Magával ragadott, beférkőzött az agyamba, és engedelmeskednem kell neki.
Nem tudok másra gondolni, csak rá!
Újra és újra látnom kell őt: reggel, délben és este, és sokszor más napszakban is.
Úgy érzem, hogy teljes mértékben eluralkodott rajtam, de nem tudok ellene semmit sem tenni.
Leigázott!
Szeretem!
Szenvedélyesen szeretem!

“Legjobban azt szeretem, ahogy lehúzom a festőszalagot, és élessé válik a két csík közötti vonal. Előtte izgalommal vegyes várakozással tekintek rá, hogy a maszkoló nem tépi-e fel az alatta lévő festékréteget, vagy nem folyik-e meg a frissen festett rész. Azt hiszem, ezt a tevékenységet még a glettelésnél is jobban szeretem” :))

Az egész csík-mániám azzal kezdődött, hogy megláttam ezt a képet:

forrás

Aztán teljesen másmilyenhez lyukadtam ki festőhengerrel a kezemben 🙂

Igen, egy csöppet viharverten állnak ott a fényképek. És nem gondoljátok, hogy egy kissé sok helyet vesznek el a csíkos fal látványából? Mert nekem ez volt a véleményem, de hát mint kiderült, az eddig csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód nálam dominánssá vált. Persze a másik szenvedélyemet (a családom) nem tudta legyőzni, mindenesetre kompromisszumra jutottak. Íme az eredménye:

Az elkészítése eléggé hosszadalmas volt, innen is látszik, hogy nem vagyok százas.
Lássuk a lépéseket:

1. Leszedtem a keretek farostlemez hátulját, melyeket apró lyukak borítottak a másik oldalán található rögzítők miatt. Fatapasz és spakli segítségével eltüntettem ezeket:

Maximálisan elhasználtam a fatapaszt. Ezek a tubusa maradványai 🙂

2. Száradás után lecsiszoltam az esetlegesen kipúposodó tapasz-pamacsokat:

Kész is van az absztrakt alkotás. Darabja megfizethetetlen 🙂

 

3. Lefestettem a falon látható krémszínnel az összes keret hátulját:

4. Mindegyiket visszatettem a helyére, hogy aztán bejelöljem a csíkokat. Csak az egyik felén, kb. 1cm hosszan húztam meg a vonalat, majd a falról levéve vonalzó segítségével pontos méretek vétele után folytattam. Mindegyikre ráírtam halványan, hogy melyik színnel kell majd festeni:

Ezen elvileg a ceruzával jelölt csíkot lehet látni.

5. Utána következett a festés, melyhez festőszalagot és 10 cm széles festőhengert használtam. Vigyázni kell, hogy a maszkolót még azelőtt el kell távolítani, mielőtt teljesen megszáradna a festék.

6. Végül teljes száradás után, a digitális fényképezés korszakából származó fényképeket kétoldalú ragasztóval, míg a régebbieket fotósarokkal rögzítettem. Most pedig ez a látvány tárul elém az étkezések és általában a nap 18 órájában :))

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Csík, csík, csík Konyhatuning: a kenyértartó úr ruhája Képeket a falra! /Trükkök/ Reklamáló ülőalkalmatosságaink, avagy a székeink batikolása Képeket a falra! /Lógatva tárolás/

A csík szóról nekem múlt vasárnapig kapásból három dolog jutott eszembe:

forrás

forrás

1. Ő lefestette a falat halovány krémszínnel:

2. Száradás után jöttem én. Fogtam egy vízszintmérőt, és nekivágtam a fal becsíkozásának.

Ezen a képen elvileg a csíkok láthatók. No meg a névnapi ajándékom: a vízszintmérő.

Itt mintha picinykét jobban látszódnának azok a fránya csíkok.

3. Utána felragasztottam a festőszalagokat a vonalak mentén. Körmömmel is végighúztam, hogy jól odatapadjon a falhoz. Ez azért fontos, hogy a festék alá ne folyjon. Nem ragasztottam fel az összeset egyszerre. Általában amíg az egyik csík száradt, addig a következőhöz rögzítettem a takarást.

4. Felfestettem apránként a csíkokat. Festőhengerrel dolgoztam. Mielőtt teljesen megszáradt volna a festék, óvatosan leszedtem a maszkoló szalagot. Végül az eredmény:

5. Aztán jött az ebéd, és miközben gyönyörködtem a látványban, arra a felfedezésre jutottam, hogy a mi lakásunkhoz képest a Pisai Ferde Torony ferdesége smafu! Ugyanis a bal oldalon a felső csík 21 cm-re található a mennyezettől, míg a jobb oldalon 16,5 cm-re. De kérem, nem lehet minden tökéletes :).
Hamarosan láthattok összképet is az étkezőnkről, de addig is még egy pár részlet!

A csíkos falunk.

Szeretem a színes üvegeket!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Csík, csík, csík még mindig Ha szuperhős lennék, plafont festenék Konyhatuning: a kenyértartó úr ruhája Reklamáló ülőalkalmatosságaink, avagy a székeink batikolása Három vágódeszka = három fogas III.