Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Piroska másképp: avagy a farkas és a matrac esete

Előzmény

Piroskát a farkas fondorlatos módon (szedjen virágot) eltérítette attól a céljától, hogy az anyukája által kitűzött fél óra alatt érjen oda beteg nagymamája házához. Az ordas nem szedett többek között sem Viola arvensist, sem Anagallis arvensist, sem Cichorium intybust, ezért ő odaért időben. Terve a következő volt: megenni előbb a nagymamát, bebújni az ágyába hálóingben és szemüvegben, majd hamm bekapni Piroskát, miután ő feltette a következő kérdéseket: Nagymama, miért ilyen nagy az orrod? Miért ilyen nagy a füled? Miért ilyen nagy a szád?

Cselekmény

A mesében szereplő farkas rosszakarói szerint kényes állatnak számított, de neki orvosi igazolása volt arról, hogy poratkafóbiában szenvedett. Ezen tényeket alapul véve, tehát ne csodálkozzunk azon, hogy csak és kizárólag olyan ágyba feküdt be, amely mindenféle élősködőtől mentes volt. Miután tisztában volt vele, hogy teli  hassal nem valami kellemes a munka, ezért nagymamát inkább bezárta a szekrénybe, majd a matrac alapos kitakarításába kezdett. A kamrában szódabikarbónát keresett, melyet levendulás illóolajjal kevert össze. Ez történetesen volt nála, ugyanis rossz alvónak számított a szerencsétlen (állandó lelkiismeret furdalása volt a cuki állatok elfogyasztása miatt), ezért elalvás előtt mindig cseppentett belőle párnája szélére.

Tiszta matrac hozzávalói: egy csésze szódabikarbóna, melyet 
összekeverünk 15-20 csepp levendulaolajjal (lehet teafa vagy eukaliptusz is).
Végül porcukorszóróval vagy szűrővel (ha egyik sincs, akkor kézzel)
szétszórjuk a matracon. Állni hagyjuk minimum 15 percig, de ha órákig, akkor még jobb.
Végül kiporszívózzuk a legerősebb fokozaton.


A matracon leledzett egy korábbi baleset nyoma abból az időből, amikor a szobatisztaság felé haladó Piroska a hétvégét a nagymamánál töltötte. Ordasunk erre is talált megoldást:
Ecetet összekevert folyékony szappannal 2:1 arányban. Azt szivaccsal felvitte az érintett területre, majd egy fél óra múlva törölközővel felitatta. Erre szórt egy kis szódabikarbónát, hogy az a maradék nedvességet is magába szívja (addig kell ismételten megszórni szódabikarbónával, amíg teljesen meg nem szárad.) Végül kiporszívózta.
(Természetesen ha friss a pisifolt, akkor előbb fel kell itatni törölközővel, és csak utána elkezdeni a fent leírt műveletet.)
Végül a munkától kimerült farkaskoma befeküdt a levendulától illatozó ágyikóba, és attól a ténytől, hogy kivételesen senkit sem falt fel, mély álomba zuhant.

Finálé

Piroska időközben – a röpke 5 órás virággyűjtés során – összetalálkozott a vadásszal, így együtt mentek tovább a nagymama házához. Odaérvén kiszabadították a szekrénybe zárt nagymamát. Az előzményben felvázolt farkas terve kútba esett (pontosabban elvitték az álommanók). Végül minden jó, aminek a vége jó alapon a szunyókáló farkast visszaszállították abba a távoli rezervátumba, ahonnan valamilyen rejtélyes úton-módon idekerült.

Marcsa, a mosogatógépünk házikosztot kér!

Marcsa a minap bejelentette, hogy ő addig nem hajlandó tovább mosogatni, amíg nem kap szintén házikosztot. Mondtam neki, hogy adtam volna eddig is szívesen, de féltem, hogy nem fog neki ízleni. Erre azt válaszolta, hogy bízzam csak rá, majd ő eldönti, hogy ízlik-e neki vagy sem. Egyébként ha Julcsának (mosógépünk) “bejön”, akkor neki is biztosan. Én erre védekezésképpen azt feleltem, hogy a tálalása sem olyan gusztusos mint az “étterminek”. És erre mi volt a válasza? Őt bizony nem érdekli, hogy a köret és a díszítés a főfogás melyik oldalán és milyen formában helyezkedik el, és egyébként is vigyáznia kell saját magára, sőt, ha már a mindentudó vállalat A+ -ra teremtette őt, akkor kutya kötelessége a Földet is megóvnia, és ki tudja, hogy mit raknak ott az “étteremben” az ő ételébe! Én válaszul csak annyit mondtam, hogy nagyon kedves, hogy a bolygónkra is vigyázni szeretne, de még több millió tényező is közrejátszik ebben.

Komolyan mondom, néha olyan naiv tud lenni mint én :)! És egyébként lehet egy ilyen temperamentumos hölgynek ellenállni? Elkezdtem hát recepteket keresni.

Minden esetben ez (vagy ennek duplája) az alaprecept:

 

  • 1 bögre bórax                                         
  • 1 bögre szódabikarbóna
  • 1/4 bögre só
  • 1/4 bögre citromsav

 

Ezt még meg lehet “fűszerezni” mosásonként néhány csepp citromolajjal  vagy öko mosogatószerrel (ebből tényleg csak 1-2 cseppet).

Én igazából a keverékből kihagytam a bóraxot (kicsit tartok tőle, hogy mi van, ha a tányéron marad belőle), de eddig így is működik.
Sokan a mosogatógép aljába öntenek fél csésze ecetet. Én úgy gondolom, hogy az az első öblítésnél távozna is a helyszínről, úgyhogy inkább az öblítőtartályba öntök.
A keveréket légmentesen zárható edénybe tegyétek, mert nagyon hamar kősziklává válik. Ha esetleg most vásároltatok új cipőt, akkor a mellette lévő szilikagélt tartalmazó zacskót is rakjátok a por mellé, vagy rizst harisnyában. Ezek segítenek abban, hogy ne álljon össze a mosogatószer.
Marcsának minden mosogatás előtt adok egy kanállal, de ha nagyon piszkosak az edények, akkor kettővel.
Eddig ízlik neki :)!

 

Azóta találtam egy  zseniális receptet Ökoanyunál is: 2 teáskanál citromsav, és 1 teáskanál szódabikarbóna. Külön porciózva, mert ha korábban keverjük ki, akkor összeáll a szer.

Mi van, ha robban? Avagy a mikró tisztítása

Gondoltam, hogy megpróbálok írni valami humoros bejegyzést “Mit ne tegyünk a mikróba?” címmel, aztán eszembe jutott az a világot bejárt amerikai macskás-story. Onnan pedig egyenes út vezetett ehhez a videóhoz, és rájöttem, hogy ennyi bőven elég 😉

 

Kedves Zsíros László Róbert a Szertárból! Köszi a bemutatót :)! Cserébe elárulom, hogy hogyan tisztítsd ki a mikrót ezután a kísérlet (és egyéb robbantásos ételmelegítés) után:
Egy pohár vízbe tegyél fél deci ecetet (vagy egy fél citrom levét), és melegítsd 3-5 percig. Végül – miután kivetted a pohár vizet – ronggyal töröld át a mikró falára kicsapódott párát, amivel a kosz is távozik.
Jó suvickolást!

Csipkerózsika jövendőbelije és a kastélyt megszálló por

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, még az Üveg-hegyen is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy király és egy királyné. Nagyon szerették egymást, csupán egy bánatuk volt: hosszú évek óta vágytak egy kisbabára, de ő csak nem akart megérkezni. Végül egy gyönyörű napon mégis beköszöntött hozzájuk a gólya egy apró batyuval. Elnevezhették volna a kislányt – mert ezt a nemet takarta a pólya – az akkor divatban lévő nevek egyikével, azaz Máriának, Erzsébetnek vagy Ilonának. De a királynő meg volt róla győződve, hogy kicsikéje akkor fogant, amikor egy nyári napon sétálva a rózsakertjében megszúrta ujját ezen virág tövisével (vajon meséltek neki valamikor is a virág és méhecske esetéről?).
Ezért elnevezték Csipkerózsikának, akinek keresztelőjére hatalmas bált rendeztek. Meghívták rá a királyság területén fellelhető összes fontos és kevésbé fontos személyt, és természetesen a 13 tagot számláló Tündérek Szövetségéről sem feledkeztek meg. Eme egyesület egyik tagja azonban igen vénecskének számított, ezért az uralkodó pár úgy látta jónak, ha nem teszik ki egy bál mindenfajta nyűgének, biztos sokkal jobban érzi magát bűbáj-könyvei tanulmányozásával egy kényelmes karosszékben. Szóval kimondom kerek-perec: nem küldtek neki meghívót! Ennek a tündérnek volt azonban egy rettentő rossz tulajdonsága: iszonyatosan sértődékeny volt a lelkem. Ez a jellemvonás tagadhatatlanul már születése pillanatában megmutatkozott: az őt világra segítő bába a nagy igyekezet közepette  elfelejtett reá mosolyogni, ezért ő a puszta pillantásával báránnyá változtatta (megjegyezném azonban, hogy egy bari vigyorért később visszakapta eredeti formátumát). Sértődékenysége azonban a kora előrehaladtával egyre jobban megmutatkozott, és emellé még hozzá csapódott azon tulajdonság, hogy nem is tudott megbocsátani. Tehát a fent megnevezett tények tekintetében ne is csodálkozzunk azon, amit alább fogok elmesélni:
A bál vidáman kezdődött, mindenki megcsodálta a kis dundi, rózsás arcú hercegnőt. A tündérek egyenként a bölcsőhöz lépve csupa jót kívántak az eljövendő évekre. A 11. tündér miután elmormolta varázsigéjét – történetesen arra vonatkozóan, hogy Csipkerózsika legyen a legszebb leányzó az egész földkerekségen – beviharzott tollseprűjén (anyai ágon negyedíziglen volt egy boszorkány is a családban) a meg nem hívott bűbájos, aki mutatóujját felemelve egyenesen a kis pólyásra bökött, és a következő átkot szórta rá: „Mihelyst orsóhoz ér eme gyermek keze, az élet szálljon ki belőle!” Majd ezek után tovaszállt.
A királyné e szörnyű szavak hallatán sírógörcsöt kapott, és az ájulás kerülgette. A szolgák miután rendelkezésére bocsátották a repülősót, és uralkodónénk kezdett magához térni, felállt a 12. meghívott tündér, majd a következőket mondta: „Én ezt az átkot eltörölni nem tudom, csak enyhíteni. Ha Csipkerózsika az ujját megszúrja orsóval, halál helyett 100 éves álomba fog merülni a királyi udvar minden halandójával.”
A király rögtön a bál után megtette a szükséges óvintézkedéseket: az uradalomban fellelhető összes orsót tűzre vetették, a fonalat pedig felvették az importcikkek közé.
Telt-múlt az idő, Csipkerózsika szépen cseperedett, és napról-napra egyre gyönyörűbb lett. Mindenki az ő kívánságát leste, minden óhaját teljesítették, a hercegek pedig kacifántos bókokkal ostromolták. Mivel azonban az egyik tündér a szerénység tulajdonságával ruházta fel annak idején, ezért hercegnőnk – mikor már nem bírta tovább az elismerő pillantásokat-  felvonult egy kis magányra a kastély toronyszobájába. Épp egy ilyen alkalommal – nagy meglepetésére – valaki mást is ott talált: egy öreg nénike valami arasznyi nagyságú faeszközzel fonalat készített. Csipkerózsika még sosem látott ilyet, hiszen a ruhák anyagához valót a szomszédos uradalmakból hozatták. Tehát kíváncsian odalépett a szerkezethez, majd megkérdezte:
         Mi ez öreganyám?
         Nem láttál még ilyet, ugye? – kacsintott a vénasszony – Érintsd csak meg nyugodtan, és főként a felső végére koncentrálj, ahol olyan szép hegyes!
A királykisasszony szófogadó leány volt, ezért hát odalépett, és megérintette az orsó végét. Ebben a pillanatban holtan rogyott volna össze, ha nem lett volna a 12. tündér feloldó-varázslata. Így pusztán csak 100 éves álomba merült a kastély összes lakójával egyetemben.
Röpke 97 évvel a történtek után, megjelent egy délceg herceg gyönyörű fehér paripáján. Kardjával utat vágott magának a rózsákkal befutott várkapunál. Végül a kastélyban meglelte a gyönyörű, álomba merült leányt, kinek szépsége annyira magával ragadta, hogy nem tudott tőle többé szabadulni. Innentől kezdve minden nap felkereste őt. Igen ám, de hercegünk „súlyos” betegséget örökölt anyai ágon: rend-és tisztaságmániában szenvedett a lelkem. Ezért miután minden reggel megcsodálta a hosszú évek után sem hervadó Csipkerózsika szépségét, úgy gondolta, hogy a 97 éve összegyűlt portól megszabadítja szerelme lakhelyét.
Szétnézett hát a tisztítókamrában, de ott csak maró, a természetünk számára veszélyes tisztítószereket talált. Ezalatt a hosszú idő alatt ugyanis nagyot változott a világ. Megjelent a „Vigyázz a Földre” fogalma, és a környezetbarát tisztítószerek betörtek a piacra. Hercegünk talpraesett legényke volt, így tudta, az éléskamrában fogja meglelni a tisztaság „fegyvereit”. Miután körbenézett eme helységben, meg is találta a szükséges eszközöket: ecet, olívaolaj, só, valamint elcsente a szakács kezében lévő törlőruhát, amivel az éppen a szófogadatlan kuktáját akarta meglegyinteni.
Elő is állította a nagymamájától tanult bútorfényező receptet (mai fa bútorokra is kíválóan alkalmas):
½ teáskanál olívaolaj
¼ csésze ecet vagy citromlé (ecet esetén ajánlott pár csepp illóolaj is, az erős szag kompenzálására; valamint az ecetes változatotnál a maradékot el lehet csomagolni a következő takarításig)

Ha a bútoron karcolás található:
1 rész citromlé
1 rész olívaolaj

Mindkét fenti receptnél egy ronggyal bedolgozzuk a keveréket, majd egy másikkal (vagy ugyanannak a másik felével) letöröljük.
Régi varrógépállványunk piszkosan, foltosan.
Hozzávalók
És ilyen gyönyörűséges lett!
A nagyi javasolta még a langyos sört is fa bútorápolásrade hercegünk miután nem vetette meg ezen ital fogyasztását, ezért inkább saját magának tartotta fenn.  Kényelmesebb olvasóinknak pedig a mikroszálas törlőkendőt.
A királyfi szemét természetesen a réz gyertyatartók, fogantyúk és edények sem kerülhették el:
2 evőkanál só
és annyi ecet, hogy pasztát kapjunk belőle.

Nem, ez a kép nem homályos, csak ilyen poros a gyertyatartó.

Ezekkel segítettem megjelenésén.

Annyira gyönyörű lett, hogy szinte megszólal
Szőke hercegünk röpke 3 év leforgása alatt kitakarította a palotát a pincétől a padlásig. Ha azt nézzük, hogy ez a pormennyiség 97 év alatt gyűlt össze, akkor nem is rossz teljesítmény. De ha kötekedő olvasóink ezt mégis hosszú időnek tartanák, hát itt egy újabb magyarázat: daliás vitézünk még csak hírből sem ismerte a magyar FlyLady programját, így újra és újra ugyanazt a szobát vette szorgos keze alá (az a fránya por állandóan visszatér).
Na de most maradjunk annyiban, hogy hősünk a 3. év utolsó napján befejezte a takarítást, és elégedetten leült kedvese fekhelye mellé. És ekkor, lássatok csudát, Csipkerózsika magához tért a hosszú álomból, egymásra tekintettek, és rögtön egymásba is szerettek (na, ilyen a szerelem első látásra kérem!)
Egy héttel később világraszóló lakodalmat tartottak (a buli után a királyfi óhajára ő is besegíthetett a takarításba), és még máig is élnek, ha meg nem haltak.

Kémiaóra másképp, avagy a lefolyó tisztítása

„Kedves Gyerekek! A mai órát az iskola épületén kívül fogom tartani. Fogjátok meg szépen egymás kezét, és kettesével álljatok be a sorba, mert elsétálunk a közelben lévő szerény hajlékomba. Ennek okát pedig abban keressétek, hogy ma reggel – miközben kávéscsészémet öblögettem – arra a normálistól eltérő jelenségre figyeltem fel, hogy a mosogatólé nem a tőle megszokott spirálos örvény formájában távozik a lefolyó irányába, hanem igen-igen lassan, meg-megállva.”
Tíz perccel később: „Most, hogy körbeálltuk a mosogatót, a következőket fogom tenni: egy tölcsér (nem feltétlen szükséges) segítségével beleöntök a lefolyóba fél pohár szódabikarbónát, utána pedig egy egész pohár ecettel meglocsolom. – Hát nem gyönyörű látvány gyerekek?! Ez a pezsgés, akárcsak a városi szökőkutunkat látnám! – Végül mikor ez a jelenség alábbhagy (kb. 10perc), akkor az egészet nyakon öntöm egy kanna forró vízzel.
És most, ha tényleg iskolás lennék, akkor azt mondanám: Hűűű, tök baró, tök szupi és tök buli! (ugye, ezeket ma már nem mondják? J) De mivel „komoly” felnőtt vagyok, ezért csak a következőket mondom: Nagyon érdekes kémiai reakciót figyelhetünk meg, ahol a mi konyhai ecetünk, azaz kémia nyelvén az ecetsav vizes oldata és a szódabikarbóna, azaz nátrium-hidrogénkarbonát összetalálkozik, és az utóbbi az előbbit széndioxid termelése mellett semlegesíti, miközben együttes erővel leszedik a szennyeződéseket a lefolyó faláról. (És egyébként tök pipec J)

Jancsi, Juliska és a sütő esete

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, na még azon is túl, volt egyszer egy kerek erdő. Ennek a bereknek a szélén állt egy pici házikó, melyben éldegélt Jancsi, Juliska, az ő apukájuk és gonosz mostohájuk. A gyermekek édes szüleje egész nap kint dolgozott az erdőben – ugyanis favágó volt a lelkem -, mostohájuk pedig – mint ahogy a jelző is mutatja – elég mostohán bánt velük.
Miután az erdő szélén más gyerkőc nem lakott, így szinte éjjel-nappal kettecskén voltak. De ők ezt nem bánták, mert nagyon szerették egymást.
Egy szép tavaszi napon (mint amilyen most is van), aztán felkerekedtek kis elemózsiás kosárkájukkal, hogy felderítsék az ébredező erdőt. Egyre beljebb, és beljebb merészkedtek a rengetegben, miközben a rügyező fákat és a virágba borult réteket csodálták. Eszes gyermekek lévén, séta közben kis kenyérdarabkákat szórtak el az úton, hogy idővel hazataláljanak. Amikor azonban erre került volna sor, riadtan vették észre, hogy a kis morzsák nincsenek sehol, mert bizony a kismadarak mind egy szálig felcsipegették!
Juliskánk sírva fakadt, de Jancsikánk megvigasztalta: nem kell félni, most feküdjenek le aludni, holnap pedig kitalálják, hogy hogyan találnak majd haza! El is szunyókáltak az arra alkalmatos mohaágyukon, és amikor reggel felébredtek, hát mit vettek észre? Egy mézeskalács házikót! Miután pocakjuk mérgesen korgott-morgott, megrohamozták a kis kunyhót, hogy lecsillapítsák eme testrészüket. Amikor azonban Jancsikánk éppen beleharapott volna a nyalóka formájú ereszcsatornába, nyikordult az ajtó, és egy vasorrú bába jelent meg egy szem fogát kivillantva. Beinvitálta a gyerekeket, mert hát – hogy is mondjam szépen – nagyon szerette őket (Ugye most mindenki tudja, hogy úgy szerette őket, mint speciel én a lecsót?). Szépen, lassan a „kemence” felé terelgette őket, de amikor kinyitotta az ajtaját, Juliskánk riadtan felkiáltott: „Te jó ég! Hogy néz ki ez a sütő öreganyám?!” 
Ugyanis az alján odaégett fekete foltok éktelenkedtek.

Vasorrú bábánk pironkodva felelte, hogy már hosszú évek óta nem volt ideje elmenni a háztartási boltba valami maró tűzhelytisztítót venni, ezért eme piszkos küllem.
Erre Juliskánk – akinek mostohája a gyermekekkel igaz, rosszul bánt, de a környezetvédelemre azért odafigyelt – megkérdezte:
         Van itthon öreganyám esetleg ecet?
         Hát, az biza van, a savanyúságokhoz azt használom! – felelte a vasorrú.
         És szódabikarbóna is lenne?
         Hát, ha már így kérded, akkor azzal is szolgálhatok, mert gyakran azt használom sütőpor helyett!
         Akkor egyet se féljen nénike! Szódabikarbóna és ecet keverékével olyan tisztává varázsolom a sütőjét, hogy szebb lesz, mint újkorában!
Ezzel a kislány felgyűrte ruhája ujját, majd megszórta a sütő alját szódabikarbónával, végül az egészet ecettel meglocsolta. Várt egy ideig, aztán egy szivaccsal a vegyi erő mellé a manuális erőt is bevette.

És láss csodát, ilyen volt (Csak még egyszer, az összehasonlítás végett :):

És ilyen lett.

Banyánk annyira meghatódott eme látványtól, hogy megfogadta, innentől kezdve csak és kizárólag mézeskalácsot fog sütni benne. Adott is a frissen készített süteményekből egy talicskára valót két főszereplőnknek, akik végül hazataláltak, és még ma is azt eszik, ha el nem rontották tőle a hasukat J! Itt a vége, fuss el véle!
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!