Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Öt keretből egyet

Az egész a polccal kezdődött. Leszakadt. Oka pedig a túlterheltségben keresendő. Az a két kisszekrény már sok volt neki, melyeket az előző héten abból eredendő félelmemben szereltem le a szemközti falról, hogy nehogy fejest ugorjanak a padlóra. És tessék, a félelmem végül beigazolódott, csak már a polccal együtt tették. Egyébként a két kisszekrény önmagában nem lett volna a zuhanás előidézője, de helyet foglalt még mellette: 1 db diavetítő, 20-25 db diafilm, 5 db kerámia angyalka, 25-30 db könyv (vaskosabb fajták), 3 db  társasjáték, 4 db keretezett kép.
Személyi sérülés nem történt. Az (őr)angyalkák lelkiismeretesen végezték dolgukat. Igaz, közben szárnyukat szegték (jelenleg renoválás alatt).
Anyagi kár: a már említett angyalkákon és szárnyaikon kívül a keretezett képek. Az újrahasznosításuk a tegnapi nap során megtörtént. 🙂

Íme a széttört keretek, melyeket összehoztam….
… az ajándékba kapott ékszertartómmal, melyet nagyon szeretek, mert tetszetős és jól áttekinthető. Egy aprócska hibája mégis volt: a háló túl közel volt a falhoz, így gyakran akadt a fülönfüggő akasztója.
A problémát megoldottam! 🙂
A négy keretből hármat lecsiszoltam, majd szétfűrészeltem minden oldalát.
Így kaptam összesen 12 db L formát.
Ezeket aztán lefestettem sárga, kék és zöld színekkel.
Fontos: a keretek a hátsó részét csiszoltam és mázoltam!
Az eredeti ékszertartót szintén lecsiszoltam, majd antik páccal lefestettem.
Aztán kezdődött az építkezés: a négy sarkára felragasztottam ragasztópisztollyal a sárga, majd a zöld “keretek” eredetileg hátsó részét. Így szépen illeszkednek egymáshoz, és ezáltal piramis forma jön létre.
Utána az üres részeket feltöltöttem az eredeti kék keretből kivágott darabokkal.
Aztán így folytattam tovább, amíg fel nem került az összes rész.
Látható, hogy a sárga részekhez nem raktam semmit. Ennek roppant egyszerű oka volt: tudtam, hogy nem lesz elég a kék keret ahhoz, hogy az összes részt betömködjem vele (egyébként pont elég lett, hírmondója sem maradt :))
A likakat végöl szétszedett, és méretre vágott ruhacsipeszekkel fedtem be.
No igen, és ami még a leírásból kimaradt: a belső keret színét megváltoztattam világoskékre, majd az egészet megcsiszoltam, ha már úgy is olyan toldozott-foltozott, akkor adjunk neki még egy lapáttal alapon. 🙂
Itt jobban látható a csipeszes toldás.
Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Deszkából fényképtartó

Figyelem!
Zsóki, amennyiben erre az oldalra vetődnél, akkor pattanj fel, és csak karácsony után térj vissza!

A karácsonyi ajándékok főként az újrahasznosítás jegyében készültek. És nem csupán az ajándékozottnak, hanem a kedves szomszédoknak is, akik hónapok óta szó nélkül tűrik, hogy csak gyűlnek és gyűlnek a hasznosításra váró anyagok a szintünkön. A többségük ezennel eltűnt. 
Ezek közül a leghatalmasabb egy fűrész által megcsócsált konyhapult volt:

Persze nem csak nekem vannak ötleteim az újrahasznosításra, hanem Picinykéimnek is. Miközben Ő-nek magyaráztam, hogy miképpen kéne még lejjebb faragni a pultmaradékot, Kisebbik Picinykém egy-két zseniális megoldást mutatott be az ismételt felhasználására:
Igen, ez kérem egy roppant praktikus babaágy. Mert hát nem egy, hanem egy egész bölcsődényi babát lehet rajta álomba ringatni. 🙂
És miután Kisebbik Picinykém megvilágosodott, hogy milyen kényelmes fekhelyet talált babái számára, gondolta, ő is kipróbálja. Természetesen kényelmét fokozta párnával, takaróval és egy ölelgetni való kutyával.  🙂
Bocsánat Picinykém, de nekem más ötleteim vannak. Ezek közül következzék az egyik unokahúgom számára, melynek megvalósítására ez a kép inspirált:
forrás

A deszkának a középső kiugrótól lefelé terjedő részét használtam fel hozzá, melyet Ő öt részre vágott:

Az eredeti terv már nem is tudom, hogy mi volt. De az utóbbiak így néztek volna ki (csak a hosszú darabra koncentrálunk):
1. Lefestem szürkére (unokahúgomnál bézs és szürke színben fog pompázni a szobájának a fala), majd fehér színnel felírom, hogy CSALÁDOM. Meghiúsulásának oka: túl hosszú lett volna a szó.
2. Felírom a népszerű LOVE szót fehérrel, az O-t pedig rajzszegekkel rakom ki. Meghiúsulásának oka: a fehér géles toll nem fogott a fán. Valamint a Laura által javasolt “Rajzszeget csak hungarocellbe!” mantrám bevált, mert ebből a kemény fából csak úgy görbültek kifelé. (Tudom, mi a fenének próbáltam meg! :))
3. Aztán jött az, hogy felírom fekete alkoholos tollal. Na de fekete szív? Az hogy mutat kérem?! Úgyhogy eszembe jutott a jó öreg szódabikarbónás-sütőporos süthető gyurma (recept itt olvasható), melyből gyönyörű szív készíthető. A fekete felirat kontrasztját pedig körben fehér tollal enyhítettem (úgy bezzeg fogott az a bestia).

Úgyhogy lássuk a legutolsó változatot lépésenként:

Miután lefestettem szürkére a fadarabokat, átmásoltam rá a feliratot.
(A nyomtatónkban még mindig nincs patron, úgyhogy a papírra a számítógép monitorjáról másoltam át a betűket.) 
Utána az következett volna, hogy a szívecskét rajzszegekből rakom ki.
De az a 2. pontban felvázolt okok miatt meghiúsult. 
Amint a képen látszik, 20-25 szögig azért még próbálkoztam.
A betűket fekete alkoholos filccel töltöttem ki. 
A kontúrt a fehér zselés tollal enyhítettem.
Aztán úgy döntöttem, hogy a betűket is inkább a szürkés árnyalat felé viszem el. Ezért fehér zselés tollal ráfirkáltam, majd az ujjammal eldörzsöltem.
Az előbbi képen az L betű kivételével már “fehérítettem” rajtuk.
Ez pedig a végeredmény!
Melynek végleges formájához szívecskét készítettem szódabikarbónás-sütőporos süthető gyurmából (recept itt olvasható), majd ráragasztottam a deszkára. Körülötte szintén átsatíroztam a fát feketével és fehérrel.
A képeket rajzszögekkel rögzítettem (kettő belőle reklámbaba:)) 

És milyen zene illik ehhez az ajándékhoz? Természetesen egy klasszikus a Beatlestől!

Mindenkinek nagyon boldog és békés karácsonyi ünnepeket kívánok!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!