Konyhatuning: a kenyértartó úr ruhája
A helyzet két év óta mit sem változott:
Magával ragadott, beférkőzött az agyamba, és engedelmeskednem kell neki.
Nem tudok másra gondolni, csak rá!
Újra és újra látnom kell őt: reggel, délben és este, és sokszor más napszakban is.
Úgy érzem, hogy teljes mértékben eluralkodott rajtam, de nem tudok ellene tenni semmit.
Leigázott!
Szeretem!
Szenvedélyesen szeretem!
Ezt a szakirodalom függőségnek nevezné?
“Pszichológiai értelemben véve a kóros szenvedély azt jelenti, hogy egy a hétköznapokban elterjedt és normálisnak vagy csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód mintegy elszabadul, dominánssá válik.” /forrás:
Wikipedia/
Oké, vállalom, K. a. vagyok, csíkos bármi függő! A csíkok festése, mely korábban csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód volt nálam, az évek során elszabadult és dominánssá vált:
Legjobban azt szeretem, ahogy lehúzom a festőszalagot, és élessé válik a két csík közötti vonal. Előtte izgalommal vegyes várakozással tekintek rá, hogy a maszkoló nem tépi-e fel az alatta lévő festékréteget, vagy nem folyik-e meg a frissen festett rész. :))
Az egész a csíkos falunkkal kezdődött (itt olvasható), utána pedig elvesztem….
Eme remek darabot nagymamámmal folytatott cserekereskedelem alkalmával sikerült megkaparintanom (illetve elcserélnem egy gyönyörű fa kenyértartóval). A legjobb az egészben, hogy mindkettőnk meg volt győződve arról, hogy zseniálisan jó üzletet kötött. 🙂
Persze ütött-kopott darab, de ezen könnyen lehet segíteni.
Első lépésként kissé megcsiszoltam az egyébként is kopottas részt. Csak azért, hogy még nagyobb pacát kapjak. 🙂 De főként, hogy tapintásra ne legyen olyan éles a különbség a festett és kopott rész között.
Utána felragasztottam egy festőszalagot átlósan a felületére. Szerettem volna, hogy az eredeti színében (részben) tovább pompázzon.
Aztán lefestettem fehér alapozóval.
Utána újabb maszkoló csíkokat ragasztottam fel, hogy a korábban csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmódom (azaz csíkok festése) dominánssá válhasson.
Végül színek formájában előtört a kicsike. 🙂
Aztán a maszkoló letépésénél a régi festék egy része is eltűnt. Kitépjük a hajunkat ilyen esetben? Ááá, dehogy! Festék, a jó barát jön, és segít.
Ezzel újabb részt választottam le maszkolóval az eredeti színről, és mentával lemázoltam.
Végül ezt az eredményt kaptam. 🙂
A két szélén és az alján látható piros csík dekortapasszal lett megoldva.
Bár az akrilfesték jól bírja a vizet, azért nem árt lakkal is bevonni a felületet.
És ezennel egy újabb áthúzás következik a listáról:
Amennyiben tetszett a bejegyzésem, és kíváncsi vagy, hogy miként alakul konyhánk további sorsa, kérlek, csatlakozz facebook oldalamhoz is:
Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!
