Ő azt mondta, hogy erről a témáról legyek oly kedves, és ne írjak, …
… mert másnál lehet, hogy mosolyt előcsalogató, de a mi esetünkben ciki.
… mert egyéb esetben lehet, hogy jót derül rajta az ember, de szerény családunkat tekintve kínos témának számítana.
… mert lehet, hogy a szomszéd története hahotára serkentené, de ha rólunk szólna, akkor már kényelmetlenné válna a helyzet.
Szóval szerinte ciki, kényelmetlen, cink, gáz, kínos, visszás, kellemetlen, és mivel én nagyon szeretem Őt, ezért tiszteletben tartom a kérését.
Pedig ennek a szokásnak az eredetére lenne egy hipotézisem, melynek gyökereit valahol az őskorban kell keresnünk, és szoros kapcsolatot mutat a barlangrajzok kialakulásával. De ezt a tudományos felvetést már nem vezetem végig a családfánkig.
Csak egy fényképet mutatok. 🙂
 |
| Igen, ez egy újságtartó ama bizonyos helyiségben. |
Ennek az eredetét pedig ebben a régi varrógépet takaró borításban kell keresnünk:
Melyet hosszanti irányban Ő kettéfűrészelt, majd akasztókat szerelt rá (előbb kis krátereket készített fúró segítségével, hogy az akasztók még inkább belesimuljanak a fába):
Szerintem teljesen logikusnak tűnik üzenetváltásra ez a helyiség. Hiszen elég gyakran fordul meg itt az ember :)).Én legutóbb vendégségben távolsági Volán menetrenddel találkoztam ott. Mi fér bele buszindulásig? 😀
A kémiatanárom mondta egyszer, hogy ha valamire nincs jó ötlete, elvonul a legkisebb helyiségbe papírral és ceruzával. Mert ott jönnek az igazán jó gondolatok.Az öcsémmel, míg együtt laktunk, üzemeltettünk egy üzenőfüzetet, és azon leveleztünk. Így nem telt unalmasan az idő – olvasva meg írva sem. Ez sem teljesen normális, azt hiszem… 🙂
Én amikor Gyimesbe jártam ki gyűjteni, akkor láttam olyan árnyékszéket, ahol a házigazda biztosra ment, hogy ne fogyjon ki az olvasnivalóból: újságokkal volt kitapétázva az egész! :))
Csatlakozom a wc-n szívesen olvasók táborához. Voltam már olyan helyen is, ahol a háigazda egy kis minikönyvtárat rendezett be a wc melletti falon, hangulatos volt :)Nekem ami furcsa, amikor valaki meztelenül intézi a dolgát, na arra sosem lennék képes (nem tudom miért).
Néha nálunk sem sikerül (főként Kisebbik jóvoltából :))
Akkor jól neveltétek őket, mert a legtöbben ott sem tudják magukra csukni az ajtót. 🙂
Valaki úgy tartja, hogy ott van a nyugalom szigete (értsd: gyerekmentes környezet), és hát közben le kell valamivel kötnie magát az embernek 🙂
Nálunk senki sem olvas(hat) ott. De ennek ellenére persze tetszik! 🙂