Gyermekkoromban csapodár leányka voltam plátói szerelem terén. Ez alól csak Tarzan volt kivétel. Ő volt az állandó rózsaszín szemüveg akkori életemben. Még az sem zavart, hogy fekete-fehérben éli világát, a legjobb barátja egy majom, és nem igazán sajátította el a beszéd képességét. Mert üvölteni viszont úgy tudott, mint senki más: jódlizó állathangon egy kis tenoros beütéssel. Imádnivaló! És a legjobb az egészben: ezen tevékenység közben liánról liánra ugrált. 
Apropó, lián! Egy bekerült a mi otthonunkba is. Játéktároló formájában. És ezzel a tarzanos vonalnak vége. Következzék egy kis barkácsolás!
Hozzávalók:
- a szoba belmagasságának megfelelő + 20cm hosszúságú kötél. Én ezt eredetileg szőnyegnek szántam, de aztán anno teljesen máshová lyukadtam ki. (itt megtekinthető, hogy végül miből készült el)
- kampó
- szikszalag
- gumizsinór
A gumizsinórt cirka 20cm-es darabokra vágtam, majd kb. 30 cm-enként átfűztem a kötélen. (A sodrás között húztam át. )
Utána pedig összecsomóztam a két végét a guminak.
Fontos információ, hogy miután a kötelet elvágtam, szikszalaggal leragasztottam a végeket (ha nem tesszük meg, akkor szétbomlik a fonat).
Ezalatt Ő befúrta a mennyezetbe a kampót. Majd én rácsomóztam a kötelet.
Ez a rakat játék pedig mind azon kapott helyet.
Tádám! A kupacnyi plüssfigura 5-8 cm-nyi helyen.
A cirkuszos koncepció miatt úgy alakítottam a figurákat, mintha egy artista csoport tagjai egymás nyakába ültek volna.
Aki kíváncsi korábbi játéktárolóm elkészítésére, akkor itt megtekintheti.
Ui.: Észrevettétek a videón, hogy Tarzan úgy tud üvölteni, hogy nyitva sincs a szája?
Mindenkinek szép napot és jó alkotást kívánok!
Kommentek