Van az a pillanat – amikor közel a cél (jelen esetben a teljesen kész konyha)-, hogy mindent rózsaszínben látunk, a legnagyobb hidegben is madárcsicsergést hallunk, mindenki mosolyog ránk, mi pedig mindenkire vigyorgunk….
… és aztán kapunk egy pofont.
Én speciel a konyhai csapunktól, ami sunyi módon csöpögött. Alul. Napokig. Így szép lassan, de precíz módon szétáztatta alatta a szekrényt (erről eszembe jutott Andreának egy remek posztja is). Arra jelenleg nincs pénzünk, hogy a komplett szekrényt kicseréltessük (a csapot viszont ki kellett), ezért egy kis renoválásba fogtam.
Lássuk a károkat:
Majd szikével elvágtam azon a ponton az élfóliát, ahol elvált a váztól.
Arra ügyeljünk, hogy ne az eredeti méretet vegyük beázás után, hanem a kár utáni méretet!
A szekrényváznál a víz áztatta réseket sziloplaszttal tüntettem el. Én vizes kézzel szoktam elsimítani.
Szegényke még mindig púpos egy kicsit, de legalább nem repedezik.
A hibát mára szinte észre sem lehet venni. 🙂
Gyerekek, hihetetlen, hogy egy 15 cm-es élfólia mennyire fel tudja dobni az ember kedvét (és a konyháját)! 🙂
És ezennel egy újabb áthúzás következik a listáról:
Amennyiben tetszett a bejegyzésem, és kíváncsi vagy, hogy miként alakul konyhánk további sorsa, kérlek, csatlakozz facebook oldalamhoz is: