Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, még az Üveg-hegyen is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy király és egy királyné. Nagyon szerették egymást, csupán egy bánatuk volt: hosszú évek óta vágytak egy kisbabára, de ő csak nem akart megérkezni. Végül egy gyönyörű napon mégis beköszöntött hozzájuk a gólya egy apró batyuval. Elnevezhették volna a kislányt – mert ezt a nemet takarta a pólya – az akkor divatban lévő nevek egyikével, azaz Máriának, Erzsébetnek vagy Ilonának. De a királynő meg volt róla győződve, hogy kicsikéje akkor fogant, amikor egy nyári napon sétálva a rózsakertjében megszúrta ujját ezen virág tövisével (vajon meséltek neki valamikor is a virág és méhecske esetéről?).
Ezért elnevezték Csipkerózsikának, akinek keresztelőjére hatalmas bált rendeztek. Meghívták rá a királyság területén fellelhető összes fontos és kevésbé fontos személyt, és természetesen a 13 tagot számláló Tündérek Szövetségéről sem feledkeztek meg. Eme egyesület egyik tagja azonban igen vénecskének számított, ezért az uralkodó pár úgy látta jónak, ha nem teszik ki egy bál mindenfajta nyűgének, biztos sokkal jobban érzi magát bűbáj-könyvei tanulmányozásával egy kényelmes karosszékben. Szóval kimondom kerek-perec: nem küldtek neki meghívót! Ennek a tündérnek volt azonban egy rettentő rossz tulajdonsága: iszonyatosan sértődékeny volt a lelkem. Ez a jellemvonás tagadhatatlanul már születése pillanatában megmutatkozott: az őt világra segítő bába a nagy igyekezet közepette elfelejtett reá mosolyogni, ezért ő a puszta pillantásával báránnyá változtatta (megjegyezném azonban, hogy egy bari vigyorért később visszakapta eredeti formátumát). Sértődékenysége azonban a kora előrehaladtával egyre jobban megmutatkozott, és emellé még hozzá csapódott azon tulajdonság, hogy nem is tudott megbocsátani. Tehát a fent megnevezett tények tekintetében ne is csodálkozzunk azon, amit alább fogok elmesélni:
A bál vidáman kezdődött, mindenki megcsodálta a kis dundi, rózsás arcú hercegnőt. A tündérek egyenként a bölcsőhöz lépve csupa jót kívántak az eljövendő évekre. A 11. tündér miután elmormolta varázsigéjét – történetesen arra vonatkozóan, hogy Csipkerózsika legyen a legszebb leányzó az egész földkerekségen – beviharzott tollseprűjén (anyai ágon negyedíziglen volt egy boszorkány is a családban) a meg nem hívott bűbájos, aki mutatóujját felemelve egyenesen a kis pólyásra bökött, és a következő átkot szórta rá: „Mihelyst orsóhoz ér eme gyermek keze, az élet szálljon ki belőle!” Majd ezek után tovaszállt.
A királyné e szörnyű szavak hallatán sírógörcsöt kapott, és az ájulás kerülgette. A szolgák miután rendelkezésére bocsátották a repülősót, és uralkodónénk kezdett magához térni, felállt a 12. meghívott tündér, majd a következőket mondta: „Én ezt az átkot eltörölni nem tudom, csak enyhíteni. Ha Csipkerózsika az ujját megszúrja orsóval, halál helyett 100 éves álomba fog merülni a királyi udvar minden halandójával.”
A király rögtön a bál után megtette a szükséges óvintézkedéseket: az uradalomban fellelhető összes orsót tűzre vetették, a fonalat pedig felvették az importcikkek közé.
Telt-múlt az idő, Csipkerózsika szépen cseperedett, és napról-napra egyre gyönyörűbb lett. Mindenki az ő kívánságát leste, minden óhaját teljesítették, a hercegek pedig kacifántos bókokkal ostromolták. Mivel azonban az egyik tündér a szerénység tulajdonságával ruházta fel annak idején, ezért hercegnőnk – mikor már nem bírta tovább az elismerő pillantásokat- felvonult egy kis magányra a kastély toronyszobájába. Épp egy ilyen alkalommal – nagy meglepetésére – valaki mást is ott talált: egy öreg nénike valami arasznyi nagyságú faeszközzel fonalat készített. Csipkerózsika még sosem látott ilyet, hiszen a ruhák anyagához valót a szomszédos uradalmakból hozatták. Tehát kíváncsian odalépett a szerkezethez, majd megkérdezte:
– Mi ez öreganyám?
