Lassan egy éve történt, hogy konyhai mélyfiókunk csatlakozott a “Szeretem a rendet és le a rumlival!” klubba. Rendszeresen járt is a lelkem oda, de aztán egy törés (robotgépünk az örök elektronikai hulladékok mezejére távozott) eltántorította, és az új szerkentyű – mely az előzőnél jóval nagyobb és több tartozékkal felszerelt – ismét a Káosz irányába sodorta.



Volt egy kisebb gyümölcsös ládám, melyet telepakoltam konzerves dobozokkal, valamint megskalpolt műanyag flakonokkal (a kép bal oldalán), ezekben pedig elhelyeztem a kép jobb oldalán található tárgyakat.
A végén pedig ezt az eredményt kaptam. 🙂
Most pedig jöjjön egy apró ráadás: a tepsik. Én mindig azt gondoltam, hogy ezeknek a daraboknak fölösleges helyet kialakítani a szekrényben. Minek? Gondoltam én, amikor ott a sütő. Aztán elkezdtem napi szinten kenyeret sütni. És itt jött a bökkenő: amíg pirul odabenn a melegben a pékárú, addig egy gombostűnyi hely sem marad a munkapulton a tepsiktől. Kellett egy megoldás!
Igazság szerint az óriási kacsasütőt évente egyszer használom, ezért a sarokszekrényünk hátsó szegletébe rejtettem.
És ezennel egy újabb áthúzás következik a listáról:
Amennyiben tetszett a bejegyzésem, és kíváncsi vagy, hogy miként alakul konyhánk további sorsa, kérlek, csatlakozz facebook oldalamhoz is: