Igaz, egy szösszenetnyit sántít a dolog. Sőt ha egészen hivatalos formába csomagolnám a tényeket, akkor a következőképp hangzana:
Lebegő polc tanúsítványának kérelmét elutasítottuk! Fellebbezési kérelemmel forduljon X.Y-hoz.
Indokként pedig az alábbiak lennének felsorolva:
1. Amennyiben egy szemfüles látogató alulról tekintene fel rá, akkor rögtön kiderülne a turpisság.
2. Konzolok tartják. (Ők, azaz az ítélőbizottság tagjai is tudnak órák hosszat “lebegni” úgy, ha közben ülepük egy széket érint.)
Végül a fellebbezésnél X.Y. megsajnált (mázlim volt, egy vajszívű elbírálóhoz került). Elfogadta az indokomat, amit az 1. pont ellen hoztam fel:
Miután az átlagmagasság ma (?) a nők esetén 164 cm, míg a férfiak esetén 176 cm körül mozog, ezért igen kicsi a valószínűsége annak, hogy észrevegyék a turpisságot. És a lebukás veszélye évről évre csökken az akcelerációnak köszönhetően. Még egy pár évtized, és egy 3 éves gyerkőc is már csak felülről tekint le reá. 🙂
Őszintén szólva a 2. pont ellen ismertetett indokom igencsak gyenge lábakon mozog. Mindössze annyit sikerült felhoznom, hogy a konzolok fehérek és látványra belesimulnak a falba, és ha ez nem lenne elég, akkor még több tucat könyv is takarja.
Hajszál híján, de nyertem. Jelenleg pedig folyamatban van a vastag polcot elismertető tanúsítvány. Ugyanis az is sántít. 🙂
Most pedig következzék az “attrakció”!