Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

A visszafordítható projekt

Hozzávalók: 
Színek (mert tavaszt szeretnék a falakon belül is):
szín a vizuális érzéklet azon tulajdonsága, amelynél valamely felület tulajdonságai hasonlóak az olyan észleletekhez, mint a vörös, sárga, zöld és kék, illetve ezek kombinációja[1] Az észlelt szín függ a színinger spektrális tulajdonságaitól, az ingert létrehozó felület méretétől (110 cm x 5 cm), 
alakjától (lámpatest), 
szerkezetétől (kötél),
és környezetétől (szerény hajlékunk); 
függ az észlelő adaptációs állapotától, tapasztalataitól, és a megfigyelthez hasonló érzékletere vonatkozó emlékeitől. A színészlelet kifejezhető, mint térfogati szín, fényszín, testszín, vagy Ganzfeld szín[3]. /forrás: Wikipédia/

Indíttatás: 
Színt, színt, színt! De…
Vannak olyan tárgyak a környezetemben, melyek már kissé divatjamúltak, de szeretem őket. Ez a lámpa is közéjük tartozik. Az első közös szerzeményünk volt az első közös otthonunkba. Az első! Ezért sem szerettem volna maradandó változtatást előidézni rajta. Jelen esetben a metamorfózis bármikor visszafordítható.

A képen 4*20 m szárítókötél látható. De csak hármat kellett felhasználnom. 
A kötelet ugyanolyan módon (hurkolással) rögzítettem a vázon, mint a függőlámpa esetén (itt olvasható). Szerettem volna, ha ebben az esetben is szépen kirajzolódik a spirál forma, de ez az anyag nem volt rá alkalmas (minimálisan azért látható). 
A színek váltásánál az előző végét (jelen esetben a kéket elvágtam) a következő árnyalat (a képen a mályvarózsaszín) alatt vittem tovább. A rózsaszín felkötésénél visszamaradt részt szintén a tekercs alá dolgoztam. 
Az átalakítás 1-1,5 órát (egy film alatt kivitelezhető) vett igénybe.

Nekem olyan, mint egy hatalmas orsó! 🙂
Éljenek a színek! 🙂

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Öt keretből egyet

Az egész a polccal kezdődött. Leszakadt. Oka pedig a túlterheltségben keresendő. Az a két kisszekrény már sok volt neki, melyeket az előző héten abból eredendő félelmemben szereltem le a szemközti falról, hogy nehogy fejest ugorjanak a padlóra. És tessék, a félelmem végül beigazolódott, csak már a polccal együtt tették. Egyébként a két kisszekrény önmagában nem lett volna a zuhanás előidézője, de helyet foglalt még mellette: 1 db diavetítő, 20-25 db diafilm, 5 db kerámia angyalka, 25-30 db könyv (vaskosabb fajták), 3 db  társasjáték, 4 db keretezett kép.
Személyi sérülés nem történt. Az (őr)angyalkák lelkiismeretesen végezték dolgukat. Igaz, közben szárnyukat szegték (jelenleg renoválás alatt).
Anyagi kár: a már említett angyalkákon és szárnyaikon kívül a keretezett képek. Az újrahasznosításuk a tegnapi nap során megtörtént. 🙂

Íme a széttört keretek, melyeket összehoztam….
… az ajándékba kapott ékszertartómmal, melyet nagyon szeretek, mert tetszetős és jól áttekinthető. Egy aprócska hibája mégis volt: a háló túl közel volt a falhoz, így gyakran akadt a fülönfüggő akasztója.
A problémát megoldottam! 🙂
A négy keretből hármat lecsiszoltam, majd szétfűrészeltem minden oldalát.
Így kaptam összesen 12 db L formát.
Ezeket aztán lefestettem sárga, kék és zöld színekkel.
Fontos: a keretek a hátsó részét csiszoltam és mázoltam!
Az eredeti ékszertartót szintén lecsiszoltam, majd antik páccal lefestettem.
Aztán kezdődött az építkezés: a négy sarkára felragasztottam ragasztópisztollyal a sárga, majd a zöld “keretek” eredetileg hátsó részét. Így szépen illeszkednek egymáshoz, és ezáltal piramis forma jön létre.
Utána az üres részeket feltöltöttem az eredeti kék keretből kivágott darabokkal.
Aztán így folytattam tovább, amíg fel nem került az összes rész.
Látható, hogy a sárga részekhez nem raktam semmit. Ennek roppant egyszerű oka volt: tudtam, hogy nem lesz elég a kék keret ahhoz, hogy az összes részt betömködjem vele (egyébként pont elég lett, hírmondója sem maradt :))
A likakat végöl szétszedett, és méretre vágott ruhacsipeszekkel fedtem be.
No igen, és ami még a leírásból kimaradt: a belső keret színét megváltoztattam világoskékre, majd az egészet megcsiszoltam, ha már úgy is olyan toldozott-foltozott, akkor adjunk neki még egy lapáttal alapon. 🙂
Itt jobban látható a csipeszes toldás.
Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Szelektív hulladékgyűjtők szelektálása