– Nem láttál még ilyet, ugye? – kacsintott a vénasszony – Érintsd csak meg nyugodtan, és főként a felső végére koncentrálj, ahol olyan szép hegyes!
A királykisasszony szófogadó leány volt, ezért hát odalépett, és megérintette az orsó végét. Ebben a pillanatban holtan rogyott volna össze, ha nem lett volna a 12. tündér feloldó-varázslata. Így pusztán csak 100 éves álomba merült a kastély összes lakójával egyetemben.
Röpke 97 évvel a történtek után, megjelent egy délceg herceg gyönyörű fehér paripáján. Kardjával utat vágott magának a rózsákkal befutott várkapunál. Végül a kastélyban meglelte a gyönyörű, álomba merült leányt, kinek szépsége annyira magával ragadta, hogy nem tudott tőle többé szabadulni. Innentől kezdve minden nap felkereste őt. Igen ám, de hercegünk „súlyos” betegséget örökölt anyai ágon: rend-és tisztaságmániában szenvedett a lelkem. Ezért miután minden reggel megcsodálta a hosszú évek után sem hervadó Csipkerózsika szépségét, úgy gondolta, hogy a 97 éve összegyűlt portól megszabadítja szerelme lakhelyét.
Szétnézett hát a tisztítókamrában, de ott csak maró, a természetünk számára veszélyes tisztítószereket talált. Ezalatt a hosszú idő alatt ugyanis nagyot változott a világ. Megjelent a „Vigyázz a Földre” fogalma, és a környezetbarát tisztítószerek betörtek a piacra. Hercegünk talpraesett legényke volt, így tudta, az éléskamrában fogja meglelni a tisztaság „fegyvereit”. Miután körbenézett eme helységben, meg is találta a szükséges eszközöket: ecet, olívaolaj, só, valamint elcsente a szakács kezében lévő törlőruhát, amivel az éppen a szófogadatlan kuktáját akarta meglegyinteni.
Elő is állította a nagymamájától tanult bútorfényező receptet (mai fa bútorokra is kíválóan alkalmas):
½ teáskanál olívaolaj
¼ csésze ecet vagy citromlé (ecet esetén ajánlott pár csepp illóolaj is, az erős szag kompenzálására; valamint az ecetes változatotnál a maradékot el lehet csomagolni a következő takarításig)
Ha a bútoron karcolás található:
1 rész citromlé
1 rész olívaolaj
Mindkét fenti receptnél egy ronggyal bedolgozzuk a keveréket, majd egy másikkal (vagy ugyanannak a másik felével) letöröljük.
 |
| Régi varrógépállványunk piszkosan, foltosan. |
 |
| Hozzávalók |
 |
| És ilyen gyönyörűséges lett! |
A nagyi javasolta még a langyos sört is fa bútorápolásra, de hercegünk miután nem vetette meg ezen ital fogyasztását, ezért inkább saját magának tartotta fenn. Kényelmesebb olvasóinknak pedig a mikroszálas törlőkendőt.
A királyfi szemét természetesen a réz gyertyatartók, fogantyúk és edények sem kerülhették el:
2 evőkanál só
és annyi ecet, hogy pasztát kapjunk belőle.
 |
| Nem, ez a kép nem homályos, csak ilyen poros a gyertyatartó. |
 |
| Ezekkel segítettem megjelenésén. |
 |
| Annyira gyönyörű lett, hogy szinte megszólal |
Szőke hercegünk röpke 3 év leforgása alatt kitakarította a palotát a pincétől a padlásig. Ha azt nézzük, hogy ez a pormennyiség 97 év alatt gyűlt össze, akkor nem is rossz teljesítmény. De ha kötekedő olvasóink ezt mégis hosszú időnek tartanák, hát itt egy újabb magyarázat: daliás vitézünk még csak hírből sem ismerte a
magyar FlyLady programját, így újra és újra ugyanazt a szobát vette szorgos keze alá (az a fránya por állandóan visszatér).
Na de most maradjunk annyiban, hogy hősünk a 3. év utolsó napján befejezte a takarítást, és elégedetten leült kedvese fekhelye mellé. És ekkor, lássatok csudát, Csipkerózsika magához tért a hosszú álomból, egymásra tekintettek, és rögtön egymásba is szerettek (na, ilyen a szerelem első látásra kérem!)
Egy héttel később világraszóló lakodalmat tartottak (a buli után a királyfi óhajára ő is besegíthetett a takarításba), és még máig is élnek, ha meg nem haltak.
Oldal ajánlása emailben
X
