Kisebbik Picinykém legkedvesebb elfoglaltsága (lenne) a “fogj meg valamit, és dobd ki a szemetesbe” játék. Minap megyek ki a konyhába, és azt veszem észre, hogy Cukorka ott áll a kitárt szemetes szekrény előtt. Arcán huncut mosoly, de szemén látom: “Hopsz, már megint lebuktam!” Meg mernék rá esküdni, ha már elegendő mennyiségű sárgarépát elropogtatott volna, amely a fütyülés tudományához szükséges, akkor most figyelemelterelés végett egy Hacki Tamást is megszégyenítő dallamba kezdene. Na de miután az ő és a sárgarépa viszonya meglehetősen ambivalens, ezért marad a jó, öreg, anyát lefegyverző mosoly. Ezek után természetesen nincs más választásom, mint visszamosolyogni, kivenni a kezéből a kidobástól épp csak megmentett nagyobbik Picinykém cipőjét, majd indul a kukabúvárkodás, melynek eredménye a következő: még egy pár cipő, egy darabjaira szétesett játék (még megjavítható) és egy ép játék.
A kukabúvár szemetesének tisztántartása
Piroska másképp: avagy a farkas és a matrac esete
Előzmény
Piroskát a farkas fondorlatos módon (szedjen virágot) eltérítette attól a céljától, hogy az anyukája által kitűzött fél óra alatt érjen oda beteg nagymamája házához. Az ordas nem szedett többek között sem Viola arvensist, sem Anagallis arvensist, sem Cichorium intybust, ezért ő odaért időben. Terve a következő volt: megenni előbb a nagymamát, bebújni az ágyába hálóingben és szemüvegben, majd hamm bekapni Piroskát, miután ő feltette a következő kérdéseket: Nagymama, miért ilyen nagy az orrod? Miért ilyen nagy a füled? Miért ilyen nagy a szád?
Cselekmény
A mesében szereplő farkas rosszakarói szerint kényes állatnak számított, de neki orvosi igazolása volt arról, hogy poratkafóbiában szenvedett. Ezen tényeket alapul véve, tehát ne csodálkozzunk azon, hogy csak és kizárólag olyan ágyba feküdt be, amely mindenféle élősködőtől mentes volt. Miután tisztában volt vele, hogy teli hassal nem valami kellemes a munka, ezért nagymamát inkább bezárta a szekrénybe, majd a matrac alapos kitakarításába kezdett. A kamrában szódabikarbónát keresett, melyet levendulás illóolajjal kevert össze. Ez történetesen volt nála, ugyanis rossz alvónak számított a szerencsétlen (állandó lelkiismeret furdalása volt a cuki állatok elfogyasztása miatt), ezért elalvás előtt mindig cseppentett belőle párnája szélére.
A matracon leledzett egy korábbi baleset nyoma abból az időből, amikor a szobatisztaság felé haladó Piroska a hétvégét a nagymamánál töltötte. Ordasunk erre is talált megoldást:
Ecetet összekevert folyékony szappannal 2:1 arányban. Azt szivaccsal felvitte az érintett területre, majd egy fél óra múlva törölközővel felitatta. Erre szórt egy kis szódabikarbónát, hogy az a maradék nedvességet is magába szívja (addig kell ismételten megszórni szódabikarbónával, amíg teljesen meg nem szárad.) Végül kiporszívózta.
(Természetesen ha friss a pisifolt, akkor előbb fel kell itatni törölközővel, és csak utána elkezdeni a fent leírt műveletet.)
Végül a munkától kimerült farkaskoma befeküdt a levendulától illatozó ágyikóba, és attól a ténytől, hogy kivételesen senkit sem falt fel, mély álomba zuhant.
Finálé
Piroska időközben – a röpke 5 órás virággyűjtés során – összetalálkozott a vadásszal, így együtt mentek tovább a nagymama házához. Odaérvén kiszabadították a szekrénybe zárt nagymamát. Az előzményben felvázolt farkas terve kútba esett (pontosabban elvitték az álommanók). Végül minden jó, aminek a vége jó alapon a szunyókáló farkast visszaszállították abba a távoli rezervátumba, ahonnan valamilyen rejtélyes úton-módon idekerült.
