Konyhatuning: ágyő mikró, helló hely

“Felelősségem teljes tudatában kijelentem..” Ez az a mondat, amely az utóbbi időben semmiképp sem hagyhatta el mikrónk “száját”,  még ha attól az apró részlettől el is tekintünk, hogy a háztartási gépek többségének beszédkészsége egyébként igencsak primitív szinten mozog. Jelen esetben pusztán arra szerettem volna utalni, hogy a hideget illetve a forrót nem tudta megkülönböztetni a melegtől, mely egy mikrohullámú sütő esetén roppant nagy hiányosságnak számít.

Köztünk szólva már korábban (amikor még rendesen végezte a dolgát) is ferde szemmel méregettem. Mert valljuk be, hogy méretéhez képest (viszonylag nagy) kihasználtsága (tejeskávé melegítése naponta kétszer) eltörpült. És akár elférhetne a helyén: 6 db szakácskönyv, 4 db vágódeszka, egy szeletelt kenyérnek kialakított tároló és egy kenyértartó. Úgy saccperkábé. És főként a kenyértartó, mely eddig csak foglalta a kicsinek abszolút nem nevezhető helyet a nagynak abszolút nem nevezhető konyhapultunkon.

Szóval megkörnyékeztem Ő-t, és felvetettem, hogy mi lenne, ha ezentúl mikró nélkül tengetnénk életünket? Indoknak pedig – a külsőségeknek kissé sokat adó felszínes nőszemély lévén – a következővel álltam elő: a kenyértartó ezerszer jobban mutatna a helyén.

És nekem van a legjobb fej Ő-m, mert csak annyit mondott: Oké, és örül, hogy nem a hűtőszekrényünk helyét pécéztem ki számára. 🙂

 

PICT0120Íme a mikrónk, amely nem tudta kijelenteni az utóbbi időben, hogy “Felelősségem teljes tudatában….” Mert kissé háborodott volt.

 

PICT0216Itt pedig a mikrohullámú sütőnk búcsúztatása utáni állapot.

Megnyugtatásul közlöm, hogy azért a végső búcsú előtt 2 hónapig teszteltük, hogy tudunk-e nélküle élni. És csak a tuti tesztelés végett december 25-én csaptunk a lecsóba. Azóta eltelt 4 hónap, és nem hiányzik. Persze tény, hogy mi előtte sem sokat használtuk.

A kenyértartót már korábban mutattam, hogy miként készült (itt olvasható a leírása), most pedig következzék a többi.

 

Volt két darab Ikeában vásárolt fa irattartónk, melyek szintén csíkokat kaptak.

Első ízben keskeny maszkolószalaggal letakartam a felületet, majd a közöket lefestettem,…

… utána pedig már a festett részeket fedtem le vele. Érdemes akkora csíkokat festeni, mint amilyen széles a festőszalag. Így kevesebb a munka. 🙂

Aztán jött a kenyértartónk. Ezt nem szerettem volna túlbonyolítani, ezért csak egy átlóban festettem le.

A vágódeszkákat sem kíméltem a színektől. Az oldalukat (csak azt!!!) szintén befestettem.

A kenyértartót L-vasakkal rögzítettük, hogy egy polc vastagsága se vegye el a helyet.

 

Itt pedig újra a végeredmény.

Imádom a színeket! 🙂

 

 

És  ezennel egy kisebb áthúzás következik a listáról:

Amennyiben tetszett a bejegyzésem, és kíváncsi vagy, hogy miként alakul konyhánk további sorsa, kérlek, csatlakozz facebook oldalamhoz is:

Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

 Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

Tovább a blogra »