A minap Mignon felvetette a kis lakás – szelektív tárolás párosának problematikáját. No igen, az nem kérdés, hogy a szemetet külön kell válogatni. Ez tény.
De akkor most jöjjön a kérdés: Hogyan? Erre itt találjuk meg a választ.
És miként oldható ez meg kis hajlékunkban? Erre pedig lejjebb leljük meg a feleletet.

Mr. Ikea sok tervezője agyát megdolgoztatta, hogy aztán a legkülönbözőbb vásárlók igényének megfelelő tárolókat állítsák ki piacukra:

SORTERA Szelektív hulladékgyűjtő tetővel IKEA A teteje felhajtható, így a tartalma könnyen hozzáférhető, ha több dobozt egymásra teszel.
Ennek kicsit raktár jellegű kinézete van, de azzal, hogy egymásra helyezhetőek, máris sok helyet spórol az ember. A tompora viszont nem nevezhető a legnagyobb jóindulattal sem kicsinek. 🙂

RETUR waste sorting bin $16.90/2-pk (W15×D20XH20cm. 6L), $19.90 (W30×D20XH40cm, 22L), $29 (W60×D20XH40cm, 45L)
Jelen tároló külső megjelenésébe még a legkritikusabb fitneszguru sem köthetne bele: lapos has, karcsú vonalvezetés. Még egy előny: gyorsan beilleszkedik bármilyen környezetbe. 
DIMPA Hulladékszelektáló táska, 4 db-os IKEA Az egyik oldalon lévő fogó segítségével könyebben mozgatható.
Ezeket ha egy falon egymás alatt felakasztva tároljuk, akkor szintén nem foglalnak sok helyet. Nekünk egy hasonló változata van. Az csak keskenyebb táskákból áll (a képen a kagylós változat). Előnye, hogy a fülénél fogva lerángathatom a szelektív kukáig. 🙂 

02_09_10_recycle_072709-recycling_rect540
Ezt igaz, hogy eredetileg játéktárolónak szánták a kitalálói, de kis alapterülete miatt kiváló szelektív tároló is válhat belőle. Az pedig csak külön ráadás, ha valaki kedvenc időtöltése a hulladék válogatása. 🙂 
Most pedig következzék pár példa arra az esetre, ha valaki van olyan szerencsés, és elrejtheti a konyhaszekrény ajtaja mögé:
Fill Rotating Bins with Recyclables

Base Top Mount Wastebasket - Double
Ennek az az előnye, hogy nem kell spéci szekrény. Az állványának köszönhetően akár a mosdó alatti szekrényben is könnyedén elhelyezhető.
Ha túl drágának találnánk az előbbi szerkezeteket, akkor itt egy egyszerű de nagyszerű megoldás, melyet Kómár Hanna Tudatos vásárló-nak köszönhetünk. 
A képre kattintva részletes leírást is találunk. 
Tisztában vagyok vele, hogy ez nem szelektál, de több, hasáb formájú változatot egymás mögé helyezve célba érünk. 🙂

Ha pedig se a kamrában, se a konyhában nincs elegendő hely, akkor próbálkozzunk az előszobában:

02_09_10_recycle_072709-recycling_rect540
Rakhatjuk a fogasok alá vagy mellé.
Roll Away Your Cans & Bottles
Egy szekrény alá becsúsztatva.
Low & Labeled
Vagy a cipősszekrény alá. 
Vagy a bejárati ajtó melletti falra. 
Ennek elkészítése a képre kattintva megtekinthető.

Szóval nézzünk alaposan szét a lakásban: szekrény alatt, szekrény mellett, szekrényben, falon… Biztos akad valahol egy kis hely a szelektív kukák számára. Nem is fontos ugyanazon helyiségben megoldani az összes tároló elhelyezését. Ha pedig tényleg nincs hely, akkor itt egy mentsvár:

recycling
Gyakran kell üríteni, de legalább nem foglal sok helyet. :))

A forrás a képekre kattintva megtekinthető.

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Az 5 perces projekt, avagy a bútorgomb és a teáskanna találkozása

Vannak azok az ötletek, melyek mintegy isteni szikraként jelennek meg, majd várnak a sorsukra, hogy beteljesüljenek (megvalósuljanak).
Aztán vannak azok, melyek létrejöttét valamilyen kép, emlék, íz, látvány és még számtalan dolog idézheti elő, majd várnak a sorsukra, hogy beteljesüljenek (megvalósuljanak).



És végül vannak azok, melyeket a kényszer szül, és abban a pillanatban meg is valósulnak. Ez itt egy épp olyan ötlet! 🙂

Íme a teáskannánk (ikeás), melynek fa fogantyúja az idők folyamán úgy elvetemedett (?), hogy már nem lehetett csavarral rögzíteni. 
Mellette pedig egy 1,5 éve vásárolt bútorfogantyú található, mely “csak” azért került otthonunkba, mert tetszett, és eddig várt a sorsa beteljesülésére. 
A bútorgombot szétszedtem darabjaira, és a csavar valamint a kerámia rész kivételével a többit félretettem, attól félve, hogy a rozsda esetleg kikezdené őket (a csavarnál reménykedem, hogy rozsdamentes)
Aztán jöhetett a fűrészelés. Miután satupaddal nem rendelkezik szerény hajlékunk, ezért egy fiókba csavaroztam be szárral kifelé. Kb. fél perc alatt megváltam a csavar felétől (előtte kimértem, hogy milyen hosszúságúra kell hagynom).
Végül rácsavaroztam a teáskanna fedelére (mely eredetileg is ki volt fúrva a fa gomb számára).
És itt a végeredmény!

Ui.: Tudom, ehhez a projekthez nem árt egy lyukas tetejű kanna. De ez csak egy ötlet volt arra, hogy egy tárgy – jelen esetben a bútorgomb – még mennyi mindenre használható eredeti funkcióján kívül (pl. ahogy itt látható, akasztóként is) .

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok! 

Plüssfigurák tárolása

Vannak azok az édes, drága, ölelgetnivaló (jó esetben kisebb, rossz esetben nagyobb) plüssfigurák, akik egy idő után átveszik az uralmat otthonunk felett:
Az első időkben még ők vannak az ágyunk szélén, azt követően mi kerülünk oda.
Az elején még mi bújunk hozzájuk, aztán már ők dörgölőznek hozzánk.
Kezdetekben még cukin néznek minket, pár hónappal később pedig úgy érezzük, hogy folyamatosan követnek bennünket a tekintetükkel.
Eleinte mi ülünk a kanapén, és ők a földön, idővel ők a kanapén, mi a földön.
A legváratlanabb helyeken is képesek felbukkanni (pl. WC-ülőke).
Szeretnek csoportokba tömörülni, klubokat alakítani.
Vannak, akik vendégként érkeznek, végül örökre nálunk maradnak.
Van, hogy egyszerre a lakás két különböző pontján is képes ugyanazon egyed felbukkanni.
És eleinte csak egy pár van belőlük, míg később….
Szóval, mit is kezdjünk velük?

Készíthetünk számukra emeletes hintát, hogy ne unatkozzanak (a képre kattintva az elkészítése is megtekinthető).
soft toy storage - ladder - my cowboy could make one to match our not quite dirty clothes ladder!
Vagy befoghatjuk őket némi testedzésre: “Slankabb plüss, több hely!” szlogennel.
fun toy storage
Ez az egyik kedvencem (már az egyik előszobai inspirációs bejegyzésnél  is megmutattam):
a legegyszerűbb megoldás, ha eltesszük őket láb alól. 🙂
stuffed animal storage (Amanda Kingloff in Parents June 2011) BEST idea ever for stuffed animals! Recently purchased this and we hung it in the girls toy room. It's so nice to finally have a place for them other than bunched up somewhere! (12/8/12) #stuffed animals storage #organised stuff toys #organised soft toys #sift toy storage
Vagy gumival odapasszintjuk őket a falhoz. Még dekorációs célból sem utolsó. 🙂
toy storage
Görgővel felszerelt ládákban is elrejthetjük őket. 
garden basket toy storage 12 Options for DIY Toy Storage
Amíg nincsenek sokan, egy fali kosárral is kísérletezhetünk. 
toy-storage
Ezekben az újrahasznosított autógumikban most per pillanat nem plüssfigurák vannak, hanem ásók. 
Nem tudom, hogy a kettő között van-e kapcsolat?
Nekem mindenesetre gyanús a dolog. 

Stuffed Animal Storage
Itt pedig az a játéktároló, amit szintén a sportboltok labdatartója inspirált, akárcsak engem (itt olvasható).


Az abszolút kedvencem: ha már tele van velük a lakás, legalább hasznosítsák magukat ülőalkalmatosságként. :))

(A képek forrása a fotókra kattintva elérhető.)

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Játéközön

Adott egy házaspár, két gyerkőc, három szoba, és sok-sok játék. Nagyon-nagyon sok!
Az egész valamikor a “csak az ásó, kapa, nagyharang válassza szét” elhangzása után 3 évvel kezdődött. Pontosabban Nagyobbik Picinykénk világra jövetelével. Először a sárga csibés csörgő tűnt fel, majd a répa formájú követte, aztán malacka, lapos kutya, rozsdás szőrű kutya, hosszú kutya, párna kutya, Cicó, Cicóka, nadrágos macska, bajszos kandúr, sapkás egér asszonyság, mackó úr, Mr. Bean mackója mackó, baba, Másik baba (tényleg így hívja Kisebbik Picinykém :)), nyuszi, cirkuszi ló, tigris, Márkus, Bob mester, ….
És egy idő után belakták mindhárom szobát, némi helyet engedélyezve számunkra. Persze több darabtól próbáltunk megszabadulni: adomány, ajándék, szemét formájában. De helyettük jöttek újak: “adomány”, ajándék, örökség formájában.
Némi vigaszt nyújtott számunkra egy szennyestartóból  játéktárolóvá avanzsált szerkezet. Hihetetlen mennyiséget  tud(ott) magába rejteni. Pontosabban elrejteni. Ami oda (főként az aljára) egyszer bekerült, azt soha többé nem láttuk (vagy csak kínkeservesen).
Végül jött egy isteni szikra! 🙂 Először a sportbolt gumis labdatárolójának ötletét szerettem volna szennyestartónkra átültetni (tegnap kiderült számomra a Pinteresten szörfözve, hogy nem csak engem ihletett meg. Némi vigasz, hogy ilyen formában nem láttam). Aztán mikor anyukámnak felvázoltam a tervem, ő előállt a gumipók cikcakkban koncepcióval. A gumipókos rész kudarcba fulladt (iszonyú büdös), de a cikcakk megmaradt.
Na de most már lássuk azt a mindent elnyelő játéktárolót!

Íme, még szennyestartó kinézetűen.
Imádom, hogy vannak hátul görgői, mert a helye egyébként a nappaliban van, de nagyobb ünnepeknél áthúzom a gyerkőcök szobájába.
Kivettem az anyagbelsőt. Ezzel kaptam egy oldalán rácsos, elül-hátul fedetlen fa szerkezetet.
Ja, és itt a bizonyíték, hogy mennyi minden elfér benne.
A képről lelóg egy részük. :))
Vettem a rövidáru boltokban (össz. kettő városkánkban) 3-4 mm-es gumizsinórokat különböző színekben.
Összességében 10-12 méter hosszút.
Először úgy volt, hogy kifúrom az oldalát, de aztán a rácsok megkönnyítették dolgomat.
Azokon fűztem át, majd csomóztam meg a gumikat.
Előre kerültek a kékes árnyalatok,…
… hátra a sárgás-pirosas színek.
Aztán visszakerültek a játékok.
Szuperül működik: a gumik megfogják őket, de engedik, hogy bármit kivegyek akár alulról is. 🙂

Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

A másik oldal

Minden éremnek két oldala van. Egy képnek miért ne lehetne? És ha már van, akkor lehetne mondjuk napos oldala….

… vagy legalább tavaszt idézően pillangós. 🙂

Adott egy deszkákból összeállított alappal rendelkező kép.
Az elkészítése itt olvasható.   
Íme a kép hátulja. Nem túl szép látvány. Még az összekötő deszkák sem egyforma hosszúak, és nem is párhuzamosak. 
Táblafestékkel mázoltam be. Mert az jó alap bármilyen dekorációhoz. Mert viszonylag jól eltüntette az összekötő lécek látványát. Mert szeretem a táblafestéket…. 😉
Hogy ne legyen annyira rikítóan fekete, ezért egy krétát végighempergettem rajta…
… aztán elmaszatoltam. 
Majd felírtam rá Széles Kinga: Mámorban című versének első versszakát. 
Végül jöttek a “maradék” pillangók (előző projekt itt olvasható), melyeket újfent gyurmaragasztóval rögzítettem.

Most már csak a tavasznak kellene jönnie. 🙂
Mindenkinek szép napot, és jó alkotást kívánok!

Ui.: Ha az összekötő lécek szépen lettek volna elhelyezve hátul, akkor valószínűleg antik pácot választottam volna. Bár ez a táblafesték tényleg jó alap bármilyen dekorációhoz. Télen tábortüzet rajzolok rá. :))
Ui.2.: Valami kevésbé gyermeteg kézírással is jobban mutatna. 🙂 
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!