Nesz az előszobából. Először egyre intenzívebb, majd elhalkul. Érzem, hogy néznek. Csendes szuszogás. Egy meleg kis kéz megérinti a lábamat, megsimogatja, aztán megszólít. Felmásznak. Bújnak. Arcon csókolnak.
És egy pillanattal később….
Ilyen egy átlagos hétvégi reggelünk. (Oké, Picinykéim többségében nem esnek le az ágyról, és kinézetük sem kukákhoz hasonlatos.) 🙂
Szóval adott egy tökéletes rugózású ágy, melynek hivatalos neve fakeretes rugós matrac. Lényege, hogy nem kell hozzá ágykeret, de mégsem a földön van, hanem négy lábon áll. Azért esett erre anno a választásunk, mert viszonylag keskeny a szobánk, és nem akartuk még egy kerettel is elvenni a helyet. Viszont így ágyvégünk sem volt. Igen, már csak múlt időben beszélhetünk erről. 🙂
Anyukám kapott egy régi ágyat tűzifának (!). Megsúgom, nem égettük el. Helyette az ágyvégből ágyfejet készítettem.
Az ágyvég elülső része hasonló formaképp nézett ki. No igen, az “előtte” kép lemaradt, ezért most csalok: ez a már a kész példány hátulja. Mindenesetre mustársárga színben pompázott mindkét fele.
Első lépésként az egészet lefestettem fehérre.
Utána pedig következzék a varázslat. Mert ez biza az. Csak varázspálca helyett stencilt (a Decor Laborból), kalap helyett festéket használtam, és nem nyuszi lett a végeredmény, hanem minta. Méghozzá gyönyörűségesen szép. 🙂
A stencilezés fontos momentuma, hogy a festőszivacs (jelen esetben szivacsos henger) nem tocsoghat a festékben. Ezért minden egyes festékbe mártás után egy papírtörlőn is áthengergettem, majd csak utána görgettem végig a stencilen.
Íme az első lenyomat. Középről (ez az ágyfejnek csak az egyik fele, de ha a kettőt összerakjuk, akkor ez az egész közepe) indultam kifelé, hiszen fontos, hogy a középpontban legyen egész minta.
Ha a stencilt elsőként pontosan raktuk fel, akkor utána már nincs is szükségünk méricskélésre, mert ez lehet az alap. A felfestett mintasor legalsó részére ráhelyeztem a stencil legfelső mintasorát, és így kaptam a következő “adagot”. A stencilt alul és a jobb oldalán maszkolószalaggal rögzítettem.
Itt pedig már két adag stencilezésnél tartottam. 🙂
Miután az ágyfej egyik felével végeztem, hozzáillesztettem a bal oldalát, hogy középen egész mintát kapjak, majd haladtam kifelé. És most mondanám, hogy tádám, ilyen lett, de még előbb megmutatom, hogy miként rögzítettük a falra.
Szóval 2 db kb. 4 cm átmérőjű lyuk lett belemarva a támla hátuljának felső részére, melyeknek a felső része fémlappal le lett takarva. Majd ezeknél fogva lettek a falon található csavarokra felakasztva.
És akkor most már mondhatom, hogy tádám, ilyen lett. 🙂
És ez az egész varázslat Ditta nélkül nem jöhetett volna létre. Millió köszönet érte!
