A csodafesték (chalk paint) készítése

Hihetetlen mennyiségű boldogsághormon tudja elárasztani testem minden egyes porcikáját, ha egy szomszéd által szükségtelenné vált tárgyra lelek a kukánk mellett. Az első alkalommal még megvártam az estét, hogy a szürkület jótékony homályába burkolózva közelítsem meg a kiszemelt tárgyat. Ma már lehet verőfényes napsütés, tömeges felvonulás, szélvihar vagy eső, engem semmi sem tántoríthat el.

Mint az alább szereplő remeknél sem. 🙂

 

 

 

 

Első körben lehámoztam róla az anyagot és a szivacsot. Ezek aztán tényleg mentek a kukába.

Az ülőrész középső részét ki kellett cserélni, mert az előző tulaj egy OSB lapot erősített oda. Ezt kicseréltük fára, majd a hibákat (pl. kárpitszeg ütötte lyukak) fatapasszal kezeltem. És most jön a legjobb rész: nem kellett csiszolni, mert egy spéci festék következik. 🙂

 

 

A FESTÉK

Korábban már rendeltem Enikőtől (Nemiskacat blog) Annie Sloan Chalk Paint festéket, de aztán mire a festésre került volna a sor, addigra meggondoltam magamat a színt illetően. A zöldes árnyalatról világoskékre nyargaltam át.

Aztán láttam Fanninál (Édes Öko Otthon) a fent nevezett festék sk. változatát gipsz és festék keverékéből.

Végül egy másik recept mellett döntöttem, csak hogy a hazai tapasztalatokat növeljem ezen a téren.

Ehhez kalcium karbonátra van szükség. Először bepánikol az ember, hogy ezt hol lehet szerezni, aztán amikor rájön….

 

…. akkor nagyon tud örülni. Én vettem 250 g-os kiszerelésben (200 Ft összegben) a kertészeti bolt borászati részlegén. Szénsavas mész néven kell keresni, mert a kálcium karbonát nevet szajkózva csak boci szemű eladókba fogunk ütközni.

A pénztárhoz igyekezvén aztán belebotlottam a Bécsi Fehér nevezetű mészpor festékbe. 5kg 420 Ft-ba kerül. Ennyiért ez is ment a kosárba.

 

 

Otthon aztán elkészítettem a festéket a recept alapján (a fenti képeken a port még csak vízzel kevertem el:

2 evőkanál kálcium karbonátot feloldunk vízben, majd egy csésze festékhez keverjük.

Nálam ez annyira nem vált be (én krétásabb jellegűt szerettem volna), ezért kotyvasztásba kezdtem:

a BÉCSI FEHÉRből öntöttem egy üvegbe, majd annyi vízzel, hogy tejfölös állagot kapjon, elkevertem. Ehhez aztán ugyanannyi festéket (lehet magában színező festéket is) adtam. 

A legjobb az egészben, hogy ezt a festéket el lehet tenni, nem keményedik meg idővel mint a gipszes változat. (Bár azt még nem tudom, hogy ténylegesen mennyi ideig. Egyelőre 1 hétnél tartok, de ugyanolyan állagú mint a kikeverés napján.)

 

Kipróbáltam az elegyet műanyagon, üvegen, fémen, és ugyanúgy működik, mint az eredeti Annie Sloan festék (a gyári azért krémesebb állagú): a festendő tárgy nem igényel  semmilyen előkészítést, azaz csiszolást.

 

Felvittem az első réteget, …

 

… majd a másodikat is elkezdtem.

 

Annyi a bökkenő, hogy a festék felkenve világosabb, ezért a második réteg előtt sötétítettem a festéken.

 

Tökéletes fedés már két réteg után. 🙂

 

 

 

Néhol aztán megcsiszoltam. Igazság szerint nem szeretem a túlságosan koptatott dolgokat, de ez a szék vonzotta.

Végül lekezeltem méhviasszal (Enikőnél lehet rendelni sötét wax-ot is). Erre azért van szükség, hogy a festék tartósabb legyen (Egyébként a súrolást nem bírja. De az eredeti sem.). Lehet vizes bázisú lakkal is kezelni, de a méhviasz ad a színének egy kis mélységet: a fenti képen látható, hogy az ülőrész egyik felét már lekezeltem méhviasszal, a másikat még nem.

 

Itt pedig a végeredmény látható.

 

 

Ha egyéb ötleteimre is kíváncsi vagy, kérlek, csatlakozz facebook oldalamhoz is:

Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

 

 

Tovább a blogra »