“Felelősségem teljes tudatában kijelentem..” Ez az a mondat, amely az utóbbi időben semmiképp sem hagyhatta el mikrónk “száját”, még ha attól az apró részlettől el is tekintünk, hogy a háztartási gépek többségének beszédkészsége egyébként igencsak primitív szinten mozog. Jelen esetben pusztán arra szerettem volna utalni, hogy a hideget illetve a forrót nem tudta megkülönböztetni a melegtől, mely egy mikrohullámú sütő esetén roppant nagy hiányosságnak számít.
Köztünk szólva már korábban (amikor még rendesen végezte a dolgát) is ferde szemmel méregettem. Mert valljuk be, hogy méretéhez képest (viszonylag nagy) kihasználtsága (tejeskávé melegítése naponta kétszer) eltörpült. És akár elférhetne a helyén: 6 db szakácskönyv, 4 db vágódeszka, egy szeletelt kenyérnek kialakított tároló és egy kenyértartó. Úgy saccperkábé. És főként a kenyértartó, mely eddig csak foglalta a kicsinek abszolút nem nevezhető helyet a nagynak abszolút nem nevezhető konyhapultunkon.
Szóval megkörnyékeztem Ő-t, és felvetettem, hogy mi lenne, ha ezentúl mikró nélkül tengetnénk életünket? Indoknak pedig – a külsőségeknek kissé sokat adó felszínes nőszemély lévén – a következővel álltam elő: a kenyértartó ezerszer jobban mutatna a helyén.
És nekem van a legjobb fej Ő-m, mert csak annyit mondott: Oké, és örül, hogy nem a hűtőszekrényünk helyét pécéztem ki számára. 🙂
Íme a mikrónk, amely nem tudta kijelenteni az utóbbi időben, hogy “Felelősségem teljes tudatában….” Mert kissé háborodott volt.
Itt pedig a mikrohullámú sütőnk búcsúztatása utáni állapot.
Megnyugtatásul közlöm, hogy azért a végső búcsú előtt 2 hónapig teszteltük, hogy tudunk-e nélküle élni. És csak a tuti tesztelés végett december 25-én csaptunk a lecsóba. Azóta eltelt 4 hónap, és nem hiányzik. Persze tény, hogy mi előtte sem sokat használtuk.
A kenyértartót már korábban mutattam, hogy miként készült (itt olvasható a leírása), most pedig következzék a többi.
Volt két darab Ikeában vásárolt fa irattartónk, melyek szintén csíkokat kaptak.
Első ízben keskeny maszkolószalaggal letakartam a felületet, majd a közöket lefestettem,…
… utána pedig már a festett részeket fedtem le vele. Érdemes akkora csíkokat festeni, mint amilyen széles a festőszalag. Így kevesebb a munka. 🙂
Aztán jött a kenyértartónk. Ezt nem szerettem volna túlbonyolítani, ezért csak egy átlóban festettem le.
A vágódeszkákat sem kíméltem a színektől. Az oldalukat (csak azt!!!) szintén befestettem.
A kenyértartót L-vasakkal rögzítettük, hogy egy polc vastagsága se vegye el a helyet.
Itt pedig újra a végeredmény.
Imádom a színeket! 🙂
És ezennel egy kisebb áthúzás következik a listáról:
munkapult cseréje a mosogató melletti részekenmosogató és környékének kérdésemélyfiók rendszerezése- munkapult növelése:
kenyértartónak új hely, …. hűtőszekrény és környéke- szőnyeg ?
kamraajtókenyértartótakarításrenoválás- dekoráció
- cseppfelfogó rész
fűszerekcímkék- csepegtető tálca és egyéb kiegészítők:
kávédaráló,… szagelszívó burkolata
Amennyiben tetszett a bejegyzésem, és kíváncsi vagy, hogy miként alakul konyhánk további sorsa, kérlek, csatlakozz facebook oldalamhoz is:
tulajdonkép egy másik témával kapcsolatban kérdeznélek. A chalk paint házikészitését probáltam egy kisasztalon.Addig minden jol ment, amig viaszolni nem kezdtem egy ecsettel.Az egész festéket hozta le a viasz nagyon-nagyon antikolt lett. Nagyon várom válaszod. email evamama70@freemail.hu Kőszőnőm ÉVA
Kicsit se megfontolt döntésre vall, de erősen közrejátszik a könyvek vásárlásánál az is, hogy szép színesek. 😀
igazad van, mindenki a saját kupijának a kovácsa:D a színek – ezek – egyébként nekem is nagyon bejönnek Stahljucinak pedig repesne a szíve, ha látná, hogy a könyveihez öltözteted a konyhád:))
Kedves Katic! Igen, amikor a képeket töltöttem le a gépről, akkor nekem is az volt az érzésem, hogy kicsit sok a csík. 🙂 De csak azért tűnik úgy, mert tényleg csak egy kiragadott darab, és az összkép sokat tompít majd rajta. Egyébként én most a színekben tobzódó korszakomat élem, úgyhogy nehéz lesz megszabni a határt. :))
Először a kenyértartó lent volt, de sokkal jobban tetszett, hogy felülre került. Nekem pont úgy volt rumlisabb érzésem: “mintha lenne még egy kis hely a kenyértartó felett, és zsúfoljuk be oda a dolgokat” történet zajlott volna. Így viszont látszik, hogy ténylegesen alulra lett kialakítva a hely a fa kosárka és a könyvek számára.
Bár köztünk szólva minimális szinten szeretem a kupit, és a színek halmazához is illik. 🙂
De azért örülök az észrevételednek, és annak különösen, hogy írtál.
További szép napot, és várlak vissza!
Tetszenek ezek a színek, de így egyben, hogy mindenen ez van, egy kicsit soknak tűnik. De mondjuk majd akkor alkotok véleményt, ha a teljes konyháról teszel fel képet:) Meg persze a lényeg, hogy nektek tetsszen!
Mi is kitettük a mikrót, és tényleg jól jön a hely. Már megint egy kis kritikai megjegyzés: szerintem így kicsit kupisnak tűnik a polc, olyan, mintha hirtelen felindulásból a látszatrend kedvéért mindent oda nyomorgattál volna egymás hegyére-hátára (igen, magamból indulok ki:D). Talán ha a kenyértartó lenne lent, és azon lennének a könyvek és a többi? Vagy még inkább, ha a kenyértartó lenne alul, és rajta csak az a fa kosárka lenne? akkor nem lenne ennyire zsúfolt az összkép.
További jó szépítgetést!
Katic