Konyhatuning: a munkapult cseréje

Fa munkalapunk van. Kényes? Eléggé. Hogy kényes vagyok-e emiatt? Csak egy csöppet. Mert eme tulajdonsága eltörpül szépsége, jó illata és kellemes tapintása mellett. Hát én már csak egy ilyen felszínes ember vagyok, akinél ezek a tulajdonságok dominálnak. Legalábbis egy munkalapot tekintve. 🙂

Tény, hogy egy fa munkalapnál bizonyos szemléletváltásra van szükség. Itt nem a tökéletesség dominál, mert még a legnagyobb odafigyeléssel is nyomot hagyhatnak rajta egyes dolgok. De nem érdekel.

10-15 évvel ezelőtt olvastam az egyik kedvenc, soha el nem évülő lakberendezési könyvemben (Joanna Copestick: A családi otthon) az alábbi sorokat:  “A családi konyha közepén jókora asztal a mindennapi élet középpontja. Ezek az asztalok általában magukon viselik a reggeli kávék, a nehezen megoldott házi feladatok és a vasárnap délutáni barkácsolások megannyi  nyomát – vagyis látszik rajtuk, hogy az egész család használja őket. ”

Azóta ez a mottóm. A munkalapot tekintve is.

Nálunk 2007 ősze óta van fa munkalap. Akkor sajnos nem a megfelelőképp lett kezelve és beszerelve. A mosogató környékét leszámítva azóta is jó állapotban van, de ott…

… az utóbbi években siralmas állapotba került. Ez volt a csepegtető tálcánk (azóta azt is cseréltük) alatti rész. A leszerelése viszonylag egyszerű volt: leemeltük róla a mosogatót, majd kicsavaroztuk ott, ahol az alsó konyhaszekrényhez volt rögzítve.

 

Most pedig megmutatom, hogy miképp kellett volna anno lekezelni:

Volt nekünk egy fa munkalapból készített dolgozóasztalunk, melyre már nem volt szükségünk. Tehát az anyagot nem kellett megvásárolni hozzá.

Ezt Ő a megfelelő méretre vágta. Aztán következtem én: először 180as csiszolópapírral a száliránnyal megegyezően megcsiszoltam.

A portalanítás után Behandla fakezelő olajat vittem fel rá szivaccsal. Fél óra múlva száraz ronggyal le lehet törölni a felesleget. Fontos, hogy mindkét oldalát kezeljük le a munkalapnak! 24 óra múlva megismételtem a folyamatot azzal a különbséggel, hogy 240-es csiszolópapírt használtam. Optimális esetben összesen ötször kell megismételni a műveletet (az olajozás előtt csiszolni kell 220-240-es csiszolópapírral), lehetőleg 24 órás szüneteket tartva közöttük.

Én a harmadik napon változtattam egy kicsit a történteken, ugyanis sötétebb fát szerettem volna. Épp ezért a csiszolás után az Annie Sloan waxnak (Enikő szokott nagyobb tételben is rendelni) a sötét változatát vittem fel puha ecsettel, …

… majd arra gyorsan öntöttem a Behandla fakezelő olajból, és szivaccsal elkentem. Ezt a tettet azért követtem el, mert az álmom középárnyalatú fa volt, és egyébként túl sötét lett volna.  Egyébként azzal, hogy olajjal vegyítettem a waxot, sokkal egyszerűbb volt szépen elkenni. Másnap megismételtem a folyamatot.

 

 

Tehát összesen ötször csiszoltam és kezeltem a munkalapot:

  1. nap:  180-as csiszolópapírral mindkét felét és oldalát, majd Behandla fakezelő olaj,
  2. nap: 240-es csiszolópapír és olaj mindkét oldalon és széleken,
  3. nap: 240-es csiszolópapír és olaj mindkét oldalán és szélein,
  4. nap: 240-es csiszolópapír, sötét wax olajjal vegyítve mindkét oldalán és szélein,
  5. nap: 240-es csiszolópapír, sötét wax olajjal vegyítve mindkét oldalán és szélein,
  6. nap: beszerelés!

 

Az olaj és a wax csak úgy taszítja a vizet! 🙂

 

Fontos, hogy a mosogató melletti részt vízálló sziloplaszttal nyomjuk ki! Mi átlátszó változatot választottunk.

Természetesen a munkapultnak azon részeit is lekezeltem, melyeket nem kellett cserélni.  A világos munkapulton jobban látszódtak a lenyomatok, de ….

 

 

… a kezelés után már kevésbé.  🙂

 

 

Ezennel a listáról áthúzható egy tétel (imádom ezt csinálni :))

 

Amennyiben tetszett a bejegyzésem, és kíváncsi vagy, hogy miként alakul konyhánk további sorsa, kérlek, csatlakozz facebook oldalamhoz is:

Kucorgó ÖKORGANIZÁCIÓ

Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!

 

Címkék: , ,
Tovább a blogra »