Zsóki, amennyiben erre az oldalra vetődnél, akkor pattanj fel, és csak karácsony után térj vissza!
A karácsonyi ajándékok főként az újrahasznosítás jegyében készültek. És nem csupán az ajándékozottnak, hanem a kedves szomszédoknak is, akik hónapok óta szó nélkül tűrik, hogy csak gyűlnek és gyűlnek a hasznosításra váró anyagok a szintünkön. A többségük ezennel eltűnt.
Ezek közül a leghatalmasabb egy fűrész által megcsócsált konyhapult volt:
Persze nem csak nekem vannak ötleteim az újrahasznosításra, hanem Picinykéimnek is. Miközben Ő-nek magyaráztam, hogy miképpen kéne még lejjebb faragni a pultmaradékot, Kisebbik Picinykém egy-két zseniális megoldást mutatott be az ismételt felhasználására:
Igen, ez kérem egy roppant praktikus babaágy. Mert hát nem egy, hanem egy egész bölcsődényi babát lehet rajta álomba ringatni. 🙂
És miután Kisebbik Picinykém megvilágosodott, hogy milyen kényelmes fekhelyet talált babái számára, gondolta, ő is kipróbálja. Természetesen kényelmét fokozta párnával, takaróval és egy ölelgetni való kutyával. 🙂
Bocsánat Picinykém, de nekem más ötleteim vannak. Ezek közül következzék az egyik unokahúgom számára, melynek megvalósítására ez a kép inspirált:
A deszkának a középső kiugrótól lefelé terjedő részét használtam fel hozzá, melyet Ő öt részre vágott:
Az eredeti terv már nem is tudom, hogy mi volt. De az utóbbiak így néztek volna ki (csak a hosszú darabra koncentrálunk): 1. Lefestem szürkére (unokahúgomnál bézs és szürke színben fog pompázni a szobájának a fala), majd fehér színnel felírom, hogy CSALÁDOM. Meghiúsulásának oka: túl hosszú lett volna a szó. 2. Felírom a népszerű LOVE szót fehérrel, az O-t pedig rajzszegekkel rakom ki. Meghiúsulásának oka: a fehér géles toll nem fogott a fán. Valamint a Laura által javasolt “Rajzszeget csak hungarocellbe!” mantrám bevált, mert ebből a kemény fából csak úgy görbültek kifelé. (Tudom, mi a fenének próbáltam meg! :)) 3. Aztán jött az, hogy felírom fekete alkoholos tollal. Na de fekete szív? Az hogy mutat kérem?! Úgyhogy eszembe jutott a jó öreg szódabikarbónás-sütőporos süthető gyurma (recept itt olvasható), melyből gyönyörű szív készíthető. A fekete felirat kontrasztját pedig körben fehér tollal enyhítettem (úgy bezzeg fogott az a bestia).
Úgyhogy lássuk a legutolsó változatot lépésenként:
Miután lefestettem szürkére a fadarabokat, átmásoltam rá a feliratot. (A nyomtatónkban még mindig nincs patron, úgyhogy a papírra a számítógép monitorjáról másoltam át a betűket.)
Utána az következett volna, hogy a szívecskét rajzszegekből rakom ki.
De az a 2. pontban felvázolt okok miatt meghiúsult.
Amint a képen látszik, 20-25 szögig azért még próbálkoztam.
A betűket fekete alkoholos filccel töltöttem ki.
A kontúrt a fehér zselés tollal enyhítettem.
Aztán úgy döntöttem, hogy a betűket is inkább a szürkés árnyalat felé viszem el. Ezért fehér zselés tollal ráfirkáltam, majd az ujjammal eldörzsöltem.
Az előbbi képen az L betű kivételével már “fehérítettem” rajtuk.
Ez pedig a végeredmény!
Melynek végleges formájához szívecskét készítettem szódabikarbónás-sütőporos süthető gyurmából (recept itt olvasható), majd ráragasztottam a deszkára. Körülötte szintén átsatíroztam a fát feketével és fehérrel.
A képeket rajzszögekkel rögzítettem (kettő belőle reklámbaba:))
És milyen zene illik ehhez az ajándékhoz? Természetesen egy klasszikus a Beatlestől!
