Kisebbik Picinykém nem is oly rég még maga volt a bátorság megtestesült mintapéldánya. Mert ő (ha rajta múlik) villanydróton egyensúlyozva hessegetné el a megfáradt galambokat, puszta kézzel segítené át a másvilágra a családjára támadó darazsakat, a mászóka legmagasabb pontján hajtaná álomra a fejét, és lábbal kényszerítené megállásra a zebrákat figyelemre sem méltató autókat….
Aztán jött RÓKA. Csupa nagybetűvel. Mert baromi félelmetes. RÓKA valami rejtélyes oknál fogva csak sötétben mutatkozik. Nem látja senki. Csak Kisebbik. Persze jöhettünk neki kicsi Vukkal, és kis herceg megszelídített rókájával, de RÓKÁt az sem tenné barátságosabbá.
Szóval készítettük egy lámpát, hogy fityiszt tudjunk mutatni RÓKÁnak. 🙂
Az eredeti ötlet egy vásári hangulatra hajazó világító nyíl lett volna. Kész volt a megvalósításához szükséges terv is. Aztán egy este a kukánk mellett belebotlottam egy szomszéd által kihajított karnisba. És ezzel minden megváltozott (következett még cirka 15 terv, aztán az alábbi lett megvalósítva). 🙂
Elkészítéséhez pedig nem kellett más, mint egy karnis (természetesen kerettel is megoldható), egy hosszabb deszka, és 50 db-os égősor, melynek az izzói cserélhetőek. No és némi festék.
Most pedig következzék a produkció! 🙂
Íme a karnis, melyről leszedtem a tapétát és a csipeszeket tartó sínt.
Ő eközben levágott a karnisnál 5 cm-rel hosszabb, 20 cm magas polcdarabot, melynek a csücskeit szintén lenyeste (egy pohárral jelöltük ki a lekerekítéseket).
Aztán újra én következtem. Maszkoló szalaggal leragasztottam a polc széleit, majd a fedetlen részt – ügyelve arra, hogy a lekerekítésnél szintén hagyjak 2 cm részt szabadon – lefestettem világoskék színnel.
Ceruzával pedig felrajzoltam a mintát (azért nem festettem még fel, mert féltem, ha a fúrt lyuk valami miatt máshová esne, akkor tudjak még módosítani. Jól tettem. :))
És jött a neheze. Mákom volt, Ő elvégezte helyettem a piszkos munkát. Ugyanis összesen 50 darab lyukat kellett fúrni, de miután a likakat fokozatosan kell tágítani, ezért előbb 3-as fúróval indított, majd 5-ös, 8-as és végül a 10-es fúrószár következett (ekkora az égősoron a gömbök alatti rész átmérője). Össz. 200 fúrás. 🙂
(Ahol a fúrászár szaggatta a fát, ott csiszoltam, majd világoskékkel átfestettem újra.)
Aztán felfestettem a cirkuszi sátrak tetejét. Újfent azokat a színeket alkalmaztam, melyeket korábban már a plafonnál (itt látható róla kép) Ez a táblakép szinte kiáltott azért, hogy kissé megcsiszoljam. Tehát nekiestem csiszolópapírral, majd utána az egészet olajjal (én vágódeszkák bevonására alkalmas olajat használtam) átkentem. Ezzel kapott egy antik tábla kinézetet.
Utána Ő L-vasakkal rögzítette a “táblát” a felfordított karnishoz (tehát ahol a sín futott, abból lett a lámpa alja). A képen 3db L-vas látható, de végül 5 lett belőle. A régebbi olvasók már tudják, hogy az L-vas jóbarátunk, és még ágyat is sikerül építenünk segítségével. (Erről ezen a linken olvasható bejegyzés.)
A karnis falhoz eső részéhez pedig 3 akasztót fúrt fel (1-1 a szélére és 1 középre.)
Majd elkezdtem befűzni az égősort. Balról jobbra haladtam (ez csak azért lényeges, mert bal oldalon van a konnektor), az 1. lyukba fűztem az 1 izzót, a 3. lyukba a 2. izzót, az 5. lyukba a 3. izzót, és így tovább.
Miután végigértem, haladtam visszafelé, szintén sorrendben, most már csak a soron következő üres lyukat kellett betömnöm.
És kész! 🙂 Már csak fel kellett akasztani a falra.
Ilyen nappali fénynél, kivilágítatlanul. A tábla elkészítéséről már korábban írtam egy posztot (itt olvasható), a mágneses-gyurmatartós részről pedig itt. A cirkuszos táblával színben harmonizáló postaládák pedig ezen a linken találhatók.
Természetesen a mennyezethez is passzol színeiben. 🙂
Ilyen kivilágítva! Ágyő RÓKA! 🙂
Köszi! Hogy ezek a szemtelen RÓKA miért nem ül meg a fenekén az erdőben, ami jó messze van a gyerekszobától?! :))
Nagyon jó lett! Amúgy a mi kislányunk is a RÓKÁ-tól félt egy időben…. 🙂