Kosarunk egy kissé kirekesztve érezte magát a gyerekszobai szekrénybe ágyazódva. Az előbbi mondat egyes szavai látszólag paradox viszonyt sugallnak: kirekesztve – beágyazódva. De…
Már pusztán azért is furcsa szemmel méregették, mert kosár. Miért nem fiók? – tették fel sokan a kérdést. (a válasz itt található).
Mások pedig túlságosan hókának találták a monstrumhoz képest.
Aztán akadtak olyanok is, akik egyenesen azt vágták a “fejéhez”, hogy nem idevaló. Többségében a “túl felnőttes” jelzőt használták.
Végül jöttem én, és az utóbbi két állítást eltöröltem. 🙂
Íme a monstrum és a beágyazódott kosár. Itt pedig a függőleges játéktároló elkészítésének leírása.
A kosárra ecsettel vittem fel a vizes bázisú, tölgy színű vékonylazúrt (összesen kétszer köztes száradással). Én az Obi saját márkájú termékét használtam, de még többszöri használat után sem sikerült eldöntenem, hogy ez a “festék” eredetileg is ilyen kocsonyás állagú, vagy a romlás útjára lépett. Mindenesetre furcsasága ellenére is szeretem. 🙂
A lazúrt előbb a száliránnyal ellentétesen vittem fel, hogy a réseket is beszínezze, majd a száliránnyal megegyezően. Fontos, hogy még száradás előtt átkenjük vízszintes irányban, mert különben csúnya lesz.
Utána következtek a pántok. Ezeket piros akrilfestékkel mázoltam át. Papírtörlőt vagy újságpapírt tettem alá, hogy ne kenjem össze a kosarat.
Anyukám volt olyan drága, és kötött nekem háromszögeket (köszönet érte Vivienek is, aki pontos instrukciókat adott át ezen ügyben), melyeket aztán zászlófüzérnek készítettem el.
Itt pedig az átalakult darab. Most már senki sem köthet belé. Mondom senki!!!! 🙂
Szerencsére anno betáraztam ezekből a kosarakból, úgyhogy itt jobban látható a különbség.
Az előtte van az utána alatt. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: