Szóval az úgy volt, hogy a Miskolci Állatkert környékén megtámadott egy vadállat. Rejtélyes eset. Nem is láttam a bestiát. Csak éreztem. A talpamnak ugrott neki. A szürkeállományomnak próbáltam az azt infót beadni, hogy csak egy kavics szúrt meg. Nem működött. Mert az agyam nem hülye! (Oké, fele-fele arányban az.)
Aztán egy hétre rá kezdett rémesen nem szép látványt nyújtani. Elsőként azt gondoltam, hogy tökéletes fegyelmező eszközzé válhatna: “Ha nem szállsz le édes lányom azonnal a szekrény tetejéről, akkor megmutatom a talpamat!” És láss csodát, működött. Lemászott. De csak azért, hogy megszemlélje. Nagyon-nagyon alaposan. (Mert rém érdekes.)
Másodszorra pedig A bal lábam filmcím ugrott be. Ugyanis nekem is eme testrészemmel történt az eset. Ennyi! Több hasonlóság nincs Christy Brown és köztem. (Asszem.)
Végül felkerestem (értsd: elbicegtem) a háziorvosunkat: ágynyugalom, antibiotikum, áztatás, láb pirossá színezése, stb. (A karanténhoz nagyon közel jártam.)
A szobafogság előtt még elmentem szalvétát venni azon oknál fogva, hogy befejezhessem a már fél lábon elkezdett unikornisunkat. (Itt felmerül újfent az első bekezdésben ismertetett fele-fele arány…)
Igen, egy egyszarvút. Mert a trófeák látványára érzékeny vagyok (itt már írtam róla). Ha lehet, akkor a legkevésbé se hasonlítson egy egykor élő példányra. A legjobb pedig, ha nem is létezik ilyen állat. Vagy ha igen, akkor jól titkolja. 🙂
Aztán megláttam Ashley papírmasé unikornisát. Az elején kicsit bizonytalan voltam, hogy képes vagyok-e megcsinálni. Mert pár 25-30 évvel ezelőtti papírmasézást leszámítva, teljesen érintetlen vagyok ezen a területen. Tényleg! Tehát mindenki bátran belevághat, mert Ashley hihetetlenül jó leírást ad arról, hogy miként kell elkészíteni.
Én csak nagyobb vonalakban ismertetem, illetve kiegészítem azt a részt, ami esetleg nála hiányosabb (pl. nyak).
Három gombócot formáztam. A nagyobbat három darab hírlap nagyságú újságpapírból gyúrtam, a kisebbeket pedig egy darabból. Utána maszkoló szalaggal ragasztottam körbe.
Majd a három gombócot is összeragasztottam a maszkolóval.
A nyakát A4-es méretű újságokból harmadolva hajtottam, majd felragasztottam…
…és kitömtem újságokkal úgy, hogy az alján elvékonyodjon.
Végül a nyak részhez
Ashley utasításai alapján ovális alakú kartont vágtam. Én először müzlis dobozból készítettem, de az másnapra eldeformálódott, ezért szét kellett bontanom, és vastagabb pizzás dobozból kivágott (azt is duplán vettem) kartonnal helyettesítettem.
Utána következett az újságok beborítása.
Ashley papírtörölközőt használt, mert szerinte könnyebb azzal dolgozni. Én pedig vakon követtem. :))
Viszont én a hagyományos tapétaragasztóval dolgoztam.
Ezt aztán 1 napig kellett hagyni száradni (még a 40 fokban is kellett neki annyi idő).
Másnap felragasztottam neki a szarvat és a füleket. Az aljukat bevagdostam…
… majd azokat “felterítve” ragasztóstifttel rögzítettem.
Utána a ragasztásnál még befedtem tapétaragasztós papírtörlővel.
Majd következett a szobrászat. :))
A szemet és az orrot szintén tapétaragasztós papírtörlőből készítettem.
Ashley ezt is nagyon szépen megmutatja.
A borítást azonban már másként csináltam mint ő. 🙂
Újabb egy nap száradás után következett a dekupázsolás.
Természetesen olyan szalvétákat nem találtam, melyeket kigondoltam, ezért aztán a legtarkább virágos változatokat választottam, melyek nagy valószínűség szerint korábban nem léphették volna át a küszöbünket. 😉
A dekupázsolásról bővebben
itt van infó.
És végre elérkeztünk a hátlap elkészítéséhez, melyhez találtam családunk körében megfelelő alakú vágódeszkát. Kikunyeráltam. Aztán még egyet, mert egyébként rövid lett volna. 🙂
Az egyiknek levágtam a tetejét, a másiknak az alját, majd ….
… a két darabot 2-3 mm vastag farostlemezzel összeragasztottam.
Utána pedig csíkokat festettem rá. Az agyamat kikezdte a kánikula, így előbb felfestettem a fekete, majd a fehér csíkokat.
Ezt normál esetben nem így tettem volna: először az egészet befestettem volna fehérre, majd a maszkoló felragasztása után a fekete csíkokat.
A 40 fok és tompa eszem miatt dupla adag festőszalagot és időt pazaroltam.
És íme a kész mű, mely Picinykéim szobáját ékesíti majd. 🙂
Aki kedvet kapott a papírmasé trófea készítéséhez, annak találtam még szuper leírásokat, melyek segítségével
zebra vagy
bölény fejet is alkothat.
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!
Oldal ajánlása emailben
X
