Kisebbik Picinykém 3 és fél évvel ezelőtt nőnemű lényként (ebben az esetben a lény olyan személy, aki non-stop bérlettel ingázik az angyali és ördögi lét között) látta meg a napvilágot. Hölgyemény mivoltának külsőségekben tökéletesen eleget is tesz: hosszú haj, nagy szemek, csábos pillák, eperke száj, csak és kizárólag szoknya, lehetőleg rózsaszínben és csillogó-villogó kütyükkel felszerelve.
Ugyanakkor villanydróton egyensúlyozva hessegetné el a megfáradt galambokat, puszta kézzel segítené át a másvilágra a családjára támadó darazsakat, a mászóka legmagasabb pontján hajtaná álomra a fejét, lábbal kényszerítené megállásra a zebrákat figyelemre sem méltató autókat (idézet egy korábbi irományomból)…
… és imádja a száguldást. Ezt a tevékenységet jelenleg egy futóbrigán végzi, melyet Nagyobbik Picinykém adományozott számára. Kissé viseltes… És kék….
Volt. 🙂
A szivacsot felragasztottam a fára, majd következett az anyag. Ezt kárpitos tűzőgéppel rögzítettem. Előbb a hosszanti, egyenes felén, jól kihúzva az anyagot, majd a végeken….
Meg azért mert ezen kívül csak fekete színben árultak. :))
A felavatás.
Kisebbik kivételesen gatyóban, de a rózsaszín nem hiányozhat. 🙂
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!