses kapcsolata

A jóember, illetve adott esetben jóasszony a frissen mosott (esetleg ne adj Isten 10 literes fazékban kifőzött), vasalt konyharuhát kirakja a háztartások többségében használatos helyére: azaz a sütő elé.
Ekkor jön az ő tündérien aranyos palántája arcocskáján huncut mosollyal, melyből egy jól képzett anya számára megállapítható, hogy valami rosszban sántikál. Óvatosan megközelíti a sütő ajtaját – esetleg ravaszul hátrafelé araszolva, hogy anya megnyugodjék: az ő picinykéjének csak azért áll felfelé a szája szeglete, és látszanak ki gyöngy fogacskái, mert szereti az anyukáját, és így adja a tudtára. Anya visszamosolyog rá, de ekkor Cukorka egy határozott mozdulattal lerántja a konyharuhát, majd egy olimpiai dobogós rövidtávfutó gyorsaságával végigszalad a lakáson – közben a konyharuha 99 %-a a földön, 1%-a a kezében -, a koszosabb területeket kétszer-háromszor is körbejárja, majd miután elfárad, gondosan leteríti a járólapra – esetleg még a csücskeit is eligazítja –  és mint aki jól végezte dolgát, eldől rajta.
Mindez idő alatt pedig az Anya még csak ott tart, hogy kikerekítette szemét-száját, hogy elkiáltsa magát: NEEEEEEEEE!
Na, miután az én Picinykém ezt úgy harmincszor megcsinálta velem, akkor rájöttem, hogy kell egy másik helyet találnom a konyharuhák számára. Mivel feljebb nemigen volt akasztó számára hely, ezért hűtőnk oldala tűnt jó megoldásnak. Akasztó helyett viszont mágneses fűszertartó konténerrel rögzítettem. Eddig egész jól szuperál! Csak oda ne húzza a kisszékét J

Egyébként a mágnes partedli tárolására is kíválóan alkalmas :)!

Fedő neve Jenő, avagy fedőneve Jenő

Miért ennek a szakállas viccnek a poénját adtam címnek? Figyelj csak, elmesélem szépen, sorban, rendesen (Marék Veronika után szabadon :))!
Mikor készen lett a szép, új konyhaszekrényünk, elhatároztam, hogy ott biza nem fognak a fedők össze-viszza heverészni. Kidolgoztam egy roppant egyszerű szisztémát: minden fazék tetején a saját fedele foglal helyet. Eme jól megkonstruált rendszer addig működött is, amíg egy olyan szerencsétlen lábashoz nem kellett fedő, amelyhez a gyártó nem “adományozott”. Tehát a rendszer összedőlt (a szó szoros és elvont értelmében is).
Ekkor egy újabb akciótervhez kellett folyamodnom, melynek történetesen a fedőneve: Jenő. Szóval bizonyára ismeritek azt az Ikeás edényszárítót, ami addig szép és jó, amíg nem funkcionál szerepe szerint. Ugyanis onnantól az edényekről lecsöpögő víz elárasztja az egész konyhát. Mi erre a megoldás? Csak és kizárólag száraz dolgokat lehet rá pakolni!
Na, így találkozott Jenő és a fedők!

Tálcára rakva még ki is húzható. És mennyivel áttekinthetőbb!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!