Mindenkinek nagyon boldog és békés karácsonyi ünnepeket kívánok!
Ja, azt nem is írtam, hogy miközben a mérőszalagot kerestük, közben történt a kuckósítás. Szerencsére még le tudtam kapni a géppel úgy, hogy ne vegye észre. Mert onnantól kezdve addig szekál, amíg meg nem mutatom neki a képet a gépen (ez pedig egyben azt is jelenti, hogy nem tudom tovább fotózni :))
Köszi, és azon nem vitatkozom, hogy a gyerkőcök gyönyörűek. Azok a gének baromi jól keveredtek :).Félek, hogy a kárpitosszeg nem lenne ugyanaz az élmény. Imádom, ahogy elferdülnek a szárak, amikor próbálom bekalapálni a rajzszegeket, és csak ötből egy megy oda, ahová én szeretném. :))Na igen, a Beatles az, amin szinte felnőttem apukám révén, anyukám pedig a hazaiakat csepegtette: Zorán és Koncz Zsuzsa.
Mindig meg kell állapítanom, hogy a Beatles tökjó. Erről eszembe jut, hogy életem egyik legemlekezetesebb karácsonya volt, amikor megkaptam az áhított másolt Beatles kazettát nővérem gyöngybetűivel és a később cafatokra olvasott Winnetout.
Meg nem mondanám melyik kettő a reklámbaba, gyönyörű családod van Kucorgó! Az meg külön cuki, ahogy a kishölgy odakuckózott az “ágyikóra” . Nem tudom mi kéne neked ahhoz, hogy végre lejöjj a rajzszegezésről…esetleg egy doboz kárpitosszeg karácsonyra? 😀
Kucorgó az otthonunk. Kedves, aranyos, barátságos, csak egy gond van vele: mostanában állandóan Káosszal lóg. Én tudom, hogy nem szabad túlságosan belefolyni abba, hogy kivel barátkozzon, de érzem, hogy Organizácóval sokkal jobban megértenék egymást. Tehát szép lassan összeismertetem őket (ki tudja, talán házasság lesz a vége?). Tudom, ha a kamra is rendben lesz, akkor nyert ügyünk van! Természetesen, hogy Organizáció érdeklődése se lankadjon "leánykánk" iránt, ezért Kucorgó csinosításáról sem feledkezem meg!
Ígérem, hamarosan produkálok valamit (még a héten :))
Nem szeretnék követelőzőnek tűnni, de hiányzik már egy újabb írás tőled.
Ja, azt nem is írtam, hogy miközben a mérőszalagot kerestük, közben történt a kuckósítás. Szerencsére még le tudtam kapni a géppel úgy, hogy ne vegye észre. Mert onnantól kezdve addig szekál, amíg meg nem mutatom neki a képet a gépen (ez pedig egyben azt is jelenti, hogy nem tudom tovább fotózni :))
Köszi, és azon nem vitatkozom, hogy a gyerkőcök gyönyörűek. Azok a gének baromi jól keveredtek :).Félek, hogy a kárpitosszeg nem lenne ugyanaz az élmény. Imádom, ahogy elferdülnek a szárak, amikor próbálom bekalapálni a rajzszegeket, és csak ötből egy megy oda, ahová én szeretném. :))Na igen, a Beatles az, amin szinte felnőttem apukám révén, anyukám pedig a hazaiakat csepegtette: Zorán és Koncz Zsuzsa.
Mindig meg kell állapítanom, hogy a Beatles tökjó. Erről eszembe jut, hogy életem egyik legemlekezetesebb karácsonya volt, amikor megkaptam az áhított másolt Beatles kazettát nővérem gyöngybetűivel és a később cafatokra olvasott Winnetout.
Meg nem mondanám melyik kettő a reklámbaba, gyönyörű családod van Kucorgó! Az meg külön cuki, ahogy a kishölgy odakuckózott az “ágyikóra” . Nem tudom mi kéne neked ahhoz, hogy végre lejöjj a rajzszegezésről…esetleg egy doboz kárpitosszeg karácsonyra? 😀