Bemutatom kamuládát, aki történetesen nem hazudik mint a vízfolyás, nem füllent, nem ferdít, nem ködösít, nem ámít és nem is vetít, sőt még csak nagyot sem mond. Egészen pontosan fogalmazva: nem mond semmit. Szavát sem lehet hallani. Csak szimplán: takar. Mit? Rumlit! Hol? Előszobánkban…
… a szekrényünk tetején. Mert hát minden apró hely kincs a tárolás szempontjából.
És ha a szekrény felett van még 20 centiméternyi placc, akkor azt kérem ki kell használni!
Csak így nem túl esztétikus.
Ezért megszületett kamuláda. Miért eme név? Mert nincs alja, és egy oldala is hiányzik. Ha nagyon akarnám, akkor két oldallal is megoldható lenne a dolog. De már leszabattuk a hozzávalókat. Többségében gyümölcsös ládából. A poén kedvéért. Mert szegényt elnyomják a raklapból készített csodák. És az újrahasznosítás végett is.
Elmentem hát a közeli zöldségeshez, és megszabadítottam pár rekesztől.
Ezeket aztán darabjaira szedtem, mely során arra a megállapításra jutottam, hogy ezek csak látszatra néznek ki fának. Az igazság az, hogy szögekből és kampókból állnak, a fa csak ámítás.
Miután a “boncolással” végeztem, az Obiban vásárolt és vágatott farostlemezekre (2db 75cm*20cm, 4db 34cm*20cm) applikáltam tűzőgép segítségével a fadarabokat.
Ha a tűzdeléssel megvolnánk, akkor ehhez hasonló látványban lehet részünk. A legjobb az egészben, hogy ez a projekt nem a precizitásról és a szépen eldolgozott és csiszolt fadarabokról szól. Minden marad a maga természetes (gyümölcsláda által lyuggatott) valójában.
Ezeket a lapokat még csak fűrészelni sem kell. Sniccerrel könnyen szabdalhatóak.
Utána következett a kedvenc rész, a festés. Ha a színek ismerősek, akkor az nem a véletlen műve. Korábbi projekteknél már használtam őket. Például a türkizzöld az
orvosi táska keresztje. (kissé más árnyalatot ölt a fán :))
Száradás után rámásoltam egy egyes és kettes számot indigópapír segítségével a táblára, majd azt szintén kifestettem.
Ezek a táblák valahogy vonzották, hogy egy kissé megcsiszolgassam őket. De tényleg csak egy picit.
Utána jöhetett az oldalak felragasztása. Ügyelni kell, hogy a háromszög hasábot (bocsánat minden geometriában jártas egyedtől, de fogalmam sincs, hogy mi a neve) az oldallapok vastagságával megegyező távra rakjuk a szélektől.
Egyébként ezek a “háromszögek” szintén a gyümölcsös ládákról lettek eltávolítva.
Utána a “háromszögekhez” hozzáragasztottam az oldalakat, azaz a 20cm*35cm-es farostlemezeket.
Miután ezek szinte alig látszanak, ezért nem vontam be őket deszkadarabokkal.
Íme a két kamuláda egymásra helyezve az étkezőnkben.
Itt pedig már az eredeti helyükön.
Tádám, volt rumli, nincs rumli!
Jó alkotást mindenkinek!
Ui.: Úgy bele jöttem, hogy nem tudok leállni. Megyek egy újabb adag rekeszkupacért a zöldségeshez. Aztán majd meglátjátok, hogy mi sül ki belőle. :))
Oldal ajánlása emailben
X
.JPG)
